Művészbarátaival megálmodta az Őszi Tárlatot, Kinizsi utcai „Műverömében” ott volt minden művész, aki a maga korában számított, „múzeumi gyermekei” megízlelték a művészet szabad levegőjét egy sötét korszakban, és nem mellesleg újjászervezte a vásárhelyi múzeumot. Galyasi Miklós emlékkiállítása pénteken délután nyílt meg a Tornyai János Múzeumban.
Galyasi Miklóst 80 évvel ezelőtt Kis Pál polgármester Takács Ferenc szociáldemokrata politikus támogatásával nevezte ki a vásárhelyi múzeum igazgatójának. Úgy, hogy Galyasi jogi doktorátussal, illetve műszerészsegéd- és pékmesteri szakképzettséggel rendelkezett. Rokoni kapcsolatban állt Nemes Marcell híres műgyűjtővel, és az ő segítségével kijutott Párizsba, ahol körülbelül fél évig tartózkodott. Hivatalosan a Sorbonne beiratkozott hallgatója volt, emellett egy Párizsban működő magyar könyvtárban dolgozott könyvtárvezetőként. Nagy előszeretettel látogatta a párizsi múzeumokat, feltehetően innen eredt a képzőművészet iránti vonzódása. Próbált ugyan állásokat szerezni, de származása miatt ez nem nagyon sikerült, ezért édesanyjának segített. Közben a helyi művészeti élet egyik meghatározó személyiségévé vált.
1934-ben, amikor megalakult a Tornyai Társaság, már az alapító tagok között volt, később pedig titkárként, majd 1945 után elnökként is fontos szerepet játszott a társaság életében. Első versei 1927-ben jelentek meg a Délmagyarországban.
– Galyasi Miklós a vásárhelyi kultúra egyik meghatározó alakja volt. 1946 után igazi, menedzserszemléletű múzeumigazgatóként működött. Nemcsak a múzeum nevének kialakításában volt szerepe, hanem az intézményi infrastruktúra megújításában is. Ő vezényelte le azt a folyamatot, amelynek során a múzeum visszaköltözött az eredeti épületébe, illetve elérte, hogy a szomszédos Klein épület is a múzeumhoz kerüljön.Felesége volt, de gyermekük nem született. Mindig – már a háború előtt is – élénk társasági életet élt: lakásában gyakran megfordultak a kultúra iránt érdeklődő emberek, mind a háború előtt, mind utána. Sőt, később, a börtönbüntetése után is, a nehezebb időszakokban is gyakran gyűltek össze nála művészek és értelmiségiek. Több, ma is ismert vásárhelyi alkotó tartozott a köréhez, mint például Hézső Ferenc és Szalay Ferenc festőművészek – mondta Bernátsky Ferenc helytörténész-főmuzeológus.
A kiállítás megnyitójában Galyasi életútját és tevékenységét részletesen ismertető Nagy Vera művészettörténész, nyugalmazott múzeumigazgató hangsúlyozta, hogy Galyasi Miklós legfontosabb feladata a második világháború után az volt, hogy a romos állapotban lévő múzeumot és gyűjteményeit újjászervezze, és korszerű intézménnyé alakítsa.
– Bár nagyszabású tervei voltak – például egy új, a Szabadság térre tervezett kultúrpalota létrehozása könyvtárral, múzeummal és egyéb kulturális terekkel –, ezek a kor gazdaságpolitikája miatt nem valósulhattak meg, így a meglévő lehetőségekhez kellett alkalmazkodnia. Elérte, hogy a múzeum a Kálvin tér 2. szám ahol, ahol a könyvtár, a zeneiskola és a Vöröskereszt tanácsadó irodája is működött, visszaköltözzön eredeti épületébe (a mai Dr. Rapcsák András utcába), majd kezdeményezésére a szomszédos épületet is megszerezték, ami lehetővé tette a gyűjtemények bővítését, valamint állandó és időszaki kiállítások rendezését. Ez a tevékenysége alapozta meg a múzeum újjászervezését. Fontos szerepet játszott a vásárhelyi művészeti élet fellendítésében is. Közreműködött az Őszi Tárlat létrehozásában, amely 1954-ben indult, és lehetőséget biztosított a helyi és a városhoz kötődő művészek rendszeres bemutatkozására. Az eredetileg tervezett, a város fejlődését bemutató fotókiállítás helyett – részben anyaghiány miatt – ezt a kezdeményezést valósította meg – mondta.
Hozzátette, hogy Galyasi a múzeum gyűjteményeit is igyekezett gyarapítani, noha erre korlátozott anyagi források álltak rendelkezésre. Vezetése alatt mintegy 300 műtárggyal bővült az állomány, részben vásárlások, részben adományok révén. Jelentős felajánlások érkeztek például szobrászoktól, illetve művészek hagyatékaiból. Emellett törekedett új gyűjteményi egységek létrehozására is: így került a múzeumhoz a természettudományi gyűjtemény alapja, és ő kezdeményezte egy iparművészeti gyűjtemény kialakítását is.
– Nagy hangsúlyt fektetett a helyi művészeti hagyományok ápolására. Tornyai János tisztelőjeként hozzájárult a Tornyai-kultusz fenntartásához, és szerepe volt abban is, hogy a múzeum felvegye a festőművész nevét. Munkásságát a múzeum újjáépítése, fejlesztése, a gyűjtemények gyarapítása, valamint a helyi művészeti élet szervezése és megerősítése jellemezte, amelyek hosszú távon is meghatározták Vásárhely kulturális életét – összegezte.
Az „Igazgatók emlékezete – dr. Galyasi Miklós, a múzeum újjászervezője” című kiállítás május 31-éig tekinthető meg a Tornyai János Múzeum földszinti termeiben.
Hozzászólások lezárva.