„A szabadság az életnél is fontosabb tud lenni” – Dömötör Mihály 1956 hőseit idézi meg

Hatéves gyermekként még orosz tankoknak kiabálta, hogy „ruszkik, menjetek haza”, ötven évvel később pedig már azoknak az embereknek a portréit készítette, akik a szabadságért harcoltak. Dömötör Mihály fotóművész 75, az 1956-os forradalom résztvevőiről készült portréjából 25 látható majd Plohn József 1848-as honvédportréival együtt az Akik a szabadságért harcoltak című, október 23-án este nyíló kiállításon. A tárlat kapcsán személyesen beszélgettünk a fotóművésszel a képek születéséről, a megörökített emberekről és arról, mit üzennek ma ezek a portrék.

Dömötör Mihály számára nem csak a fényképezés miatt különleges az 1956-os forradalom emlékezete. 1950-ben született, így hatéves volt, amikor kitört a forradalom. Bár a vásárhelyi események idején még kisgyerek volt, néhány emléke máig elevenen él benne.

Első osztályba járt, bátyjával együtt a Márton utcai iskolába. Egyik nap hazafelé az orosz tankokat látták a Magyar Honvédelmi Szövetség akkori székháza előtt, ahol ma a rendőrség működik.

Mi, gyerekek, rettentően bátrak voltunk, és odakiabáltuk a katonáknak, hogy „ruszkik, menjetek haza!”. Úgy tűnik, nem értettek magyarul, mert nem mentek haza, még néhány évig maradtak

– idézte fel némi iróniával gyerekkori emlékét a fotóművész.

Büszkén néztek a kamerába

Az 1956-os forradalom emléke évtizedekkel később, fotográfusi munkája során tért vissza az életébe. Dömötör Mihály 1980-tól 35 éven át dolgozott a szegedi Móra Ferenc Múzeum fotográfusaként, elsősorban dokumentációs és tárgyfotókat készített, de portrékat is fényképezett.

2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulójához közeledve dr. Fejér Dénes, a megyei POFOSZ elnöke kereste meg azzal, hogy vállalná-e idős 1956-os forradalmárok megörökítését. A felkéréshez nem járt fizetség, de Dömötör Mihálynak megtetszett a feladat, ezért elvállalta. A szegedi Rákóczi téren, a Csongrád Megyei Közgyűlés akkori épületében rendezett be ideiglenes műtermet, ahol körülbelül egy héten át készítette a portrékat.

Összesen 75 embert fényképezett le, többségüket Szegedről és a környékről. Öten Hódmezővásárhelyről érkeztek, két embert pedig Budapesten örökített meg. Érdekes adalék, hogy a forradalmárok között nők is voltak, akik szintén szerepet vállaltak az eseményekben – Dömötör Mihály portréin ők is szerepelnek.

Bár a fotózások alatt nem jutott sok idő a személyes történetekre, többnyire csak néhány mondatot váltottak, a fényképezésnek volt egy fontos pillanata: amikor az idős emberek leültek a kamera elé, a fotográfus arra biztatta őket, hogy húzzák ki magukat, és büszkén nézzenek a kamerába.

Azt mondtam nekik, hogy 2006-ban már büszkék lehetnek arra, amit 1956-ban tettek. És valóban kihúzták magukat, aztán büszkén néztek a kamerába

– mesélte.

A képek utómunkája nem igényelt különösebb beavatkozást, mindössze minimális retusálásra volt szükség. Dömötör Mihály számára a munka legnagyobb élménye az volt, amikor az elkészült portrékból először megrendezték a szegedi kiállítást – erre a lefényképezett emberek közül többen is eljöttek, családtagjaikkal együtt. Itt pedig már egyértelműen látszott, hogy az egykori forradalmárok végre nyíltan és büszkén vállalják a múltjukat.

Két korszak, közös szabadságvágy

A 48-as honvédek és az 56-os forradalmárok portréinak közös bemutatása Kozma Huba, a kiskunmajsai múzeum egykori igazgatójának ötlete volt. Ő javasolta, hogy Plohn József 1848-as honvédportréit Dömötör Mihály felvételeivel együtt állítsák ki. A tárlat címe, Akik a szabadságért harcoltak is tőle származik.

A párhuzam kézenfekvő, hiszen mindkét sorozat olyan embereket mutat meg, akik a szabadságért küzdöttek, és akiket a fényképezés idején már idős emberként örökítettek meg. Igaz, a két korszak között jelentős különbségek is vannak, hiszen Dömötör portréi között nők is szerepelnek, akik az 1956-os forradalomban röplapok terjesztésével vállaltak szerepet.

