Vásárhely Anno: majd’ ezren adták össze a Császtvay-kút költségét

Kényszerűségből fúratták 1891-ben az egykori Susán vendéglő (ma élelmiszerbolt) előtt ma is álló, felújítás előtt lévő Császtvay-kutat a susániak, akik majdnem ezren adták össze a szükséges költségeket.

A múlt század végi folyószabályozások után elapadt a város mellett addig folyó Tisza medre, ezért a vásárhelyiek mindenféle kutakat ástak, ám ezek nem fedezték a vízigényt. Így aztán – francia példát követve – artézi kutakat kezdtek fúrni. Így történt ez Susánban is, ahol a Császtvay-kutat majd’ ezer helybeli támogatásával fúratták meg. A susániak korábban évekig az 1884 óta működő János téri Nagy András János-kút vizét, vagyis annak csurgalék-, azaz felesleges vizét itták.

Csakhogy a város a „tiltót” elzárta, miután a vízre szükség volt a közfürdőben. Az elégedetlen és persze szomjas susániak azonban éjszakánként rendre kinyitották, olyannyira, hogy a város végül őriztetni kényszerült.

Császtvay István susáni lakos és vendéglős a köz kívánságára hallgatva kérelemmel fordult a törvényhatósági joggal felruházott város tanácsához, hogy az adjon engedélyt egy artézi kút fúrására a városrészben. A költségeket nagyobb részben közadakozásból kívánták fedezni, de a városi tanács ezer forintot is megszavazott a célra, és hamarosan megkezdődött a gyűjtés. A kútfúráshoz 986 vásárhelyi járult hozzá anyagi erejéhez mérten, összesen 2062 forinttal. Ifj. Elek Sándor és felesége a kút felépítményére 500 forintot ígértek, végül 400-at folyósítottak.

A kutat egy vásárhelyi mester, a Fáncsy utcában lakó Varga Károly kútépítő vállalkozó fúrta azon a helyen, ahol ma is áll – és hamarosan ismét megszépül.

A 16 Celsius-fokos ivóvizet adó réteget 1891. október 14-én este 9 órakor érték el. A szakbizottság november 11-én vette át. A korabeli jegyzőkönyv szerint az óránként 792 hektoliter vizet adó kút mélysége akkor 217 méter volt.

A kút medencéjét a mérnöki hivatal építette 500 forintos költséggel. A medence közepén lévő oszlopon három emléktáblát helyeztek el; a kőfaragó munkát a szegedi özv. Fischer Jánosné és fiai végezték.

A kút vize az 1950-es évekre elapadt, így a városi tanács lebontatta, arra hivatkozva, hogy akadályozza a forgalmat. Harmat Péter mérnök, a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vásárhelyi üzemmérnökségének vezetője, valamint a Városvédő és Szépítő Egyesület az 1980-as évek második felében vetette fel, hogy a kutat helyre kellene állítani.

A kivitelezés Németh Péter, a Városvédő és Szépítő Egyesület akkori titkára közlése szerint Harmat Péter kitartó kutatómunkája és a meglévő dokumentumok alapján, az egyesület megrendelésére valósult meg. Az Országos Műemléki Felügyelőség szegedi kirendeltségének kiváló vásárhelyi szakemberei – kőművesek, ácsok, kőfaragók, műkövesek, épületszobrászok, burkolók – társadalmi munkában építették fel, Németh Péter szakmai vezetésével. A bronz vízköpőket és a bronz táblákat Návay Sándor szobrászművész készítette. A kút lámpája a budapesti Kandeláber cégtől származik. A rekonstrukcióhoz a társadalmi munkán túl az Országos Műemléki Felügyelőség 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatást biztosított, de hozzájárult a városi tanács, a vízművek, az Elektrofém, a városgondnokság, a Városgazdálkodási Vállalat és a Démász is. A kút környékét a Csorba Mária Általános Iskola diákjai rendezték.

A Császtvay-kutat a semmiből rekonstruálták és állították helyre, majd avatták fel 1988. április 26-án délután, a Műemléki Napok keretében. Az avatóbeszédet Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója mondta el. Hogy mi volt beszédének lényege, azt a korabeli sajtó nem közölte, az avatásról is csupán néhány sorban számolt be.