A Kossuth téren zajlik, egészen a szombat este 7-kor kezdődő DorombÓdal Zenei Műhely koncertje befejeztéig a XV. Hód-tavi csata emléknap, melyen a harcosok pufi-, majd fémkarddal is vívtak egymással. A csapatok a kardok mellett fakanalakkal is megmérkőztek.
A korhű jelmezekbe öltözött harcosok a Kossuth térről elmentek a Szent István térre, ahol koszorút helyeztek el az ének-zenei általános iskola kerítésének falán lévő, Szent István szüleit, Géza fejedelmet és Saroltot ábrázoló, a millennium előtt tisztelegve avatott emlékművön.
– Ez a város talán a legkevésbé látogatott emlékműve. Amióta az eszemet tudom, nem történt vele semmi, pedig már 25 éve áll. Amikor megépítették, nagy csinnadrattával adták át – mondta Sipos Róbert, az emléknap egyik szervezője, aki a menet résztvevőit a helyszínen be is avatta a műalkotás történetébe és az azt inspiráló László Gyula régész, a honfoglalással kapcsolatos kutatásaiba.
Ez is egy abszolút civil rendezvény, amelyet második éve szervezünk meg itt, a Kossuth téren. Az önkormányzat a rendelkezésünkre bocsátotta a teret. Eredetileg a Hódtavi csata emlékművénél, a RolandRingnél volt a helyszíne, de mivel a hely nem igazán megközelíthető, az érdeklődőket nehéz volt kicsábítani. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a vásárhelyiek nehezen mozdulnak meg. Ezért hoztuk be a rendezvényt, immár második éve, a főtérre, ahol lényegesen nagyobb az érdeklődés. Úgy néz ki, bejött ez a változtatás – mondta Sipos Róbert.
Érdekes programokból nem volt hiány. Beöltöztek a vitézek korabeli ruhákba, rendeztek pufi-, majd fémkardos párviadalokat.
– Kétféle vívás is lesz. Az egyik maga a sporttípus, történelmi köntösbe öltöztetett sportág, a buhurt, a másik pedig egy autentikus párviadal, amelyet már 15 éve csinálunk. A Hód-tavi csatánál kezdtük annak idején, de mivel nagyon „szegény az eklézsia”, nehéz hadakat összeszedni, ezért ezeket a dolgokat egy karámba összpontosítottuk. Magyarul egy küzdőteret hozunk létre, ahol párviadalokat rendezünk – tette hozzá Sipos Róbert.
A párviadalok győztesét pajzsra emelték, így ebben az évben ő lett a Hód-tavi csata győztes vitéze. A vándordíj is gazdát cserélt: ez most Túrkevéről érkezett, és második alkalommal jött vissza a tulajdonosa, hogy megvédje az eredményét.
Nemcsak karddal vitézkedtek az ősmagyarok és a hagyományőrzők, hanem a főzőkanállal is, hiszen a háború nemcsak a kard csörgetéséről és a kardvágásról szólt, de a legfontosabb dolog a logisztika, hiszen üres hassal még harcolni sem lehet. Ezért autentikus környezetben, a lehetőségekhez mérten minél jobban felidézve a korabeli ételeket, egy XIII. századi főzőverseny is zajlott. Az ország öt helyéről érkeztek főzők és résztvevők, voltak közöttük budapestiek, ceglédberceliek, szegediek és vásárhelyiek is. A Hódmezővásárhelyi Őrzők pedig nemcsak segítették a rendezvény megvalósítását, de náluk ki is lehetett próbálni azokat az íjakat, melyeket a Hód-tavi csatában is használtak a kunok.
– Nomád ételt készítünk szarvasból, zöldségekből és pitából. Olyan fogást gondoltunk ki, amely kicsit az utcai ételekre emlékeztet: a pitába zöldségek, szarvas és sajt kerül, de egy káposztás változatban is elkészítjük. Az étel saját ötlet alapján született. Tegnap és tegnapelőtt már gondolkodtunk rajta, illetve bepácoltuk a szarvashúst. Olyan ételt szerettünk volna készíteni, amely hamar elkészül, hiszen időre kell végeznünk, ráadásul messziről érkeztünk, ezért biztosra akartunk menni, hogy ne csússzunk ki az időből. Emiatt döntöttünk úgy, hogy mindent apróra vágunk, így gyorsabban elkészül – árulta el az Albertirsáról érkezett Kertész Mária. A ceglédberceli Turáni Hagyományéltető Egyesület tagja hozzátette, hogy a vaslemezen való sütésnél elsősorban arra kell figyelni, hogy ne égjen oda az étel. – Még soha nem főztünk ilyen módon, ezért arra is figyelnünk kell, hogy a tüzet úgy kezeljük, hogy a gyepben ne tegyünk kárt. A szarvashúsnál pedig az a legfontosabb, hogy ne száradjon ki. A kész ételből várhatóan tíz-tizenöt ember is jóllakhat. Arra is figyeltünk, hogy az alapanyagok között olyanok legyenek, amelyek nagyjából megfelelnek a korabeli étkezésnek: paprikát, paradicsomot, kukoricát és burgonyát nem használunk, a fűszerezésnél szintén igyekeztünk valamennyire korhűek maradni, a páclébe borókabogyó, babérlevél, fekete bors és mustármag került, emellett egy kevés borsikafüvet, borsot és sót is használunk – tette hozzá.
