Az elmúlt héten avatták fel a róla elnevezett termet az Eötvösben, hétfőn pedig az otthonában köszöntötte Berényi Károly alpolgármester a jól ismert volt iskolaigazgatót, tájfutót. A látogatásunk során nemcsak humoros régi, iskolai történeteket hallhattunk, de az is kiderült, hogyan tartja életkora ellenére még mindig bámulatosan jó kondiban magát Miska bácsi, ahogyan ismerősei, volt tanítványai nevezik.
Az 1935. szeptember 5-én született Miska bácsit, vagyis Nagyillés Mihályt pénteken a Hód-Mentor SE-s volt sporttársai ünnepelték meg, hétfőn pedig otthonában köszöntötte 90. születésnapja alkalmából Berényi Károly alpolgármester. Az ünnepelt 28 évig volt a korábbi Frankel Leó Szakközépiskola – mostani nevén Eötvös József Technikum – igazgatója, ahol kémiát is tanított.
Életútja sokak által ismert állomásait látogatásunkkor néhány érdekes, emlékezetes részlettel egészítette ki: például arról, hogy a helyi ipar miatt eredetileg kerámia-szakot szerettek volna indítani az általa vezetett iskolában, de az akkori tervhivatal azt mondta, egészségügyi szakot kell indítani. Kezdetben ehhez alig voltak meg a szükséges tárgyi feltételek, de a kórház végül sok mindennel segített.
Miska bácsi azt a történetet is elmesélte, amikor egyszer „őrült üvöltözés„-re lettek figyelmesek az aulából. Egy idősebb férfi meg egy nő jöttek be az utcáról, az egyik fele mindkettőjüknek fehér porral volt beborítva. Persze először segítettek rendbetenni őket, aztán utánajártak, mi is történt. Kiderült, hogy az egészségügyesek gyakorlatoztak hintőporral, és a gyakorlatvezető pár percre otthagyta a gyerekeket. Egyikük ez idő alatt kiült az ablakba, fogta a hintőporos kilós zacskót, a másik meg el akarta venni tőle. „Addig-addig hülyéskedtek, ameddig leesett a kilós zacskó, és a bácsi vállán robbant föl” – idézi fel az akkor talán kevésbé, de utólag annál viccesebb sztorit.
Mindig voltak olyan históriák, amiket meg kellett oldani
– összegzi az iskolában töltött időszakot.
Miska bácsi már fiatal korában sokat sportolt, labdarúgással, atlétikával, kosárlabdával foglalkozott, később pedig a természetjárás, tájékozódási futás voltak a fő választott sportágai. A Frankel Leó Szakközépiskolában – ahová 22 évesen került – 1958-ban megalapította és meghonosította a természetjárást, majd az abból kiváló önálló tájékozódási futósportot Hódmezővásárhelyen.
A mozgás tehát végigkísérte az életét, és ma sem áll meg – meséli. Hatalmas, mindenféle kultúrnövényekkel, szőlővel teli, gyönyörű kertjét máig egyedül gondozza, ottjártunkkor meg is kínált a tőkék legfinomabb termésével. Szomorúsága, hogy a szárazság miatt egyre nehezebb a hobbikertészkedés, csak a szárazságtűrő zöldséget-gyümölcsöt lehet megtermelni.
Még megtudjuk tőle azt is, hogy ugyan saját gyermeke nem született, de így is teljes az élete: a családot számára két unokatestvére és volt tanítványai jelentik – ők pedig rendszeresen meg is keresik, találkozókra hívják – például idén ősszel is több ilyenre készül. Sokakkal tart személyes kapcsolatot, tudja, kinek éppen mi a gondja, baja.
Magam vagyok, de nem vagyok magányos
– fejezi ki tömören.
Igyekszik egészségesen élni, életében két cigarettát szívott el – azt mondja, biztosan ennek is köszönheti hosszú életét. De tréfálkozva azt is elmeséli, hogy amikor éppen csak megtanult járni, véletlen megevett egy fürt éppen akkor permetezett rézgálicos szőlőt. „Lehet, hogy akkor irtottak ki belőlem mindent, vírust, meg hasonlókat” – nevet. Hozzáteszi, ügyel a táplálkozására, például sok céklát eszik, amely antioxidánsokat tartalmaz, és a magvakat is szereti.
Az eseményeket, így a Hód-Mentoros sporttársak köszöntését is Buday Dániel, az önkormányzat médiareferense örökítette meg az utókor számára:
Hozzászólások lezárva.