Kilenc vásárhelyi összeáll, hogy összefoglalják azt a Gyüttmönt kalauzt, mely a vásárhelyi „ő”-ző nyelvjárás rejtelmeit tárja föl azoknak, akik gyüttmöntek, azaz nem Vásárhelyen születtek.
A Bársony-Török Szonja, Mami, Török János, Török Bogyó, Török Krisztina, Baricsa Mónika, Fazekas Tímea, Hős Sándor és Dani Sándor által összegyűjtött bőséges szószedet egy kisalakú, nyomtatott füzetben látott napvilágot.
Az egyik alkotó, a tősgyökeres vásárhelyinek számító Hős Sándor „ő”-ző nyelvjárás iránti személyes érdeklődése már gyermekkorában kialakult.
– Péchy Blanka Beszélni nehéz című műsorán nőttem fel, sokat hallgattam és szerettem is. Ennek hatására később a Magyar Nyelvápolók Szövetségének is tagja lettem. Az Édes Anyanyelvünk című kiadvány azóta is folyamatosan jár nekem, és nagy érdeklődéssel olvasom. A legutóbbi számban például a nyelvjárásokról jelentek meg írások, amelyek között különösen megtetszett az a gondolat, hogy a nyelvjárás nem hibás beszéd, hanem az adott területen élők beszédének, nyelvének sajátossága – mondta.
A Gyüttmönt kalauz tematikusan összeállított szószedete bőséges betekintést nyújt a nem vásárhelyieknek a régi, ma már az iskolai oktatás miatt elveszőben lévő tájnyelv példáiba. Az M betűnél például olyan szavak szerepelnek benne, mint a mögnedvesödik, mögnehezít, mögnemesödik, mögnémít, mögnémul, mögöszi, mögnevez, mögnésül és a mögnöveködik.
Hős Sándor elárulta, hogy a kiadvány megszületéséhez több személyes élménye is kapcsolódik. Török János barátjával beszélgetve merült fel az ötlet. A családjába Budapestről és más vidékekről is kerültek emberek, és szerette volna megosztani velük azt a sajátos nyelvezetet, amely Hódmezővásárhelyen és környékén dívik.
Az „ő”-ző beszédhez neki magának is több emléke kötődik. 1988-ban vagy 1989-ben hallgatta a Kossuth rádiót, amikor Kapu Pál beszélt benne. A vásárhelyi tájszólás, az „ő”-zés annyira megfogta, hogy szinte kirázta a hideg attól, ahogy ezt a sajátos nyelvezetet a rádióban hallotta.
Egy másik élménye a feleségéhez kapcsolódik, aki Budapesten tanít egy alapítványi gimnáziumban. Amikor telefonon beszélgettek, az is „ő”-zött, amire a kolléganői is felfigyeltek. Azt mondták neki, hogy beszéljen így, mert nagyon tetszik nekik ez a fajta beszéd.
A közelmúltban pedig egy színházi előadás hozott újabb élményt. A budapesti Magyar Színházban az Addikt című előadást nézték meg, amely különböző függőségekkel küzdő emberekről, terápiás kezelésre kerülő kliensekről szól. Az egyik szereplő egy Andriska nevű fiatal volt, aki a Szeged környéki térségből került a történetbe, és megpróbált „ő”-zni.
– Nem volt teljesen hiteles az előadásban megjelenő „ő”-zés. Borsózott a hátam, amikor például a „rendőr” helyett „röndőrt”, a „nevelőszülő” helyett pedig „növelőszülőt” mondott. Az előadás végén interaktív beszélgetés is zajlott a színészekkel, arra gondoltam, hogy adok majd az Andriskát játszó színésznek egy ilyen Gyüttmönt kalauzt, hogy a következő előadásra fel tudjon készülni, és hitelesebben tudja előadni az őzést – mondta.
A kiadvány végül családi gyűjtésből és internetes források felhasználásával állt össze. A készítésben többen közreműködtek, a barátja pedig a nyomdai lehetőségeit is felhasználva valósította meg a kiadványt. Az első kiadás 2003-ban született, a mostani példány pedig már egy újabb kiadás.
A kis brosúrában tematikusan szerepelnek az „ő”-ző kifejezések, de természetesen nem lehetett minden szót és kifejezést beletenni. A kiadvány így sem teljes értékű szótár, inkább segítséget nyújt ahhoz, hogy az érdeklődők jobban megértsék, miről szól a vásárhelyi „ő”-ző nyelvjárás. Különlegessége, hogy nem egyszerűen egy történetben vagy regényben felbukkanó tájszavakat gyűjt össze, hanem azt mutatja meg, hogyan és hová kerül az „ő” egy-egy szóban.
Az „ő”-zés ugyanis nem egyszerűen megtanulható szabályok összessége. Nem minden „e” betűből lesz „ő”, ahogy nem minden „ő” helyére kerülhet „e” sem. A nyelvjárás sajátosságai természetes módon rögzülnek az ember beszédében, és sokszor akkor is előjönnek, amikor valaki már régóta más környezetben él.
– Más nyelvjárások esetében is megfigyelhető, hogy az embereken később is felismerhető, honnan származnak. Egyes vidékeken a „lesz” helyett „leszesz”-t mondanak, máshol pedig a „tolja a kocsit” helyett „tolik a kocsit” hangzik el. Ezek a nyelvi sajátosságok sokszor akaratlanul is előkerülnek. A vásárhelyi őzés azonban különleges abból a szempontból, hogy az ember képes váltani a nyelvhasználatok között. Ha szükséges, irodalmi magyar nyelven beszél, és sokszor senki nem mondaná meg róla, hogy valójában „ő”-ző nyelvjárásban is tud – tette hozzá.
A nyelvjárást nem lehet elfelejteni sem. Hős Sándor azt mondta, hogy bár fiatalon elkerült Vásárhelyről, 2021 óta ismét itthon él, és ezzel együtt újra felvette ezt a sajátos nyelvezetet is. Szerinte az „ő”-zés valódi kuriózum, amelyre büszkének kell lenni.
A „Gyüttmönt kalauz” készítői nem kereskedelmi forgalomba szánták, hanem alapvetően belső használatra. A mostani kiadásból ő is kapott több példányt, ezek közül pedig egyet a könyvtárnak is átadott.