Az 1282-ben a kunok és IV. (Kun) László közt a vásárhelyi térségben vívott Hód-tavi csata emléknapját ezúttal is a Kossuth téren rendezik meg.
A Hódmezei Őrzők Íjászegyesület, a vásárhelyi önkormányzat, a Vásárhelyi Médiacentrum, a BFMK által is támogatott immár XV. Hód-tavi Csata emléknapja szombaton délelőtt 9-kor a főzőversennyel kezdődik, majd a résztvevők felvonulásával folytatódik a városban.
Délben a Kossuth téren kezdődnek a IX. Hód-tavi párviadal pufikardos küzdelmei, majd délután fél 3-tól magáról a csatáról Vukovich Sándor tart előadást.
Délután fél 4-től folytatódik a IX. Hód-tavi párviadal, immár a fémkardos küzdelmekkel, majd este fél 7-kor hirdetnek eredményt.
Az ingyenes programsorozatot az este 7-kor kezdődő DorombOldal Zenei Műhely koncertje zárja.
De mi is volt az a Hód-tavi csata?
A hód-tavi csatát 1282 márciusában vagy májusában vívta IV. László király korábbi szövetségeseivel, a fellázadt kunokkal. A küzdelem a király győzelmével végződött. A csata pontos helye nem ismert, de valószínűleg Hódmezővásárhely mellett, egy ma már nem létező, és holdsarló alakjáról Hód-tónak nevezett helyen lehetett.
Az anyai ágon kun származású IV. László, rendszeresen kedvezett a kunoknak, a vitás ügyekben is többnyire az ő javukra ítélt. Ezt se a főurak nem nézték jó szemmel, se az egyház. III. Miklós pápa is felfigyelt a pogány kunokra, és 1279-ben Fülöp fermói püspököt küldte Magyarországra a „kunkérdés” rendezése, vagyis a kunok állandó letelepítése, megkeresztelése, keresztény életre térítése végett. A király vonakodott betartani a kérdés rendezésére írásba foglalt cikkelyeket, és a kunok többsége sem akarta elfogadni az úgynevezett kuntörvényeket, ezért a pápai követ kiközösítette a vele szembeforduló királyt. A helyzet rendezését nehezítette az is, hogy a tartományurakkal (oligarchákkal) vívott küzdelmeiben a király leginkább a kunokra támaszkodhatott. Tudta azonban, hogy ha a kiközösítést nem vonják vissza, akkor az egyház, a bárók és a nemesek is ellene fordulnak. A királyban csalódott kunok egy része végül fellázadt, és fosztogatni kezdett a Tisza és a Maros vidékén.
IV. László a Csanád vármegyei – máig nem azonosított – Hód-tó mellett aratott döntő győzelmet. Diadalát nagyrészt annak köszönhette, hogy a csata közben egy hirtelen zápor eláztatta és ezzel használhatatlanná tette a kunok íjait.
A fennmaradt források a részben a mártélyi síkon, részben a mai laktanya melletti Nagyszigetben vívott csatában legyőzött kunok egy része behódolt a királynak, aki a mai kis-és Nagykunságban telepítette le őket, más részük elmenekült az országból.
A csatát IV. László 19 oklevelében is említi, de ezekből egyértelműen nem derül ki, hogy azt a Hód-tava mellett, azaz Vásárhely térségében, vagy a Makó határában fekvő Hódmezőn, esetlen a Magyar királyság területén kívül, a Kárpátokon túli Kumániában vívták.
Kézei Simon krónikája, a Képes Krónika is az utóbbi helyszínről írt, miszerint a kunok betörtek vagy be akartak törni Magyarországra. Hódmezővásárhelyt elsőként Szeremlei Sámuel tette a csata helyszínének.
Az emléknap programja: