Bár jelentősen csillapodott, még mindig érezhető az iskolakezdési stressz a vásárhelyi gyerekek és szüleik körében. Az okokról és a helyzet kezeléséről a városi könyvtárban rendszeresen előadásokat tartó Csaholczi Kádár Annamária pszichológussal beszélgettünk.
– Sokként élik meg a gyerekek, de még a szülők is az iskolakezdést. Milyen nehézséget okoz ez, és hogyan kezelhető?
– A különböző korosztályokban másként jelentkeznek a tanévkezdéssel kapcsolatos nehézségek. Összességében kijelenthető, hogy stressz, szorongás és félelmek kísérik a tanévindulást, sokféle érzelem keveredik ilyenkor. Nemcsak a gyerekekben, hanem a szülőkben is megjelenik a feszültség, hiszen el kell indítani a gyermeket az iskolába, vagyis a nyári szünet után újra fel kell venni a tanév ritmusát. Ez nem könnyű, hiszen a nyár tele volt szabadságokkal, kirándulásokkal, nyaralással, pihenéssel. Szeptember 1-jével azonban mindez hirtelen véget ér. Ez a gyerekeknek, a szülőknek és a munkavállalóknak is stresszt okozhat, hiszen intenzíven, hirtelen kezdődik valami új: a tanév.
– Nyilván van egy ráhangolódási időszak a nyár végén, amikor mindenki gondol a sulira…
– Igen, az utolsó napokban, majd egyszer csak benne találja magát az ember.
– Hogyan lehet csökkenteni a gyerekekben és szüleikben is fellépő, az iskolakezdéshez kapcsolódó szorongást?
– Amikor készülünk egy nagy eseményre, már napokkal, sőt hetekkel előtte is bennünk van a feszültség, egyfajta szorongás. Ahogy azonban benne vagyunk, nem biztos, hogy teljesen eltűnik, de minimalizálódhat. A gyerekeknél vegyes a kép: van, aki várja, és van, aki nem, attól függően, milyen emlékek kötődnek számára az iskolához. A sok gyerek, a tanárok, a tanítók, az elvárások nagyon nyomasztóak lehetnek számukra. Iskoláskorban gyakran megjelenik a teljesítményszorongás, amely a tanév során végig jellemző lehet. A teljesítménykényszer főleg a jó tanulóknál erős, akik úgy érzik, minden jegynek ötösnek kell lennie. Ez testi tünetekben is megnyilvánulhat: például gyomorfájásban, hányingerben vagy szédülésben. Ezeknek lehet szervi oka is, de sokszor pszichés hátterük van.
– Mit tudnak tenni ilyen esetekben a szülők?
– Először is biztosítani kell a gyermeket arról, hogy bármi történik, elmondhatja, és fontos, hogy a szülő válaszkész legyen a nehézségeire. Ha látja rajta, hogy feszült, próbálja meg oldani ezt. Jó módszer lehet, ha visszautal: „Emlékszel, hogy tavaly is így volt, és aztán, ahogy beindult a tanév, barátod lett?” Az ilyen emlékeztetés megnyugtathatja a gyermeket, és segíthet abban, hogy bízzon a helyzet kedvező alakulásában.
– Fordítsuk meg mindezt a szülők nézőpontjára!
– A szülőknek is érdemes egy kicsit előre készülniük: lélekben is ráhangolódni a tanévre, idővonalat készíteni arról, hogyan fog kinézni a nap: ki, mikor, mivel viszi a gyermeket iskolába, és ki hozza haza. A tanév elején újra kell szervezni mindent. Ha ezt már szeptember előtt elkezdjük, csökkenhet a stressz szintünk. Tudatosítani kell, hogy az első napok nehezek lesznek, de utána mindenki belerázódik ebbe a hajrába.
– Mennyi idő kell ahhoz, hogy lecsengjen a stressz és kialakuljon a rutin?
– Szerintem most, a harmadik héten már mindenkinek beállt a ritmusa. Az időtartam persze változó, hiszen az első, sőt még a második héten is sok új helyzet adódhat, amire nem számítottunk. Kiderül, hogy amit elterveztünk, hogyan működik a gyakorlatban. Szeptember második felére viszont általában már kialakul, ki mikor, hol, hogyan és mit csinál. Úgy gondolom, az első egy-két hét biztosan arra megy el, hogy felvegyük azt a ritmust, amely az iskolakezdéshez kell.
Hozzászólások lezárva.