Morzsoljon el mindenki egy könnycseppet a szeme sarkában: a sok szájhősködés ellenére Magyarország is megszavazta az Európai Unió Oroszország elleni 18. szankciós csomagját. Ahogy az összes korábbit.
Pedig hát a magyar fiúk kőkeményen kiálltak hőzöngeni, hogy na majd ők vétóznak, nehogy már a csomag tönkretegye Magyarország energiabiztonságát, függőséget okozzon az energiapiacon, és két-háromszorosára emelje a magyar rezsiköltségeket.
Azt, mely megtakarítását a villany- és gázszámlákon is évek óta kötelező feltüntetni, hogy a fogyasztó a mennyezetet ütögesse a hátsójával, úgy örüljön a megtakarított forintok láttán, s ne figyeljen fel arra, hogy a rezsicsökkentett gázárnál a piaci már rég olcsóbb.
Pedig júniusban a futballbarát, LMBTQ-ellenes, stb. stb. (a Harcosok Klubjával megtámogatott retorikájú) kormányzat igencsak harcias volt ez ügyben. Az egyik júniusi külügyi tanácsülés után Szijjártó Péter büszkén jelentette be, hogy Magyarország és Szlovákia együtt akadályozta meg a szankciós csomag elfogadását. Robert Fico, a magyar miniszterelnök „nagy” barátja azonban az utolsó pillanatban a józan eszére hallgatva (és mert persze egy hónapon át gyúrták a lelkét az unióban) visszakozott a vétótól, és megszavazta a csomagot.
Számukra, mármint a magyar kormány számára, így igencsak snassznak nézett volna ki, ha egyedül tolják tovább az oroszok szekerét.
Mondjuk, az unióban a magyaroktól nem is tartottak, hiszen az eddigi 17. szankciós csomagot is megszavazták, legfeljebb egy kicsit morgolódtak előtte: „brüsszelezésben” élték ki magukat – nem utolsósorban a magyar választóik, a békemenetekben megfáradt kemény mag miatt.
Hozzászólások lezárva.