A Cseresnyés Kollégium nevelőtestületének döntése alapján Miklósi Erika, a Corvin Mátyás Technikum és Kollégium végzős tanulója, a 201-es közösség elkötelezett és meghatározó tagja a 2025-ös év egyik Cseresnyés-díjasa.
A díjra Kiss Pál közösségvezető terjesztette fel, és a döntés mögött egy olyan diák teljesítménye áll, aki tanulmányi, szakmai és közösségi téren is példaértékűt nyújtott. Erika az évek során folyamatosan kiemelkedő tanulmányi eredményeket ért el, magatartása, hozzáállása mindig példamutató volt – csendes kitartással és elmélyült munkával nemcsak saját útját járta, de sokak számára lett inspiráció. Szakmai gyakorlatán minden alkalommal kimagaslóan teljesített. Munkáját megbecsülés övezte, olyan feladatokat is rábíztak, amelyek messze túlmutattak az iskolai elvárásokon.
A kollégiumi közösség életében a jelenléte meghatározó volt. Figyelemmel fordult társaihoz, bátorított, támogatott, szava és véleménye fontos volt. Nyitott, haladó gondolkodásmódja, motiváló személyisége igazi közösségi motor volt – rendezvényeket, programokat szervezett, ötleteivel gazdagította a kollégiumi életet, és évekig a diákönkormányzat képviseletét is ellátta.
A kollégium médiaszakkörének tagjai az angol érettségi előtt tették fel neki a kérdéseiket.
– Milyen érzés volt számodra, amikor megtudtad, hogy megkapod a Cseresnyés-díjat?
– Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá. Én úgy éreztem, hogy csak a dolgomat teszem, de nagyon jó érzéssel töltött el, hogy a kollégium legmagasabb elismerését – a lányok közül – én kapom.
– Hogyan emlékszel vissza az első kollégiumi napodra? Mi volt az, ami segített gyorsan otthon érezni magad?
– Jó érzéssel gondolok vissza a kezdetekre. Mindenki segítőkész volt, barátságos – a nevelőtanárok és a diákok is. Ez a légkör és az otthonról hozott apróságok is segítettek abban, hogy gyorsan otthon érezzem magam itt, a kollégiumban.
– Mit jelentett számodra a 201-es közösséghez tartozni, és hogyan formált ez a közösség az évek során?
– Már a legelején éreztem, hogy Pali bá’ra (Kiss Pál tanár úr), azaz a közösségvezetőnk támogatására mindig számíthatok, legyen az magánéleti tanács, vagy tanulásbeli segítség. A közösségembe tartozó diákok is befogadóak, barátságosak voltak. Olyanok voltunk, mint egy kis család.
– Volt olyan tanár vagy nevelő, akinek a támogatása különösen sokat jelentett neked? Miben segített?
– Horváthné Ruzsa Anita tanárnő a magyarban, Kovács József tanár úr a matematikában, Kiss Pál tanár úr szinte mindenben tudott segíteni. Hozzájuk bármikor fordulhattam.
– A kollégiumi rendezvények szervezésében aktívan részt vettél – melyik programra vagy a legbüszkébb, és miért?
– Valóban, szinte minden rendezvény szervezésében és lebonyolításában részt vettem, de talán a legemlékezetesebb a tavalyi gólyanap volt, ami egyaránt volt vicces, szórakoztató, ugyanakkor csapatépítő jellegű az újonnan érkező kollégisták számára.
– Évekig te képviselted a diákönkormányzatot. Milyen kihívásokat jelentett ez, és mit tanultál ebből a szerepből?
– Ez egy nagy kihívás volt számomra. Szembesültem a sok munkával, amivel jár, és megtanultam, hogy a legjobb szándékom és akaratom ellenére sem lehet mindenkinek megfelelni. Azért igyekeztem mindenből a legjobbat kihozni.
– A szakmai gyakorlatod során sokszor kaptál komolyabb feladatokat is – volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, igazán megmutathatod, mire vagy képes?
– Sok helyen végeztem a kereskedelmi szakmai gyakorlatomat, különböző személyiségű emberekkel találkoztam, megpróbáltam mindenkivel szót érteni – bár néha ez nem volt egyszerű. De a vásárlóktól és a vezetőktől is pozitív visszajelzést kaptam a munkámról.
– Számos versenyen vettél részt – köztük a Szakma Kiváló Tanulója Versenyen is. Hogyan készültél ezekre, és mit adott neked a versenyszereplés?
– Ebben a tanévben jutottam el a Szakma Kiváló Tanulója Versenyre, amire sok gyakorlással és kitartó munkával készültem szaktanáraim segítségével. Ezúton is szeretném megköszönni Kemény Adrienn tanárnő és Albert Ferenc tanár úr segítségét. Megtapasztaltam, hogy milyen érzés egy ilyen komoly versenyhelyzetben helytállni, és megtanultam, hogy ha nyugodtan és felkészülten indulok a versenyen, nem érhet csalódás. Ezáltal nagyobb magabiztosságra és önbizalomra tettem szert.
– A vásárosnaményi színjátszó fellépések sokak számára meglepetést okoztak – mit adott számodra a színházi szereplés, és miért vállaltad?
– Ebben a kis csapatban megtanulhattam, hogy milyen egy igazán jó csapat tagjának lenni. Felszínre törtek olyan készségeim, képességeim, amelyeknek nemcsak a színpadon, hanem a valós életben is hasznát vehetem: bővült a szókincsem, jobban ki tudom fejezni magam, magabiztosabb lettem.
– Ha most elmondhatnál néhány mondatot azoknak, akik csak most kezdik kollégiumi éveiket, mit tanácsolnál nekik a saját tapasztalataid alapján?
– Támaszkodjanak bátran a nevelőtanáraikra, hiszen ők azon vannak, hogy segítsenek bennünket, és próbáljanak barátokat szerezni, másoknak megnyílni, hiszen itt életre szóló barátságok alakultak eddig is, és remélhetőleg így lesz ez a jövőben is.
Hozzászólások lezárva.