Péntek este volt, és csak a füstöt észlelő járókelőknek, valamint Polcz Emil titkárságvezetőnek köszönhető, hogy 1970. szeptember 4-én „csak” a városháza toronysisakja égett le, nem pedig az egész torony. És majd fél évvel később szintén pénteken este a közgyűlési terem feletti tető is leégett.
A korabeli tűzvizsgálati jegyzőkönyv szerint a toronyóra felett elhelyezett, a vörös csillagok kivilágítását biztosító, elavult transzformátor zárlata okozta 55 évvel ezelőtt a tüzet. A vizsgálat különösen alapos volt, mivel akkoriban sokan szándékos gyújtogatást feltételeztek. Néhány hónappal később – szintén egy pénteki napon – a közgyűlési terem teteje is a lángok martalékává vált.
Szinte minden akkor élt vásárhelyi pontosan emlékszik rá, hol volt és mit csinált, amikor elterjedt a hír: kigyulladt a városháza tornya. A messziről gomolygó fekete füstöt, majd a felcsapódó, hatalmas lángokat városszerte látni lehetett. A szenzációra éhes tömeg hamarosan megtöltötte a Kossuth tér le nem zárt részét, hogy saját szemével lássa, mi történik, és szörnyülködhessen azon a pillanaton, amikor a toronysisak rézborítása leolvadt és a mélybe zuhant.
A korabeli emlékezet nem őrizte meg annak a járókelőnek a nevét, aki este fél 6 körül először észlelte a füstöt, és szólt a városházán, hogy fekete füst ömlik ki a torony szellőzőin. Polcz Emil titkárságvezető nevét viszont már az akkori városi tűzoltóparancsnok tűzvizsgálati jegyzőkönyve is rögzítette mint a tűz bejelentőjét.
Polcznak azonban nem volt könnyű dolga: a nagypostán próbálta telefonon bejelenteni a tüzet a városi tűzoltóságnak, ám a kézi kapcsolás – a korabeli viszonyok között érthető módon – technikai okok miatt nem jött létre, és úgy érezte, hogy túl sokat kellene várnia. Ezért végül biciklire pattant, és személyesen kerekezett le a tűzoltóságra, hogy jelezze a bajt.
Közben Sajti Imre elnök és két munkatársa poroltókkal próbálta megfékezni a tüzet, de csak a padlásig jutottak. A városi tanács dolgozói vízzel teli vödrökkel igyekeztek megakadályozni, hogy meggyulladjanak a függönyök, a bútorok és más faszerkezetek.
A tűzoltók nagy erőkkel vonultak ki a kiemelt helyszínnek számító, akkoriban tanácsházának nevezett városházához. Ám hamar kiderült, hogy nincs olyan hosszú létrájuk, amelyről kívülről elérhették volna az akkor már izzó toronysisakot, ezért Szegedről kellett ilyet riasztani – immár rádión keresztül. A vásárhelyi tűzoltók addig sem tétlenkedtek: megpróbálták belülről oltani a lángokat, de újabb akadállyal szembesültek. A toronyba vezető vas csapóajtó már vörösen izzott, s ahhoz is húsz percnyi intenzív locsolás kellett, hogy legalább részben ki lehessen nyitni. Innen spriccelték fel a tömlőkön keresztül a vizet a toronyba – ekkor repedt meg a hideg víztől a városháza eredeti harangja, amelyet végül le kellett emelni, s a Kossuth téren emlékműként állították fel.
Közben az oltóautók kifogytak a tűzivízből, a korabeli hálózatból pedig csak gyéren érkezett utánpótlás. Végül a strandfürdőnél kellett feltölteni a kocsikat.
Majdnem két óra küzdelem után, 19 óra 10 perckor sikerült eloltani a tomboló lángokat, a teljes oltási munkálatok pedig háromnegyed 8-ra fejeződtek be.
Már jóval kisebb feltűnést keltett, amikor alig fél évvel később, 1971. március 5-én délután háromnegyed 6-kor ismét kigyulladt a városháza: ezúttal a díszterem és a lépcsőház feletti tetőszerkezet. A mennyezet nagy robajjal omlott a padsorokra. A dolgozók lélekjelenlétén múlt, hogy a muzeális és várostörténeti értékű festményeket, valamint a dísztárgyakat időben sikerült kimenteni.
Az oltás ekkor a nagy hideg miatt ütközött komoly nehézségekbe, ugyanis megfagyott az oltóvíz. Bár sokan ma is elektromos zárlatot sejtenek az utóbbi eset a háttérben, a tűzvizsgálati jegyzőkönyv szerint a nagyterem felett húzódó egyik kéményben gyulladt ki a korom, ez okozta a tüzet a padláson.
Aki a korabeli oltásról további képeket szeretne nézni, az egész kis kiállítást láthat a Kossuth kifli kávézó kültéri asztalain.
Korábban is pusztított tűz Vásárhelyen
Berei András A kis Trója pusztulása címmel 32 oldalas verses eposzban örökítette meg azt, amikor 1808. július 30-án kigyulladt Molnár Péter szűcs, a Szentesi út tabáni oldalán, az erős szél miatt leégett a városban összesen 231 ház, 209 kamra, 176 istálló, 171 szín, 16 magtár, 18 műhely, 12 malom, összesen 1150 épület, ami akkor a város nagyobb részét jelentette.. A tűz pusztítása okán létesült Újváros, Vásárhely újjáépítését Kecskemét 900, Szeged 544, Makó 500, Csongrád 307, Mezőtúr 300, Kunszentmárton 274, (Tót)Komlós 279, Szentes 244, Kiskunhalas 150, Kiskunfélegyháza 126, Tápé 100, Öcsöd 71 forinttal támogatta. A vásárhelyiek 1840 forintot adta össze és rengeteg ruhaneműt és élelmet a károsultaknak. Herceg Grassalkovich Antal főispán 1000 forinttal segélyezte a károsultakat. Gróf Waldstein-Wertenberg Erzsébet, (gróf Károlyi Sándor özvegye) 3000 forintot adott, elengedte a kárvallottak mindennemű jobbágyi terheit egy esztendőre. 12 ezer forint kölcsönt adott a városi pénztárnak és megengedte a nád- és gyékényvágást a birtokában lévő területeken.
Hozzászólások lezárva.