A reggel bizonyos napokon nem egyszerűen reggel. Van az a fajta hajnal, amikor az ember kilép az utcára, vesz egy mély levegőt, és azonnal megbánja. A hideg nem kérdez, nem kopogtat, csak becsúszik a kabát gallérja alá, megcsípi az ember fülét, és közli: ma bizony szükség lesz egy kis bemelegítésre.
Ilyenkor kerül elő a szakember által gondosan előkészített, tudományosan megalapozott reggeli bemelegítő itóka. Lehet az munkásampulla, csavaroskifli vagy hobónyak, mind ugyanazt jelenti.
A képen látható két palack valószínűleg egy komoly, többéves kutatómunka eredménye. Az egyikben szilva, a másikban barack várja, hogy szolgálatba álljon. Nem azért, mert valaki felelőtlenül korán kezdte a napot. Ugyan! A hideg miatt! Szigorúan egészségügyi és meteorológiai megfontolásból.
A módszer egyszerű. Reggel az ember először megvizsgálja a hőmérsékletet. Ha a hőmérőn (telefonon) olvasható számjegy kellemetlenül alacsony, máris indokolt a bemelegítő. Ha nagyon alacsony, akkor a szakirodalom szerint indokolt a második kör is. Ha pedig valaki azt mondja, hogy „ugyan már, nincs is olyan hideg”, az nyilván még nem nézett bele megfelelő komolysággal a pálinkásüvegbe.
A képen külön figyelmet érdemel a két palack közötti harmonikus együttműködés. Olyanok, mint két tapasztalt kolléga a reggeli műszakban: egyikük sem beszél sokat, de pontosan tudják, mi a dolguk. A háttérben pedig a fal csendben őrzi a történteket, és valószínűleg már ő sem lepődik meg semmin.
Persze a bemelegítésnek megvan a maga tudománya. Fontos a fokozatosság, a megfelelő mennyiség és a körültekintés. Mert ugye nem az a cél, hogy az ember egyszerűen ne fázzon, hanem hogy annyira ne fázzon, hogy közben még a járdaszegélyt is megtalálja.
A reggeli hideg tehát komoly kihívás. De szerencsére az emberiség évezredek óta fejleszti a túlélési technikáit. Van kabát, sapka, sál, termosz… és ha minden kötél szakad, ott van a bemelegítő itóka.
Mert vannak reggelek, amikor a napfelkelte önmagában kevés.