Vasárnap reggelre szép, fehér hólepel borította a Somogyi-domb minden oldalát, így a gyerekek mindenütt szánkózhattak. Még Szegedről és Csongrádról is érkeztek kisgyerekes szülők, hogy együtt élvezzék a tél örömeit.
Nem volt olyan lejtője, azaz oldala a Somogyi-dombnak, ahol ma késő délelőtt ne szánkózó vagy csúszkáló gyerekek lettek volna, de bizony a kisebbek mögé az apukák is felpattantak, hogy a meredekebb részeken együtt száguldjanak le. Előkerültek az évtizedekkel ezelőtt még az (akkor még kisgyerek) nagyszülők számára vásárolt szánkók, de a modernebb darabokból sem volt hiány.
A szánkózás igazi demokratikus elfoglaltságnak bizonyult, hiszen a többség – miután lecsúszott, majd szánkóstól, mindenestől visszakapaszkodott az emelkedőre – vigyázott azokra is, akik csak most ismerkedtek ezzel a téli sporttal. Ők korábban többnyire csak a hóágyúk által készített hóhoz szoktak. Az igazi hó ugyanis ennél jóval jobban csúszik, főleg azért, mert a hólepel alatt jégpáncél borítja a Somogyi-dombot.
– Nagyon jó szánkózni, különösen olyan gyorsan, ahogy a csúszda mellett lehet menni. Itt a legmeredekebb a lejtő. Nagyon szeretünk ide járni, már sokadszor jöttünk ki. A legnagyobb élményt a csúszás és a sebesség jelenti. A korábbi években is mindig kijöttünk, amikor ide szórták a havat, emellett rendszeresen járunk a romániai Pádisra is, ahol szintén van lehetőség szánkózásra – mondta Varga Dániel, aki kisfiával, Varga Ádámmal érkezett.
– Idén már harmadszor vagyunk itt a szánkódombon, amelynek az a legjobb része, hogy gyorsan lehet rajta lecsúszni. Azért jöttünk ki, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Már egy órája kint vagyunk, és eddig még nem untuk meg – mondta Magyar László, aki egyszerre három gyermekre, Mirára, Blankára és Milánra is figyelt.
– Mi Szegedről tavaly jöttünk át először ide, idén viszont most vagyunk itt először. A szánkózás a vérünkben van – árulta el a szegedi Borda Andrea. Hozzátette: borzasztóan örülnek ennek a lehetőségnek, minden reggel figyelik, működik-e a hóágyú Vásárhelyen, vagy esett-e annyi hó, hogy szánkózni lehessen.
A reggeli hó a domb déli oldalán – főként az intenzív szánkózás és a plusz 3 Celsius fokos hőmérséklet miatt – egy idő után már kevesebb örömet adott a gyerekeknek, így a többség az északi oldalon folytatta a csúszkálást. Ott, ahová korábban többször is sikerült műhavat fújnia a városnak. Ezúttal azonban erre nem volt szükség. A gyerekek nevetve, egymásba vagy velük szánkózó szüleikbe kapaszkodva csúsztak lefelé újra és újra.
Hozzászólások lezárva.