Orbán Krisztián: Magyarország megrekedt, de „a sötétség erőinek hatalma gyengül”

Péntek délután a Vásárhelyi Közéleti Akadémia újabb rendezvényének vendége Orbán Krisztián közgazdász, közgondolkodó volt. A teljesen megtelt díszteremben a szakember érdekfeszítő, a figyelmet végig fenntartó előadásban elemezte, hogyan jutott Magyarország jelenlegi, válságos gazdasági helyzetébe, és milyen módon tudna kijutni belőle.

Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel pénteken délután a díszterem Orbán Krisztián Hajnal előtt van a legsötétebb című előadására – ami nem csoda, hiszen sokan érzékelik akár a saját bőrükön a minket körülvevő válságtüneteket. A közelgő országgyűlési választás pedig reményt adhat arra – kinek-kinek ízlése szerint –, hogy mindez átfordulhasson, és az ország elindulhasson egy fejlődési pályán. Az előadás előtt Márki-Zay Péter polgármester és Molnár Róbert stratégiai tanácsadó, a rendezvény főszervezője, mutatta be és méltatta néhány szóban a nemzetközileg elismert szakembert, aki nemcsak elméleti közgazdász, hanem vállalkozóként is aktív.

Európa „nirvánaszerű” korszaka véget ért

Orbán Krisztián előadásának rögtön az elején hangsúlyozta: Magyarország átfogó, mély válságban van. A ’90-es, illetve a 2010-es évek óta épülő struktúra eljutott a „logikus határáig”, ebben a struktúrában nem nagyon lehet tovább fejlődni. Ugyanakkor – tette hozzá – ez nem egyedi jelenség, előbb-utóbb minden rendszer eléri a saját korlátait.

Európa hatalmi és gazdasági problémái, valamint Magyarország gazdasági és politikai berendezkedésének gondjai szorosan összefüggnek – érvelt.

Az európai helyzettel kapcsolatban kiemelte: 1990-től 2022-ig a kontinens „nirvánaszerű” állapotban volt, ám ennek az orosz–ukrán háborúval vége szakadt. Kiderült, hogy Amerika nem fog automatikusan fellépni a védelmező szerepében, nem avatkozik be feltétlenül ott, ahol korábban megtette. Európa ez idő alatt elsősorban a kereskedelemre koncentrált: magas minőségű termékeket gyártottak – elsősorban Németországban -, amelyeket Kelet-Közép-Európában szereltek össze, és „ömlött be a profit”.

Ez egy különleges időszak volt, azt kell megérteni, hogy ennek vége… amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az Egyesült Államok nem pörkölt oda, akkor mindenki számára egyértelművé vált, hogy a világ séfje, aki a korábbi rendet fenntartotta, immáron nem tartja fenn a rendet többé.

A világgazdaság szerkezete is átalakulóban van. Az Egyesült Államok vámokat emel, Kína pedig mindenütt kialakítja a saját érdekszféráit, ráadásul mára nemcsak olcsó tömegtermékeket gyárt, hanem magas minőségű árukat is:

„Itt vagyunk egy hatalmas kapacitással, csak éppen a piacok tűntek el. […]A világ termelési kapacitásának 31 százaléka Kínában van, míg a világ fogyasztásának csak 14 százaléka.”

Többsebességes Európa?

Elgondolkodtató része volt az okfejtésnek, amikor az Európai Unió és Magyarország viszonyáról beszélt az orosz–ukrán háború kapcsán. Orbán Krisztián szerint Európában – Magyarországot kivéve – egyértelmű, hogy Ukrajna támogatása önvédelmi reakció: célja, hogy Putyin ne terjeszkedjen tovább Európa felé. A magyar kormány ezt másként kommunikálja, mintha az európaiak célja a háborúba való belépés lenne, ám szerinte ennek épp az ellenkezője igaz.

Az európai országok ezt a helyzetet úgy kezelik, hogy az EU mellett külön szövetségeket hoznak létre – például a védelmi koalíciót, a „hajlandók koalícióját” –, amelyben az Egyesült Királyság is benne van, Magyarország viszont nem.

Európa nem tud kezelni egy olyan országot, amely folyamatosan csökkenteni akarja az európaiak védelmi képességét az oroszokkal szemben, egy folyamatosan blokkoló játékost, mint Magyarország

– fogalmazott, hozzátéve: ebben az értelemben már megvalósult a többsebességes Európa.

Trump egyértelművé tette, hogy nem biztos, hogy meg akarja védeni Európát az oroszok ellen – Amerika támogatása tehát feltételes. Éppen ezért az európai védelmi ipar fejlesztése kulcskérdés. Ha Európa megerősíti saját védelmi képességeit, akkor kevésbé függ attól is, hogy el tudja-e adni termékeit Kínába. Orbán Krisztián szerint 5–10 éven belül eljuthat arra a szintre, hogy Amerika nélkül is meg tudja védeni magát Oroszországtól.

„Ha nem akarjuk, hogy az új világrend legértékesebb prédái legyünk, akkor meg kell védenünk magunkat” húzta alá.

A magyar modell kifulladása

A magyar helyzetre térve a közgazdász emlékeztetett: 25 évvel ezelőtt a munkaképes népességnek mindössze 59 százaléka dolgozott, miközben az európai átlag 78 százalék körül volt. 2000 után elkezdték az embereket beterelni a munkaerőpiacra, egyre több külföldi tőkét hoztak be, amelyek munkahelyeket teremtettek. A foglalkoztatottság 72 százalékra emelkedett, miközben a termelékenység is nőtt.

2010 után jelentős uniós támogatások érkeztek, a foglalkoztatottság tovább nőtt, elérte a 80 százalékot:

Ez az Orbán-rendszer legnagyobb sikere, hogy ilyen sok embernek van – vagy hát volt – munkahelye.

