Ostorpattogtatással űzték el a telet vasárnap délután Vásárhelyen – videóval

A pünkösd farkán rendezett tájházi maskarázón Konc király és Cibere vajda viadala szokatlan véget ért, és a tűzön nemcsak a telet jelképező bábu, hanem a gondűző üzenetek is elhamvadtak.

A pénteki és szombati tavaszias idő után vasárnap ismét hideg, havas esős idő köszöntött be, így az Árpád utcai tájházban rendezett maskarázóra érkező érdeklődőknek nem is kellett különösebben beleélniük magukat a télűzés hangulatába.

A bőséget és a böjtöt jelképező Konc király és Cibere vajda szalámival és hagymával vívott viadalát bemutató előadás ráadásul szokatlan véget ért: ezúttal nem győzte le Cibere vajda Konc királyt, összecsapásuk döntetlennel zárult. Így Konc király – a bíró döntése alapján – még néhány napig „uralkodhat”, mielőtt átadja helyét a jó időt jelképező Cibere vajdának.

– Sikerült rábeszélnünk a kollégáinkat, hogy tegyük igazán élővé a tájházi maskarázót, így mindenki beöltözve érkezett a rendezvényre. Ez a maskarás felvonulás a farsangot, illetve annak zárását hivatott megjeleníteni itt, a tájházban. Reméljük, ezzel mi is hozzájárultunk a tavasz érkezéséhez, és mindenkinek örömteli tavaszvárást kívánok – mondta Sonkoly Ágnes, a maskarázó szervezője.

– A farsangolásnak középkori hagyományai vannak. Vásárhelyen az 1800-as évek eleji újratelepülés során a régi vásárhelyiek mellé más vidékekről érkezők is betelepültek, így a helyi kultúrának időre volt szüksége ahhoz, hogy formálódjon, és igazán vásárhelyivé váljon. A 19. század közepére azonban a céhek élete olyan szintre jutott, hogy meghatározó szereplőivé váltak a város kulturális életének. Akárcsak Nyugat-Európában, ebben az időszakban itt is ők jelentették a kulturális pezsgés mozgatórugóit. A farsangi időszak egyik leglátványosabb elemei a lakomák és felvonulások voltak. A céhes fiatalok, a legények végigvonultak a városon, zajkeltéssel, énekléssel, olykor jelmezes felvonulás keretében tértek be különböző vendéglőkbe, ahol saját maguk számára rendeztek mulatságokat. A 19. század folyamán mindez népszokássá vált. Fényképek és néprajzi leírások is tanúsítják, hogy ebben az időszakban a parasztság körében is megjelentek az alakoskodó, jelmezes felvonulások. A polgárosodás hatására azonban a 20. század elejére ezek a szokások fokozatosan háttérbe szorultak, sőt szinte kiveszőben voltak. Ekkor már inkább a tamburabálok és a klasszikus bálok váltak jellemzővé, például a Fekete Sas Szállóban megrendezett események – vázolta a farsangi szokások eredetét és változását Terendi-Mocsári Viktória néprajzkutató-muzeológus.

A maskarázón egy kisebb ládába gyűjtötték a résztvevők azokat a papírszeleteket, amelyekre felírhatták gondjaikat, hogy azok elhamvadjanak a telet jelképező bábut felemésztő tűzben.

A maskarázót az Alföldi Szabadidő Egyesület barantások télűző ostormenete és bemutatója zárta, amelyen a karikások közötti áthaladást bárki kipróbálhatta. A lehetőséggel leginkább a gyerekek éltek, akik farsangi jelmezüket is bemutathatták.