A másik tűznél egy másfajta ételhez kezdtek hozzá az asszonyok, akik zöldséget aprítottak, húst szeleteltek: – Sertéshúsos ragu készült. Sertéscomb, zöldségek, sárgarépa, petrezselyemgyökér, köles kerül bele. Igyekeztünk olyan alapanyagokat felhasználni, melyeket a IX-XII. században is alkalmaztak, azaz melyek közt nincs paradicsom, paprika – mert azt akkor még nem ismerték. Az összetevőkből kigondoltunk egy receptet, párszor próbáltuk már megcsinálni. A többiek azt mondták: jó volt – szerénykedett a 12-15 személyre készült étel fogadtatásával Ötvös Viktória, a szegedi Hősök kapuja Hagyományőrző Baráti Kör tagja. (Cikkünk a képgaléria után folytatódik!)
Aki nem ismerte a Hód-tavi csata előzményeit, történetét és következményét, azt egy délutáni előadáson Vukovich Sándor avatta a csata korának politikai és katonai hátterébe: – Magyarországra érkezett egy pápai legátus, Fülöp, aki fölháborodott azon, hogy keresztény Európában, Magyarországon tömegével élnek nomád kunok. Ezek a kunok a tatárjárás után települtek be az országba. Főúri érdekek miatt is nyomást helyeztek a királyra, aminek következtében 1279-ben megszülettek az úgynevezett kun törvények. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a királyra, hogy érvényesítse ezeket a rendelkezéseket: a kunok keresztelkedjenek meg, hagyják el nomád sátraikat és telepedjenek le. Bizonyos szokásjogaikat és önkormányzatiságukat ugyanakkor megőrizhették. Mindez azonban lázadást indított el a kunok részéről, és röviden összefoglalva ez volt a Hód-tavi csata egyik előzménye.
A csatát a kunok ellen IV. László király csapatai nyerték meg. A csata után azonban a hatalma megroppant. A király egyre inkább a kunok között élt, majd egy királygyilkosság áldozata lett. Állítólag kunok ölték meg, de ezt biztosan nem tudjuk. Utána III. András, az utolsó Árpád-házi király került trónra.
– A Hód-tavi csata helyszínéről vita van. A legelső forrás ugyanis csak mintegy kétszáz évvel később készült. Hód és Vásárhely esetében akkor még két külön településről beszéltünk, amelyek nem olvadtak össze úgy, mint napjainkban. A csatáról annyit tudunk, hogy három napig tartott, és négy nagy ütközet zajlott. A döntő, harmadik nap előtt még egyensúlyban voltak az erők, ám ekkor egy nagy nyári esőzés érkezett. A krónikaíró szerint a kunok íjai emiatt nem tudtak olyan jól működni. Én inkább úgy gondolom, hogy a lovasság nem tudott megfelelően mozogni a sárban. A magyar királyi erők végül a mártélyi síkon győzték le a kunokat, akiknek egy része elhagyta az országot, másik részük pedig behódolt a királynak – sorolta az előzményeket és vette számba a végső következményeket a magyar-történelem szakos tanár.
Az emléknap leglátványosabb részének a vitézek párviadala számított, délelőtt a pufikardos vitézek vívtak párviadalt, majd a buhurt harcosai léptek a küzdőtérre. Végül a IX. Hód-tavi Párviadal résztvevői fém kardokat húztak, s csengő-bongó párviadalt vívtak egymással.
A bajnok, kemény küzdelemben, Vukovich Sándor lett. – Nagyon fontos a légzéstechnika és az összpontosítás, hiszen a kun maszkos sisak védi az arcot, ugyanakkor kevesebb levegőt lehet benne kapni, és a látás is beszűkül. Ilyenkor teljesen ki kell zárni a külvilágot, figyelni kell a légzésre, az ütemre, a reflexekre, és fel kell mérni, hogy az ellenfél hogyan mozog, mire készül és hova akar támadni. Ezt leginkább a sakkhoz tudnám hasonlítani: folyamatosan ellenlépéseket kell kitalálni a küzdelem megnyeréséhez. Az általunk használt fegyverek élezetlenek, és kötelező a teljes protektor viselése, így az összes ízületünk és sérülékeny testrészünk védve van. Néha azonban egy-egy ütés becsúszik a páncélok közé vagy egy résbe, így időnként lila foltokkal távozunk, de szerencsére súlyosabb sérülésünk eddig nem volt. Ez a buhurthoz képest finomabb műfaj, mert találatnál megáll a küzdelem, így elsősorban a vívástechnikára összpontosítunk – mondta a bajnok, aki a Hód-tavi Párviadalon ugyan elsőként győzött, 5:4-re Szűcs Mihály ellen, de a ceglédberceli hagyományőrző vívóversenyeket már többször megnyerte.
