Felavatták a Bethlen gimnázium Pákozdy hittantermét

A 20. század egyik legnagyobb hatású teológusa, vallástörténésze, a vásárhelyi születésű Pákozdy László Márton (1910–1993) nevét viseli mától a Bethlen Gábor Református Gimnázium hittan szaktanterme, amelyet a patinás alma mater földszintjén, az egykori tanári könyvtár előterében alakítottak ki ezen a nyáron.

– Körülbelül tízéves voltam, amikor megtudtam, hogy nagyon jól harmóniumozik. Festett. Miniatúrát másolt, majd pipázott vagy szivarozott, ha befejezett egy nagy munkát. Édesanyám mindig izgult, amikor tudta, hogy le kell adni valamit határidőre, hogy még mindig nem ült hozzá. Bennünket, a gyerekeit ez azonban nem izgatta – idézte fel édesapjához kapcsolódó emlékeit a hittanterem avatón is részt vevő lánya. Pákozdy Katalin arra is emlékszik, hogy akkor az apja feküdt, rádiót hallgatott, akár külföldieket is, és közben szakirodalmat olvasott.

– Tehát kettőt is csinált egyszerre, és tudta, hogy melyikre kell éppen odafigyelni. Ezt a tulajdonságát én is megörököltem. Az is jellemző volt rá, hogy azokból a szakfolyóirataiból, amelyeket a barátaitól kapott – mert ugye mi itt egy fizetésből éltünk, az nem volt olyan, mint ma, egy professzori fizetés –, soha nem tartott meg magának egyet sem. A diákjai, a debreceni és a pesti teológusok pedig tudták, hogy bármikor becsengethetnek hozzá, még késő este is, ha látják, hogy az ajtórésen fény jön ki – tette hozzá a lánya, azzal, hogy édesapja – ahogy a bátyját, őt is fiúnak várta – és akként is nevelte.

A gimnázium aulájában Bán Csaba lelkipásztor méltatta a hittanterem névadóját, idézve fel vele kapcsolatos személyes élményeit, áldást Szabó Ákos iskolalelkész mondott.

A hittanterem avatása előtt a Református Ótemplomban tartották az Ótemplomi Református Egyházközség és intézményei tanévnyitó áhítatát, melyen igét Bogárdi Szabó István nyugalmazott püspök, a Károli Gáspár Református Egyetem hitéleti rektorhelyettese mondott.

– A 46. zsoltár egyik versét hoztam az igehirdetés fő üzeneteként. Ebben az évben ez a református egyházban az igei vezérvonal. Így szól: „Csendesedjetek és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” Ez egy harci zsoltárból zeng hozzánk, és buzdít bennünket a sokféle bajunkban, félelmünkben, nyomorúságunkban, szegénységünkben, csalódásunkban. Talán nem baj, ha egy iskolai év kezdetén az iskolák tantestületei, dolgozói hallanak egy megerősítő üzenetet. Azt nem akarom mondani, hogy egy iskolai év egy háborúhoz hasonló helyzet lenne, de sok nehézség, küzdelem, meg nem értés veszi körbe a pedagógiai munkát Magyarországon is. Szükség van erre a tisztánlátásra, megerősítésre. Remélem, hogy valami ebből az üzenetből eljutott a szívekhez – mondta.

Hozzátette, hogy a politika mindig beleszólt az egyháza életébe, nem csak az utóbbi tizenhat esztendőben. – A ma is nagyra tartott két világháború közti kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno idején is nagy viták zajlottak az egyházi iskolák finanszírozásáról. Az előző kormánnyal is voltak vitáink ez ügyben, de az az előtti politikai kurzussal is. Ezek mindennapos kérdések. Amit aztán persze a médiában, meg főleg a közösségi médiában olvasni erről, hát arra, ha szabad ezt mondanom, nagyobb a füstje, mint a lángja. De valószínűleg a mai korban ez is egy feladat, valahogy ebbe belenézni – mondta.

Végül a templomban a nemzeti összetartozás kérdéseiről tartott előadást „Erős vár a mi Istenünk. Vagy Nekünk Mohács Kell? – A református egyház szolgálati helye és felelőssége a jelenkori magyar társadalomban” címmel.

De ki volt Pákozdy Márton László?

Pákozdy László Márton (Hódmezővásárhely, 1910. november 12. – Veszprém, 1993. április 5.) református lelkész, teológus, egyházi író, a Debreceni Református Kollégium, majd a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanára 1960-tól 1983-ig.

A Bethlen Gábor Református Gimnáziumban érettségizett 1928-ban. Fivére Vásárhelyi Pákozdy Ferenc költő.

Teológiai tanulmányait Debrecenben, Halléban és Utrechtben végezte el. Ezt követően Debrecenben, majd 1966-tól a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanított az akkor felállításra került Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszéken. Jelentős szerepet játszott a Theológiai Szemle 1958-as újraindításban, amelyet később hosszú időn át szerkesztett is. 1980-as évek elején betegeskedni kezdett, és 1982-ben befejezte oktatói tevékenységét. Betegsége ellenére még 10 évet élt. 1993-ban hunyt el 82 éves korában Veszprémben. 2010-ben, születése 100. évfordulóján Hódmezővásárhelyen emlékünnepséget rendeztek tiszteletére, akkor avatták fel a gimnáziumban az emléktábláját.