Amint a fotóművésztől megtudtuk, a Plohn Józseffel közös kiállítás Vásárhelyen először 2013-ban jött létre, ahogyan akkor, úgy most is a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ első emeletén mutatják be majd az anyagot. A tárlat az évek során sok helyszínre eljutott már, többek között Gyulára, Kiskunmajsára, Zentára, de még Dublinba is.

Plohn József különleges műterme

Dömötör Mihály interjúnkban arról a technikai kontrasztról is beszélt, amely az ő és Plohn József munkái között fellelhető: Plohn az 1900-as évek elején 13×18 centiméteres üveglemezekre, nagy formátumú kamerával fényképezte a 48-as honvédeket, míg Dömötör már digitális technikával dolgozott.

Érdekesség, hogy Plohn korábbi, Andrássy úti, a mai Spar közelében álló műterme üvegtetős volt, amelyben mégis kellemes volt a klíma, hiszen különleges megoldással védekeztek a nyári hőség ellen: a tető legmagasabb részén végigvezetett, kilyuggatott ólomcsőből vizet engedtek az üvegre, így hűtötték a levegőt. A fényt pedig fekete és áttetsző textilekkel szabályozták.

– A fotográfus kiváló minőségű negatívokat készített, amelyek a Tornyai János Múzeumban máig jó állapotban fennmaradtak. Munkám során sok régi üvegnegatívval találkoztam, de Plohn felvételeinek minősége különösen jó – hangsúlyozta Dömötör Mihály, aki korábbi pályatársa üveglemezeit digitalizálta is, hogy a képek az utókor számára is megmaradjanak.

A mostani kiállításon 25 Plohn-féle honvédportré és 25 Dömötör-féle forradalmárportré szerepel majd. A régi fekete-fehér felvételek mellett a 2006-ban digitális technikával készült, színes képek igazi kontrasztot nyújtanak, különösen, hogy a két sorozatot úgy rendezik el, hogy a látogatók egymással szemben láthassák a különböző korszakok szereplőit.

Az idén 76 éves fotóművész Plohn 48-as honvédportréinak még egy érdekes részletére felhívta a figyelmet: arra, milyen szegényes ruhában érkezett sok idős ember a fényképezésre, annak ellenére, hogy a felhívásban arra kérték őket, vegyék fel a legszebb ünneplőruhájukat. – A legszebb ünneplőruha is rongyos volt, nagy volt a szegénység – mutatott egy foltozott nadrágban megörökített honvédre, hozzátéve, Plohn fotóalanyai között nemcsak magyarok, de románok, cigányok és zsidók is voltak.

„A szabadság olyan, mint a levegő”

Dömötör Mihály azt mondja, nincs olyan kép, amit kiemelne, de azért Fekete Pál, a Békéscsabán tanító pedagógus portréja különösen emlékezetes számára. Fekete néhány évet börtönben töltött, mert szembefordult a Rákosi-rendszerrel. A fotográfus tisztességes, becsületes emberként emlékszik rá, akinek a tekintetében is tükröződött az elkötelezettsége.

A portrék jelentőségét sem egy-egy fényképben vagy személyben látja, hanem abban, amit együtt közvetítenek a nézőknek. Szerinte ezek az arcok arra emlékeztetnek, hogy a szabadságért érdemes kiállni, különösen akkor, amikor az elnyomás elviselhetetlenné válik.

Van egy billenési pont, amikor az emberek azt mondják: eddig eltűrtem a zsarnokságot, de innen tovább nem. 1848-ban és 1956-ban is eljött ez a pillanat. A szabadság olyan, mint a levegő: amikor van, nem nagyon vesszük észre, amikor viszont fogy, akkor bizony észrevesszük, mennyire fontos

– fogalmazott.

A fotográfusnak személyesen is fontos, hogy megörökítette az egykori forradalmárokat. Úgy érzi, ha nem vállalja el a feladatot, olyan munka és élmény maradt volna ki az életéből, amelyet ma is jelentőségteljesnek lát. Tervei szerint képeit majd a Tornyai János Múzeumnak adományozza, hogy az ötven portré megfelelő helyen, hosszú távon megőrizve maradjon fenn.

Az Akik a szabadságért harcoltak című kiállítás október 23-án este fél hétkor nyílik meg a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ első emeletén, és november 13-ig tekinthető meg. A szervezők a későbbiekben tárlatvezetést is terveznek, amelyen a látogatók a képek mellett a fényképezés körülményeiről és a két portrésorozat történetéről is többet megtudhatnak. Dömötör Mihály elmondta: bízik benne, hogy emlékezetes megnyitót sikerül rendezni, amely méltó módon idézi fel azoknak az embereknek az emlékét, akik a szabadságért harcoltak.