A mostanára bekövetkezett válsághoz több tényező vezetett: nem érkeznek újabb uniós források, csökkent a munkaerőpiacra bevonható emberek száma, és ott, ahol lenne munkaerő, nem épülnek gyárak. A termelékenység csökkent, új külföldi tőke alig jön:

Ami az elmúlt 25 évben vitt minket, az elfogyott, ennek a modellnek ebben a formában hosszútávra vége.

A közgazdász szerint ha az uniós pénzeket sikerülne hazahozni, az néhány évre lendületet adna, de a hosszú távú növekedés hajtóereje eltűnt. Ezt a jelenséget a közgazdaságtan a „közepes jövedelem csapdájának” nevezi, és része az is, ahogyan fogalmazott, hogy „amint a politikusok kezdik elhinni, hogy ez a csodálatos növekedés miattuk van, elkezdik elvenni a részüket.” Elmondta, az elmúlt 70 évben legalább 50 ország esett bele ebbe a csapdába, és csak négynek sikerült kilábalnia belőle. Jó hír ugyanakkor, hogy a lengyeleknek és a cseheknek úgy tűnik, sikerülhet – hangsúlyozta.

Hogyan lehet kitörni?

A közepes jövedelem csapdájából való kitöréshez Orbán szerint a megtermelt jövedelmet olyan területekbe kellene befektetni, amelyek rövid távon nem hoznak hasznot – például az emberek képzésébe, vagy olyan iparágakba, amelyekben az ország még gyenge, de hosszú távon komoly nemzetközi potenciál rejlik bennük. Fontos feltétel, hogy ezek a vállalatok ne állami támogatásokból éljenek, hanem a külpiacról. A csehek esetében ez a védelmi ipar volt – magyarázta, nálunk viszont „azt a pénzt, amit ilyesmibe kellett volna tenni, azt másra költöttük.”

Orbán szerint a kitörésre való felkészülés, amit az ország most elkezdhet, nem egy-két évig tart, hanem jó esetben egy évtizedes folyamat.

Az integráció monopóliuma

Az előadás utolsó részében a hatalmi berendezkedés került fókuszba. Magyarországra jellemző – mondta –, hogy dezintegrált a társadalom: sokan magányosak, problémáikkal magukra vannak hagyva. Az integráció, az emberek szövetkezése jelentene megoldást.

„2010 óta azt látjuk, hogy egyetlen párt nagyon tudatos politikaként megpróbálja azt, hogy ő rendelkezzen az egyetlen olyan nagy integrációs hálózattal, ami eljut az ország összes településére” – jellemezte a helyzetet.

Kifejtette, ha az emberek közötti kapcsolódás egyetlen piramisszerű, hierarchikus rendszeren keresztül valósul meg, ahol mindenki csak a fölötte lévőhöz kapcsolódik, akkor aki a piramis tetején áll, az kontrollálja az egész társadalmat.

Az integráció monopóliuma az, amivel kontrollálni lehet mindenkit.

Szerinte ezért is válik minden civil kezdeményezés potenciális ellenséggé -hiszen a NER nagy innovációja az volt, hogy szövetséget kötött azokkal a szervezetekkel, amelyek helyi szinten végezték az integrációt – például a hagyományőrzőkkel. Ez a szövetség azonban 2019 óta fokozatosan felbomlott: „Amikor elfogyott a pénz, kiderült, hogy a központ számára fontosabb a források koncentrálása.”

Bár ez a berendezkedés 2026-ra kifutott, ez nem jelenti azt, hogy biztosan meg fog bukni – csupán azt, hogy „kifogyott belőle a szufla„. A támogatás természetes módon csúszik ki mögüle, és a helyi életet összefogó csoportok többségében már nem a Fideszt támogatják:

Ez pedig biztos, hogy a halálcsókja a NER-nek. Hogy ez milyen gyorsan hat, az majd kiderül.

„Hajnal előtt van a legsötétebb”

Az előadó azoknak is üzent, akik kaotikusnak és reménytelennek látják a világot. A horizonton egy új rend körvonalai rajzolódnak ki – bár pontosan még nem látni, milyen lesz. Európa esetében egy kevésbé exportközpontú, inkább beruházásokra és nagy építkezésekre fókuszáló gazdaság képe sejlik fel. Magyarországnak pedig el kell kezdenie gondolkodni azon, hol a helye ebben az új felállásban.

Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy egy gyorsan változó világban is képesek legyünk reagálni. „Ennek még nagyon az elején járunk, de hajnal előtt van a legsötétebb” – jelentette ki, hozzátéve:

A sötétség erőinek a hatalma mintha gyengülne.

Kérdések és a folytatás

Az előadás végén a közönség kérdéseket is feltehetett. Felmerült például, hogy Ukrajna támogatása része-e az európai rendszernek. Orbán szerint amíg Ukrajna harcol az oroszokkal, addig nem mi harcolunk velük; támogatását Európában önvédelmi reakciónak tekintik – Magyarország kivételével.

Szó esett Kína globális pozíciójáról és Oroszországhoz fűződő viszonyáról is. Egy hallgató arra volt kíváncsi, mi lenne az első jó gazdasági lépése egy új kormánynak: Orbán Krisztián szerint ez az euró mielőbbi bevezetése lenne, ami jelentős előnyökkel járna az ország számára: csökkennének a vállalkozások hitelköltségei, kiszámíthatóbbá válna a gazdaság, ugyanakkor Magyarország kevésbé folytathatna különutas politikát.

A Közéleti Akadémia következő alkalmai is izgalmasnak ígérkeznek: március 11-én Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója látogat Vásárhelyre, március 19-én pedig Görbitz Tamás lelkész, blogger beszél arról, politizálhat-e a hívő ember.