Az Aldi melletti gólyafészekből vették ki a három, még röpképtelen kisgólyát a csütörtök esti nyilvános gólyagyűrűzésen, ahol az is kiderült, hogy miért Budapest feliratú gyűrűt kapnak a vidéki gólyák, és hogy azok nem is térnek vissza minden évben hozzánk Afrikából, ahol egész Dél-Afrikáig is elmennek.
Nem érdemes etetni a gólyákat, ugyanis azok a nagy szárnyukon vitorlázva nagyon-nagyon messze el tudnak siklani a szelek szárnyán, de minél kövérebbek, annál nehezebb a testüket a levegőben tartani – hívta fel a figyelmét Lovászi Péter, a gyűrűzést végző gólyavédelmi programvezető annak a több mint száz érdeklődőnek, akik ámulattal nézték, amint a kisgólyákat kiemelték a fészkükből, hogy aztán a földön egy pokrócra fektessék, ahol olyan békések voltak, mint az alvó kisbabák.
A szakember nemcsak meggyűrűzte a gólyákat, az egyik lábukra fém-, míg a másikra műanyag gyűrűt helyezve, hanem azt is elmondta, hogy a Budapest feliratú gyűrűket nagy tételben gyártják, így azok kerülnek a vidéki gólyák lábára is. Amikor azokat valahol leolvassák, a Budapest felirat alapján azonosítják, hogy Magyarországon gyűrűzték meg őket.
– Az, hogy mi történik ezekkel a gólyákkal, általában akkor derül ki, amikor valahol megtalálják őket. Rosszabb esetben elpusztulva, jobb esetben pedig sikerül leolvasni vagy lefényképezni a kék jelölőgyűrűjüket. Ezek az adatok visszajutnak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyűrűzőközpontjába.
A Magyarországon így megjelölt gólyák jellemzően három-négy éves korukban kerülnek először szem elé, mivel ekkor foglalnak először fészket. Addig többnyire a telelőterületeken vagy azok közelében töltik az időt, korábban pedig nem is feltétlenül tértek vissza a Kárpát-medencébe, ezért jóval kisebb volt az esély arra, hogy megkerüljenek – mondta, majd meg is mutatta egy térképen, hogy a magyar gólyák a Boszporusznál kelnek át vonulásuk közben.
Egy kivételével, mert az azóta elpusztult, Fülöpnek elnevezett szárnyas Spanyolország felé vette az irányt, hogy Gibraltárnál repüljön át a tengerszoros felett.
– A magyar gólyák rendkívül hosszú utat tesznek meg vonulásuk során. Előfordult már olyan eset is, hogy Szudánból jeleztek magyar gyűrűs gólyát, de olyan madár is volt, amely egészen Dél-Afrika legdélebbi csücskéig jutott el. Magyarországon 1908-ban kezdődött meg a madárgyűrűzés, ezzel hazánk a világ harmadik országa volt, ahol ilyen program indult. Már az 1908–1909-es telelésről is rendelkezünk dél-afrikai megkerülési adattal magyar gyűrűs gólyáról. Azóta azonban csökkent a Dél-Afrikából származó megkerülések száma, annak ellenére, hogy egyre több gólyát gyűrűznek meg. Valószínűleg ma már nem vonulnak olyan messzire, mint korábban. A magyar gólyák útvonala a Nílus mentén vezet tovább, majd Kelet-Afrika térségén keresztül halad Dél-Afrika keleti része felé. A gólyák gyűrűzése azért különösen fontos, mert ez egy emblematikus, jól ismert faj, amelyet viszonylag könnyű megfigyelni. A fészkek többsége villanyoszlopokon található, ezért a gyűrűzéshez az áramszolgáltató munkatársainak segítségére is szükség van. Ezek az alkalmak szemléletformálásra is kiváló lehetőséget jelentenek. Mivel a gólyákat sokan figyelik, és könnyen szem előtt vannak, róluk jóval több információ gyűjthető össze, mint a rejtett életmódot folytató madárfajokról. Az így megszerzett tapasztalatok más madárfajok védelmében is hasznosíthatók – vázolta a gólyagyűrűzés tágabb értelmét a szakember.
Az is kiderült, hogy a vásárhelyi, azaz itt meggyűrűzött gólyák München környékn, Kelet-Szlovákiában, Románia és Szerbia területén tartózkodnak. De akadt olyan is, amely csak néhány kilométerre költözött attól a fészektől, amelyet korábban elfoglalt. A kisgólyák pedig nem mennek vissza a szülői fészekbe, csak annak 30–40 kilométeres körzetében telepednek le.
Ha pedig ilyen száraz idő van, mint jelenleg, akkor nem békával vagy más kisebb hüllővel táplálkoznak, hanem beérik a szöcskékkel is.
Hozzászólások lezárva.