„Úgy hiányzott az áthelyezett munkanap, mint üveges tótnak a hanyatt esés!”

Elmaradt a reggeli csúcsforgalom Vásárhely legforgalmasabb útjain: az iskolák egy részében igazgatói szünetet rendeltek el, és aki csak tehette, szabadságot vett ki vagy csúsztatott a mai, szombati – áthelyezett, – amúgy szinte semmit sem érő munkanapon.

Miközben a hétköznapokon, reggel fél nyolc körül rendszerint hatalmas dugók alakulnak ki a János téri közlekedési csomópontban, ma – szombat lévén, áthelyezett munkanap ide, vagy oda, – alig közlekedett jármű. A tram-traint is épp hogy csak várták néhányan, holott hétköznapokon százak álldogálnak a megállóban.

Hiába, ezt a napot mindenki ténylegesen szombatnak, vagyis hétvégi pihenőnapnak tartja. A legtöbben kivették a gyereket az óvodából, vagy az iskolából, és maguk is csúsztatnak, esetleg szabadságon vannak – dacolva a kormányzati akarattal, miszerint október 24-ét ma kell ledolgozni.

Az okosabb iskolaigazgatók is érezték a mai tanítási nap hiábavalóságát: néhányan igazgatói szünetet rendeltek el, mások pedig csak az első három órát tartatják meg – részben azért, mert az ebédet készítő konyhákban is szombat van, még ha ez most „munkás” szombat is.

– Úgy hiányzott ez az áthelyezett munkanap, mint üveges tótnak a hanyatt esés! – mondta Klára néni, aki ma reggel is dolgozni indult. Azt kérte, hogy ne írjuk le sem a teljes nevét, sem az igazi keresztnevét, mert a főnöke szigorúan meghagyta, hogy ezen a napon is teljes erőbedobással dolgozzanak – semmi lazítás. Igaz, a munka ezúttal csak kora délutánig tart, a főnök pedig távmunkában irányítja beosztottjait.

Az áthelyezett munkanap iránti „lelkesedés” vetekszik a december 24-i, vagy a december 31-i rövidített munkanapéval: mindenki úgy van vele, hogy amit ezen a napon kellene elvégezni, az inkább maradjon is el – nagy kárt legalább nem okoz vele senki. A többi pedig ráér.