Még velocipédre is fel lehetett ülni a szombati vásárhelyi Őszelő Fesztiválon – videó

Az Árpád utcai Tájházban szombaton délelőtt veterán kerékpár-kiállítással és találkozóval indult a programsorozat, amelyet kora délután zenés jobbára népzenei produkciók követtek. Előkerültek a népi hangszerek, de még a hucul doromb is lelkesítette a hallgatóságot.

Az érdeklődők rácsodálkozhattak több kerékpárgyűjtő különleges darabjaira: a háromkerekű gyerekbiciklire és a mellette álló, egykor az urak kedvencének számító, hatalmas első kerekű velocipédre. Utóbbira nemcsak Béres Benedek, a jármű tulajdonosa pattant fel, hogy bemutasson vele egy kört, hanem a bátrabb érdeklődők is kipróbálhatták. Igaz, őket két markos legény, a két gyűjtő támogatta a szokatlan jármű használata közben – volt is rá okuk.

– 2011-ben ismertem meg a páromat, akinek volt egy régi kerékpárja. Nem sokkal később találkoztam Benedekkel, aki már gyűjtötte is ezeket. Igazából ez az „őrültség” az ő hatására indult el nálam, mert ő segített. A párom csak az indíttatást adta, hogy milyen jók ezek a régi vasak, de Benedek révén kerülhettek hozzám olyan darabok, mint például a Cetka, a magyar Osa vagy a Barna Csoda – mesélte Juhász István gyűjtő, aki Béres Benedekkel közösen állította össze a kiállítás anyagát. – A Barna Csodát azért hívják így, mert nem fekete alapmázolású, hanem barna, és arra került a csíkozás. Az 1929–33-as gazdasági világválság után ezzel is próbálták fellendíteni a kerékpáreladásokat: nem egyszínű feketére festették a bicikliket, hanem különféle színeket kaptak. – István közben meg is mutatta a korabeli, ma már sokszor mosolyra fakasztó műszaki megoldásokat, például a lánchajtás különféle variációit. Arra is rámutatott, hogy mivel a kerékpárok ára akkoriban vetekedett egy luxusautóéval, sokan csak nyáron használták őket, ezért nem szereltek rájuk sárvédőt. A világítás pedig nem izzóval és dinamóval működött, hanem a lámpában egy igazi gyertya égett. Aki figyelmes volt, az azt is felfedezhette, hogy egykor Vásárhelyen is készültek kerékpárok, mégpedig Oracsek László műhelyében.

Az Őszelő Fesztiválon két előadást is tartott az Urál hegység mesekincseiről Zsirmik István, a szellemvilág történetmondója, Kis László Dávid hangfestő közreműködésével. Zsirmik István elmondta, hogy ezúttal is mestere, az uráli népmesegyűjtő, az orosz Pável Blazsov előtt tisztelgett. Az orosz mesegyűjtő portréját Sándor Csilla helyben készült, de ott voltak az általa összegyűjtött mesék illusztrációi is. Emellett Sándor Csilla Buda Ferenc Himnusz haza című versét mondta el a színpadra lépve, majd előkerült még a hucul doromb is.

– Nekem legjobban az a ’30-as évekből származó gyerekbicikli tetszett – árulta el Kovács Panni, aki nagymamájával látogatott ki a fesztiválra. Hozzátette: kistestvére már kinőtt ebből a korszakból, az óriáskerekű velocipédhez viszont ő maga még nem nőtt fel eléggé.

A fesztivál programját – írásunk megjelenése után – a Révülés Doromb Trió, a zene mélyebb rétegeit kereső, sokhangszeres Rákóczi Kocsmája Zenei Műhely, végül pedig az ősi hangszereken muzsikáló Drakusztik zenekar fellépése tette teljessé.