Zászlótenger, fütty és bekiabálások: így zajlott Orbán vásárhelyi látogatása

Orbán Viktor a megszokott kampányüzenetekkel érkezett Hódmezővásárhelyre, de beszéde közben többször is bekiabálások és fütty hallatszott a színpadig. A sétálóutcán zászlókkal szervezett tömeg és ellentüntetők hangja keveredett, miközben a miniszterelnök a háborúval riogatott és biztonságot ígért.

Mini-békemenettel kezdődött a Fidesz vasárnapi vásárhelyi kampányeseménye, ahol zászlókat osztottak az érkezőknek, és kiosztották a kordonnal lezárt részre szóló karszalagokat. Az eleve kis csúszással induló program nem tartott sokáig: öt órára már véget is ért – a körítést a minimumra szorították, koncertet nem szántak a vásárhelyi közönségnek – igaz, Takáts Tamás produkciója adott egy kis zenei felvezetést.

A menetben körbekérdezve hamar kiderült, hogy sokan nem helyiek – jobban mondva, alig vannak helyiek. Jöttek viszont sokan Magyarcsanádról, Csanádalbertiből, Kövegyről, de Szegedről és Makóról is érkeztek. Két idősebb férfi például azt mondta, Makóról jöttek, méghozzá “gyalog”, illetve “négykézláb”. Arra pedig, miért jöttek el, többen nagyon hasonlóan fogalmaztak: „Szeretjük a békét!”, „Kaptunk 13. havit, meg a 14-edikből is egy részt – a másik, az nem adott vóna, inkább eltürülné”, vagy épp: „Nem bírom ezeket az ukránokat, Zilinszkij, az meg egy humorista vót, hát mit akar ez itten…”

Egy fiatalabb résztvevő azt mondta, azért kell a Fideszre szavazni, „hogy a családok védelme, anyagi biztonsága megmaradjon. Az ellenzék, amelyik hatalomra akar törni külföldi erők segítségével, a kiszivárgott információk szerint megszorításokat vezetne be. Ezért fontos, hogy a Fidesz újabb négy évet kapjon, mert már bizonyított.” Egy vásárhelyi pár szerint pedig a város a tram-train fejlesztést Orbán Viktornak köszönheti, és a családtámogatási rendszert is dicsérték: „Máshol nem kaptunk volna ekkora segítséget, mint itt.”

A menet valamivel három után indult el „Nem leszünk ukrán gyarmat” molinóval, a Szőnyi utcán haladva a Dr. Rapcsák András út felé. Az élén a helyi jelölt, Czirbus Gábor vonult, de ott állt az első sorban Dr. Farkas Levente, Csongrád-Csanád 1-es körzetének fideszes jelöltje is, akit egy minden bizonnyal nagyobb szegedi csoport kísért.

Az OTP környékén az aHang aktivistái várták a menetet: hangosbemondóból korábbi Orbán-beszédek szóltak, lapokon pedig az elmúlt 16 év szerintük legnagyobb politikai bűneit mutatták meg. A szervezők sem őket, ahogyan egy kisebb ellentüntető csoportot sem engedtek a menetelőkhöz közel, de azok így is hallatták hangjukat: „Mocskos Fidesz”, „Agyhalottak” – skandálták a békemenetelők felé, ahonnan jócskán érkezett is viszontválasz: “Mi vagyunk többen!” “Nincsen hangotok!” Az ellentüntetők egyike azt mondta: „Azért vagyunk itt, mert az ország nem eladó. Tudunk összerakni egy olyan kormányt, ami a magyarok érdekét szolgálja, vagy marad az, amelyik Oroszország, meg az amerikai érdekeket szolgálja.” Hozzátette, bízik benne, hogy a TISZA nyer, a környezetében inkább ellenzéki hangulatot tapasztal.

A közönség végül jelentősre duzzadt: a Rapcsák András út a színpadtól egészen a Coopig megtelt, a menet végét traktorok zárták, rajtuk feliratokkal: „Békét, ne háborút”, „Nem kérünk az ukrán gabonából”. A járműveket pedig Benkő Zsolt volt önkormányzati képviselő, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke “őrizte”.

