Retrómúzeum nyílt a vásárhelyi Lázár utcán

Konyecsni Sándor évtizedes gyűjtőmunkájáról a nyitás napján látogatóként megjelent Márki-Zay Péter is elismeréssel szólt. Az egyelőre csak vasárnaponként működő múzeum már az első alkalommal rengeteg érdeklődőt vonzott. Nem csoda, hiszen több száz híradástechnikai, számító- és háztartási gép, üveg, porcelán, két- és négykerekű jármű, valamint használati tárgy idézi fel a huszadik század mindennapjait.

Ilyen gazdag gyűjtemény együtt nemhogy a városban, de messze földön sem látható. A Konyecsni Sándor által alapított, idén fennállásának 40. évét ünneplő Robinson nemcsak Vásárhelyen, hanem vidéken is fogalom. Valószínűleg hasonló hírnévre tesz szert a vasárnap megnyílt, egyelőre szintén csak vasárnaponként látogatható Lázár utcai retrómúzeum is.

Tényleg van itt minden: a régi babakocsitól kezdve a magnókon, lemezjátszókon és hangszereken át egészen a csónakmotorokig. De akik az első vasárnap nem tudtak eljutni a belépti díj nélkül látogatható múzeumba, cikkünk végén található képeink alapján ízelítőt kaphatnak a több helyiségnyi kiállítás anyagából. Így saját emlékeiket és fiatalkorukat is felidézhetik – ahogyan az első nap látogatói is tették.

– Ezek valóban fantasztikus tárgyak, amelyek technikailag is érdekesek, és sokunk számára – nemcsak a szüleinknek, nagyszüleinknek – a személyes múltat is jelentik. Az Emlékpontban már mi rendeztük be azt a retrómúzeumot, ahol külön szobákban lehet megtekinteni az egyes évtizedek bútorait, és ahol például működő tárcsás telefon is van, amit a gyerekeinknek már meg kell mutatni. Most pedig az Emlékpont mellett hál’ Istennek a Lázár utcán is van lehetőség érdekes dolgokat látni – mondta Márki-Zay Péter, aki Gyöngyösi Ferenc alpolgármester társaságában érkezett a kiállításra. A polgármesterhez személyes emlék is köti a Robinsont, hiszen a lakodalmukra kapott összegből a feleségével itt vásárolták első Funai tévéjüket, amelyet közösen, kézben cipeltek haza.

– Mindig megdobogtatja a szívem, ha ennyi régi hangtechnikai berendezést, erősítőt, lemezjátszót és magnót látok együtt. Ha Vásárhely felé jártam, mindig beugrottam a Robinsonba, így kerültem barátságba Sanyival, aki már akkor is gyűjtötte a régiségeket. Számítottam rá, hogy előbb-utóbb be is mutatja őket, hiszen a gyűjtő számára nagy öröm, ha a tárgyak nem kallódnak el, hanem méltó helyet kapnak. Nagyon örülök, hogy egy ilyen pazar múzeumot sikerült létrehoznia – mondta Paluska György, aki elsősorban a hangtechnikai eszközöket nézte végig, köztük olyanokat is, amelyeket egykor maga is használt.

Karácsony Tibornak leginkább a fanyeles Ikarus babakocsi tetszett, amely egy gramofon társaságában mindjárt a bejárat mellett látható. Mint mondta, édesanyja hasonlóban tologatta öccsét 1960-ban. Úgy emlékszik, az Ikarus ebből a típusból több változatot is gyártott. – Minden tárgyat ismerek, vagy találkoztam velük életem korábbi szakaszaiban – egészen a Nintendoig, amely – ha jól emlékszem – a ’80-as évek végén jelent meg – tette hozzá.

A látogatók persze nemcsak a hétköznapi tárgyakra, hanem az órákra, a bakelitlemezekre, a kazettákra, a walkmanekre, az ütős- és fúvóshangszerekre, a játékkonzolokra, a számos retró és kisebb asztali rádióra, a filmes és digitális fényképezőgépekre vagy a porcelánokra csodálkoztak rá. Volt, aki hosszasan időzött az autók, de főleg a szépen helyreállított motorok és segédmotorok kiállítótermében.

– A szüleimnek nem igazán tetszett az ötlet, hogy egy Panni robogót vegyenek nekem – idézte fel emlékeit meghatottan a 81 éves Varga Pál, miközben a hasonló jármű kormányát fogta. – Addig sírtam-ríttam, míg végül megunták, és 3000 forintért vettek nekem egyet a szomszéd utcában működő kereskedésből. Ezen tanultam meg motorozni, estem is akkorákat, hogy a nadrágom térde kilyukadt. A suli után is ezzel jártam át Szegedről Vásárhelyre a nagyapámhoz. Arra már nem emlékszem, mennyi idő alatt tettem meg az utat, de arra igen, hogy mindig gyorsan átértem. A robogóval sosem volt gond. Akadtak ismerőseim, akik tudták, hogyan lehet tuningolni – még a kipufogót is „kiheréltük” –, úgyhogy végül úgy szólt, mint egy crossmotor. A Pannit végül Tatabányán hagytam, mert bár bányásznak álltam, hogy ne hívjanak be katonának, végül mégis behívtak Szolnokra. Azóta is sajnálom, hogy megváltam tőle. Ez a motor a fiatal koromat idézi – mondta. Igaz, Pali bácsi később más motorokat is birtokolt és persze bravúroskodott is velük. Az egyik Cetkán állva a két kezét is széttárta, esett is akkorát, hogy eltörte a karját.

A Robinsont 1985-ben a Deák Ferenc utcai egyik pincében nyitotta meg Konyecsni Sándor. A múzeumalapító akkor maga sem gondolta, hogy a bolt ennyi idő után is fennmarad, ráadásul úgy, hogy közben versenyeznie kellett a multikkal és az internettel. Arra pedig végképp nem számított, hogy az üzlet legendává válik nemcsak Vásárhelyen, hanem országosan is.

– Körülbelül 30 éve gyűjtöm a használható régiségeket. Már tizenöt éve is a Dr. Rapcsák András utcai üzlet udvari raktárában tároltam ezeket, abban a reményben, hogy egyszer ott nyílik majd múzeum, de egyszerűen nem fértem el. Amikor megvásároltam ezt a Lázár utcai ingatlant, 17 teherautóval szállítottuk át a gyűjteményt, amelyet itt válogattunk szét, és mostanra jutottunk el odáig, hogy megnyithattuk a retrómúzeumot. A cél, hogy az itt látható tárgyakkal – amelyek megmaradtak az utókornak – felidézzük a múltat. A használtcikk-üzletbe sokszor úgy hozták be a dolgokat, hogy ha nem kellett, egyszerűen kihajították volna. Az első régi tévém például egykori tanáromtól származott: amikor új készüléket vittünk ki neki, azt mondta, ha nem kell, kidobja. Ez egy Duna tévékészülék volt – így indult a gyűjtés. Először két tévém volt, aztán tíz, most pedig ötven. Ez a gyűjtés valószínűleg egyfajta „betegség” is, az ember elkezdi, aztán nem tudja abbahagyni – mondta.

Konyecsni Sándor retrómúzeumában a több száz tárgy mellett 49 motort állít ki, és még mintegy tíz további példány felújítás alatt áll. Emellett körülbelül 15 autó, számos rádió, lemezjátszó, televízió, szalagos és kazettás magnó, hangszer, gyerekjáték, számítástechnikai eszköz, üveg és porcelán is a kollekció részét képezi.

A kiállítás vasárnaponként 10 és 17 óra között látogatható.