Bár már pénteken és szombaton is sokan kilátogattak, a legtöbben mégis ma, vasárnap, Halottak napján keresték fel a vásárhelyi sírkertekben nyugvó hozzátartozóikat. A katolikus temetőben sötétedés után gyertyák tízezrei égtek az elhunytak lelkéért.
Aki csak tehette, ma, Halottak napján látogatott ki a vásárhelyi temetőkbe, hogy koszorúval vagy virággal emlékezzen elhunyt szeretteire sírjaiknál. A római katolikus temetőben több tízezer mécsest és gyertyát gyújtottak az elhunytak lelki üdvéért.
Sokan kis seprűvel, kiskapával vagy metszőollóval érkeztek, hogy rendbe tegyék családtagjaik, felmenőik sírjának környékét – különösen azok, akik messzebbről jöttek. Kisebb-nagyobb koszorú vagy egy-egy csokor krizantém mindenkinél volt, hogy ezekkel és mécsesekkel díszítsék fel a sírokat – ki-ki a maga ízlése és lehetősége szerint. Nagyon sokan érkeztek vidékről is, de összefutottunk olyan családdal is, akik igazán messziről jöttek.
– Norvégiában lakunk, nem messze az északi sarkkörtől, de a gyökereink ide, Vásárhelyhez kötnek. Dédnagyapám a Kalmár-féle rostagyárban, dédnagyanyám pedig a Kokron-gyárban dolgozott, svájcisapkákat készített. Édesapámat azonban elsodorta a történelem – s vele együtt bennünket is – mondta magyarul, de már enyhe akcentussal Égető Sándor, aki hozzátette: bár vagy húsz éve nem járt idehaza, és közeli-távoli rokonai már mind meghaltak, most is azonnal megtalálta a családi sírboltot.
Miközben azt rendezgette, odalépett hozzá egy idősebb asszony, akiről kiderült, hogy ismerte a család itt maradt tagjait.
Nagy sor állt a temető Jókai és Kutasi úti bejáratainál lévő virágboltoknál is, de akiknek nem telt a meglehetősen drága koszorúkra, azok otthonról hozott virágcsokrokkal emlékeztek szeretteikre.
– Szépek a krizantémok a kertben, s bár nem csak Halottak napjára ültetem őket, most is hoztam belőlük három csokrot, mert ennyi sírhoz kell mennem: a dédmamámhoz, a szüleimhez és a testvéremhez – mondta Vereska Terike néni, aki óvatosan tolta biciklijét, nehogy elüssön valakit, vagy őt magát sodorja el a temetőbe érkező autók sora.
A város ismert elhunytjaihoz is került egy-egy mécses: így a gyógyszerészdinasztiát adó Bakay és a polgármesteri múltjáról ismert Pokomándy család sírjára is, de még a rég elhunyt Béla cigányéra, azaz Czutor Béláéra is, aki a Fekete Sas kertjében egykor úgy húzta a nótát, hogy amikor megbetegedett, a vásárhelyiek pénzt gyűjtöttek svájci gyógykezelésére.
Sötétedés után mécsesek tízezrei gyúltak ki – mind egy-egy lélekért.
Hozzászólások lezárva.