A színpadon elsőként Czirbus Gábor jelent meg, aki röviden szólt a tömeghez: „Nem szabad kockáztatni, a biztosat kell választani a káosz helyett” – mondta, miközben őszintén bevallotta, nem a szavak embere, hallgatni jobban tud. Ezt követően Lázár János vette át a szót, rögtönzott Lázárinfót tartva – igaz, kérdések végül nem hangzottak el. Beszédének jelentős részében ironikus megjegyzésekkel kritizálta az ellenfelet, úgy fogalmazott, hogy a Tisza, amely “Ukrajnában ered”, „Ukrajnából hozza a szemetet”. Czirbust úgy ajánlotta, mint higgadt, nyugodt jelöltet. Szerinte ilyen “kapusra” van szükség egy ilyen nehéz helyzetben. Majd jött a riogatás: “a világban háború tombol, konfliktusok dúlnak, minden magyar ember veszélyben van.” 

Április 12 szerinte “sorsválasztás” lesz, mindenki magának választ majd sorsot. Ha az ellenfél győz, minden veszélybe kerül, amit 16 év alatt elértek – hangzott az egyszerűsített üzenet. 

Nem nyálas slimfitekre, hanem duracellekre van szüksége az országnak

– utalt a szóba jövő miniszerelnök-jelöltekre. 

Orbán Viktor színpadra érkezését ünnepélyes zene kísérte, a miniszterelnök a színpad előtt állókkal kezet fogott, majd a tömegre nézve megjegyezte: 

Az ellenfeleink ott hátul vannak vagy százan, mi meg háromezren, ez választási eredménynek is jó lesz.

Beszédében visszatértek a hetek, hónapok óta ismert panelek: a háború fenyegetése, a bizonytalanság képe, és az ígéret, hogy egy újabb Fidesz-győzelem a béke garanciája. A miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy Magyarország kimaradt a konfliktusból, amit a kormány politikájának tulajdonított.

A színpad előtti, kiosztott zászlókkal sűrűn borított térben eközben újra meg újra felzúgott a „Hajrá Fidesz”, mintegy válaszul a hátrébb felhangzó bekiabálásokra. Körülbelül húsz méterrel a színpadtól ugyanis az „Orbán, takarodj”, „Ruszkik, haza„, „Mocskos Fidesz” kiabálás vegyült a beszédbe, amelyet helyi ellentüntetők és a TISZA szimpatizánsai skandáltak.

Orbán az ellentüntetőknek azt üzente, „ne keményítsék meg a szívüket”. Beszédében hangsúlyozta: szerinte a Fidesz az országról és az emberekről beszél, míg ellenfelei csak róluk. Többször visszatért a háború témájára, kiemelve, hogy Magyarország kimaradt belőle, amit a kormány érdemének tulajdonított.

Ukrajnát és Brüsszelt is szóba hozta, és azt állította: „Brüsszel, Ukrajna és a tiszások összejátszanak a magyar emberek ellen”. A következő évekre fenyegetéseket vázolt: energiaválságot, háborút, migrációt. Végül “szerényen” így fogalmazott:

Kellő alázattal mondom, magamon kívül nem is látok mást, aki meg tudná védeni Magyarországot a fenyegető veszélyektől.

A beszéd alatt a tömegben hátrébb haladva vegyesebb tömeget lehetett látni, fideszesek és ellenzékiek nagyjából egy-egy arányban, egymásnak oda-oda kiabálva és válaszolgatva – szerencsére minden fizikai erőszak nélkül. Egy 18 év körüli fiú csendben kormánykritikus szöveggel teleírt táblát tartott magasra, miközben egy középkorú nő hevesen, vörös arccal magyarázott neki a háború veszélyeiről – a jelenet jól sűrítette a délután hangulatát.

A rendezvényen végül sem Lázár János (tőle nem is vártuk) sem Orbán Viktor nem adott választ a város művelődési házra kifüggesztett kérdéseire, hogy a város megkapja-e a neki járó kormányzati és EU-s forrásokat, de arra sem érkezett magyarázat, hogy miért maradt el a miniszterelnök és Márki-Zay Péter találkozója, ahogyan azt a polgármester a látogatást megelőzően udvariasan kérte. 

A kampányesemény végeztével a tömeg nyomába eredtünk, hogy megnézzük, ki milyen járművel utazik haza – egy nagyobb csoportot egészen az Interspar előtti parkolóig kísértünk  – buszokat itt ugyan nem találtunk, viszont sokan szálltak autóba. Egy idősebb úr, aki maga is így érkezett, elárulta: ezúttal a benzinköltséget térítették nekik a szervezők. Mások (sokan) tram-trainnel mentek Szegedig, ahol ottani szemtanúk szerint számozott buszokra szálltak át, és utaztak tovább hazafelé.