Méltán volt korábban is nagyon népszerű a Gasztroudvar, ahol a vásárhelyi nemzetiségi kisebbségek vendégelték meg polgártársaikat saját specialitásaikkal. Idén ismét megrendezték az eseményt, ahol ezúttal négy főzőcsapat készített magának és a fesztivállátogatóknak hagyományos, ízletes ételeket. Igaz, végül kiderült, nem is az étel a legfontosabb.
Ínycsiklandó illat lengte be az Almáskertet szombaton már jóval délután öt óra előtt, ahol az izzasztó hőségben a nemzetiségi önkormányzatok és a Máltai Szeretetszolgálat sütötte-főzte hagyományos finomságait. Utoljára 2022-ben volt hasonló, ami már akkor is szembetűnő népszerűségnek örvendett – most pedig, a XIX. Borfesztivál alkalmával, szerencsére sikerült újra megszervezni.
Bográcsban főtt a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat (CNÖ) csapatánál a disznópaprikás, mellettük a Cigány Nemzetiségi Tanács (CNT) két üstben készítette a cigánylecsót – az egyiket jó csípősre, a másikat meg a kicsit visszafogottabb ízek kedvelőinek. A Román Önkormányzat grillállványán egymás mellett sorakozott sokak nagy kedvence, a mics, a Máltaiaknál pedig egy méretes bográcsban rotyogott a húsos tarhonya jófajta csülökkel.
A standok között sétálva és a szakácsokkal beszélgetve fontos gasztronómia információkra sikerült szert tennem, így Gavodi István CNÖ-képviselő elárulta, mitől lesz egy paprikás jó kocsonyás, és így hidegen is fogyasztható:
“Nincs megpirítva a hagyma, hanem rétegenként össze van pakolva, így, amikor kihűl, kocsonyás lesz. Olyan, mintha kocsonyát ennénk. Azt gondolom, hogy ilyet nem is csinálnak máshol, csak Csongrád megyében.” Hogy ez cigány specialitás-e? “Attól cigány, hogy én főztem, meg azért, mert csípős. Meg attól is, hogy zsíros!” – fűzi hozzá nevetve.
Közben egyre többen gyűlnek a sátrak körül, és az emberek egyre bátrabban kérnek egy-egy kóstolót az ínycsiklandó ételekből, mielőtt azt az árnyékos padokon ülve, egymással kedélyes beszélgetésekbe elegyedve elfogyasztanák.
Itt nem a főzésen van a hangsúly, hanem barátságok kötődnek
– erősíti meg István a bennem is körvonalazódó érzést. “Itt összeültünk vadidegen emberekkel, meg régi cimborákkal, akikkel ezer év óta nem találkoztunk – mint például Tiborék is a Máltai Szeretetszolgálatnál” – mutat a mellettük felállított sátor felé. “Olyan ismeretségek, barátságok kötődnek, amelyet fontosak, nemcsak nekünk, hanem a következő nemzedéknek is. Csinálunk egy falansztert – ennyi.”
A Román Nemzetiségi Önkormányzat 150 darab miccsel készült. “Marha -és sertéshúst használtunk” – mondja a grillállványánál tüsténkedő Vígné Margit, aki a fűszerezést már nem árulja el nekem, mert az “titkos”. Ők most először vesznek részt a Gasztroudvaron, három éve egy másik csapat állt itt. “Otthon is szoktunk micset főzni, a család nagyon szereti” – meséli.
“A mics olyan étel Romániában, mint itt a sült kolbász” – magyarázza Táth János, az önkormányzat vezetője, aki nagyon örül, hogy újra létrejöhetett ez a rendezvény:
Van olyan vásárhelyi lakos, akivel három éve nem találkoztam, csak itt. Meghallotta, hogy jövünk, és most csak azért jött el, hogy egyen micset.
250 kóstolóadag lecsóval készült a város önkormányzatához tartozó Cigány Nemzetiségi Tanács. “Az egyik lecsó, az csemege – ebbe darált hús került – a másik meg a hagyományos csípős, ez most csirkehússal készült” – avatott be a tanács képviseletében Tóth István roma referens, aki egyébként a főzési folyamatot is irányította. Azt is elmondta, hogy általában rizst szoktak beletenni, de anélkül is készítik, most is így főzték.
Amikor a máltaik sátrához jutok, ők már javában osztják a kóstolókat. Már három évvel ezelőtt, 2022-ben is itt voltak – akkor első alkalommal. “A mostani pedig egy különleges, mert 50 éves a Máltai Szeretetszolgálat, tehát egyben egy jubileum is” – tudtam meg vezetőjüktől, Mérai Józseftől. ”Itt van a teljes gárda, tizennyolcan vagyunk” – tette még hozzá. Az ételhez József saját készítésű kovászos uborkát hozott, de még hideg üdítőt is kínálnak a tikkadt vásárhelyieknek, sőt, desszertnek Fornetti meggyes sütit is. A máltaisok megadják a módját, mind ízben, mind dizájnban: “Lehessen érzékelni, hogy élünk, van ízünk, van zamatunk, van itt vagyunk” – fogalmazott viccelődve.
Hogy az itt kínált ételeknek van íze, zamata, azt a standokat körülálló, és a padokon falatozó emberek is megerősítik. Még azok is, akik talán az átlagosnál szakértőbb szemmel kóstolnak – így Czeller Éva, aki a korábbi ételosztások főszakácsa volt. “Mindkét lecsóból ettem, jó volt mind a kettő” – mondta, hozzátéve, a mics is finom, azt is nagyon szereti, korábban ő is rendszeresen készítette erdélyi vendégeinek.
“Mindent megkóstoltunk, minden nagyon finom” – így egy idősebb úr, a mellette ülő fiatalabb helyeslése közepette. Majd komoly hanghordozással hozzátette: „Jó néhány étterem főszakácsának javasolnám, hogy jöjjön ide és tanuljon”.
Ő végül még a rendezvénnyel kapcsolatos mély gondolatait is megosztotta velünk:
Maga a miliő, a hangulat itt a fontos. Az emberi szó, ami hiánycikk a világban. Egy őszinte mosoly, egy jó íz, néhány eltöltött kellemes perc mindennél többet ér!
Hozzászólások lezárva.