Van, ami sosem változik. 1986 karácsonyát Vásárhelyen is a bejglisütés, a karácsonyfa vásárlás, az ajándékok utáni szaladgálás és az utolsó pillanatokig tartó bevásárlás határozta meg. És persze fehér volt a karácsony – mint előtte, emberemlékezet óta.
A Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadása az 1986-os, a pangás éveinek számító esztendő végén sem szakadt el a párthatározatoktól. Ez nem volt véletlen, hiszen a lap kiadója a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád Megyei Pártbizottsága volt. Ez két dolgot is jelentett: a főszerkesztőt – ahogy a Szegeden megjelenő Délmagyarország, sőt még a Nagy Gáspár verse miatt betiltott Tiszatáj főszerkesztőjét is – heti értekezletekre hívták meg, hogy Sebe János ideológiai titkártól megismerjék a pártsajtó-politika legfontosabb irányvonalait. Emellett azt is, hogy a kiadó élére olyan embert neveztek ki, aki – ez persze már csak a rendszerváltás után derült ki – az állambiztonság „SZT”, azaz szigorúan titkos tisztje volt.
1986-ra azonban a lapok főszerkesztői a korábbinál szabadabb kezet kaptak a megírható témák terén. A párt ugyanis profitot akart a lapkiadásból, ráadásul Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió pártfőtitkára a Ronald Reagan amerikai elnökkel tartott találkozóján kijelentette: a Szovjetunió felmondta a jaltai egyezmény politikai értelmezését, vagyis már nem tekinti ütközőállamoknak a kelet-európai országokat. 1986-ban azonban még senki sem sejtette, hogy a szocializmus néhány év múlva kártyavárként omlik össze.
Az viszont már látszott, hogy a második nyilvánosság jegyében sorra alakultak az első városi televíziók, amelyek önálló tartalmakat készítettek. Tulajdonosuk többnyire a városi tanács volt, működésüket pedig a városi pártbizottság felügyelte.
Ennek hatására a napilapok is a megszokottnál könnyedebb témákról kezdtek írni: azokról, amelyek valóban foglalkoztatták az embereket, miközben a nyíltan pártos tartalmak háttérbe szorultak.
Mindez jól érzékelhető abból is, milyen volt 1986 karácsonya Vásárhelyen. December már az ünnepi készülődés jegyében telt, s ebbe beletartozott az is, hogy a lap egyre több népszerű programról számolt be. Így például megírták, hogy az ünnepek közeledtével a Komócsin Zoltán Szakközépiskola több rendezvényt is szervezett ugyanarra a napra. Az Ifjúság Házában Luca-napi teaházzal várták a diákokat, akiket a műsor alatt az iskola elegáns „pincérei” szolgáltak ki. A program zárásaként pedig Az istenek a fejükre estek című botswanai vígjátékot vetítették le. A Béke Szálló nagytermében este hétkor a Krockodil és a Flowers együttesek léptek fel, az estet pedig – az ilyenkor elmaradhatatlan – diszkó zárta.
December 21-én a Családok karácsonya rendezvényre várták a múzeumi matinékon rendszeresen részt vevő családokat. A felnőtteknek Dömötör János múzeumigazgató tartott előadást Karácsony a múzeumban címmel, a gyerekfoglalkozást Hegedűsné Dékány Magdolna vezette.
Gondok is akadtak. Olyannyira, hogy a városi pártbizottsághoz érkező, a dolgozók hangulatát feltérképező információs jelentések egyes kérdéseire a sajtóban válaszoltak. Így például a Hódtó utcában zajló nagyarányú teherforgalom miatti elégedetlenség megszüntetését a VII. ötéves tervre ígérték – mit sem sejtve, hogy ilyen terv már a rendszerváltás után nem is lesz.
December 21-re cigánybált hirdettek fővárosi művészek fellépésével a csongrádi Csuka csárdában. Ez elsősorban azok számára volt vonzó, akik a Tisza-parti kisvárosban éltek, vagy autóval rendelkeztek. Kerekes Dezső, a csárda szerződéses üzemeltetője egyébként kiváló ételeket és italokat ígért a vendégeknek.
„Legalább ötven magyar cég készít vagy forgalmaz számítógépeket, de az azokat működtető szoftvereket nem” – írta a lap, miután abban az esztendőben, a világútlevél bevezetésének egyik következményeként, a fél ország útnak indult Bécsbe, hogy Gorenje fagyasztóládával, színes televízióval vagy Commodore számítógéppel térjen haza.
Ismerős kifejezés? Kormányhatározat született a tudományos kutatásról és fejlesztésről: javítani kellett a kutatás-fejlesztés körülményeit.
A Somogyi Könyvtár kiadásában megjelent a vásárhelyi Lőkös Imre kötete, Vásárhelynek hírös határában címmel, amelyben a szerző a Rákócziba tömörült vásárhelyi termelőszövetkezetek történetét foglalta össze. Sokan tették ezt a könyvet a karácsonyfa alá.
„Ég a gyertya, ég” címmel rendeztek gyermekprogramot a Metripond–Vasas Művelődési Házban Simon Márta vezetésével december 23-án délelőtt. Az ATEV vásárhelyi üzemi vezetőségének párt- és szakszervezete pedig a Hódtava étteremben tartotta ünnepi nyugdíjas találkozóját: a mintegy negyven résztvevő beszámolót hallgatott meg az üzem gazdasági eredményeiről, majd – még a vacsora előtt – átvette a szakszervezet ajándékcsomagjait.
Zubek Károlyné levelet írt a lapnak, amelyben azt panaszolta, hogy novemberben 450 forintért vásárolt kiscsizmát elsős kisfiának, ám annak talpa rövid időn belül levált. Bár visszavitte az üzletbe, az ígért nyolc napon belül nem javították meg, sőt december közepéig sem. A szerkesztőség a levelet továbbította a városi tanács vb termelés- és ellátásfelügyeleti osztályára, amely a boltot üzemeltető Komplett Ruházati Vállalattal egyeztetve intézkedett. A panaszos levélben kapott értesítést arról, hogy mivel a csizmát határidőre nem javították meg, visszakapja a teljes vételárat.
Karácsony előtt a Béke Moziban a Szédülés című amerikai krimit, a Terv Moziban a Gregory barátnője című angol filmet, majd az Aranyoskám című amerikai filmvígjátékot vetítették. December 26-án már A birodalom visszavág és A forró nászéjszaka peregtek a Békében, míg a Tervben a Titokban Hongkongban volt műsoron.
A lap – a megszokott módon – külön felsorolta, mely vásárhelyi üzletek tartanak nyitva december 22-én, azaz aranyvasárnap, és közzétette az év végi busz- és vasúti menetrendváltozásokat is.
Az év utolsó vásárhelyi tanácsülésén Csizmadia Sándorné tanácselnök megállapította: emelkedett és korszerűbbé vált az ügyintézés a tanácsházán, bővült az ügyfélszolgálat, és már nem volt jellemző a felületes munkavégzés.
A Magyar Posta ünnepi kedvezményt biztosított a külföldi telefonhívásokra. Ez az országban összesen 446 ezer magán-előfizetést érintett, de a vállalati telefonokra is kiterjedt.
Karácsony előtt nyílt meg a mártélyi idősek otthona, amely mintegy egymillió forintból, nagyrészt társadalmi munkával készült el. Elsőként vehették át vadgazdálkodási szaküzemmérnöki diplomájukat a vásárhelyi állategészségügyi főiskola végzős hallgatói. A DÉLÉP pedig megkezdte a Serháztéri, 200 személyes szociális otthon alapozását.
A közvetlen karácsony előtti piacon az árusok arra panaszkodtak, hogy több volt a nézelődő, mint a vásárló, hiába hömpölygött a tömeg a standok között. Az okot is megnevezték: kevesebb volt a pénz – és kevesebb az áru is. A Lakástextil és Rövidáru Boltban aranyvasárnap főként a kisebb, olcsóbb termékek fogytak, az illatszerboltban pedig inkább a mindennapokban használt mosó- és öblítőszereket vitték.
Az Ifjúsági Ház Kakukk Tünde grafikáival és rajzaival kívánt kellemes karácsonyt, a zeneiskola ünnepi hangversenyt rendezett. Az Interrock együttes a P. Mobil előzenekaraként lépett fel a Béke Szálló rockkarácsonyán. Karácsony este a Magyar Televízió 1-es csatornáján a Waterloo Bridge című angol filmet vetítették, a 2-esen egy japán film után Solti György vezényelte Liszt Faust-szimfóniáját. A belgrádi televízióban egy német film ment – német nyelven, szerb felirattal.
A fenyőfa métere 30 forintba került, egy mákos bejgliért 59 forintot kértek. Bármilyen hihetetlennek tűnik ma, a legnagyobb karácsonyi ajándéknak a színes televízió – Videoton Color Star vagy Thomson-licenc alapján készült Orion –, a Commodore 64, a BMX kerékpár, a Barbie baba, a LEGO, a kvarcóra vagy a hi-fi torony számított. A slágergyümölcs pedig a narancs és a banán volt, amelyből a Hód ABC-ben vevőnként csak egy kilót lehetett vásárolni – főként akkor, ha mellé egy kiló hazai almát is tettek a kosárba.
Hozzászólások lezárva.