Csütörtökön 9 órától az Örökmécses emlékműnél tartotta Hódmezővásárhely önkormányzata az 1956-os megemlékezését. Márki-Zay Péter az ünnepségen elmondott beszédében hangsúlyozta, ahogyan 1956 legfőbb követelése a jólét és a szabadság volt, most is az a feladatunk, hogy félretéve minden ellentétünket, ezeket a célokat együtt újra kivívjuk.
„Amikor a szabadságot ünnepeljük és a szabadság fontosságáról beszélünk, akkor sose felejtsük el, hogy a szabadság és a jólét kéz a kézben járnak, csak szabad nemzetek lehetnek igazán gazdagok is, szerencsések is. És mi itt a Kárpát-medencében ezer éve folyamatosan megtapasztaltuk, hogy a szabadság, a jólét Nyugatról jön, Keletről csak rabszolgaság, gyarmati sors, elnyomatás jön” – mondta el Márki-Zay Péter ünnepi beszéde elején, majd a 69 évvel ezelőtti eseményeket felidézve kiemelte: ’56 igazából ’44-ben kezdődött, „hiszen mindaz, ami ellen 56-ban lázadtak, lázadtunk, az akkor kezdődött el, abban az akkori kommunista elnyomásban a szegénység, a romló életszínvonal, a lakossági fogyasztás csökkenése adott okot elégedetlenségre„.
Felelevenítette a forradalom előtti időszakot, amikor is „központi forrásból pártpropagandát végeztek, a nyugat meghaladásának folyamatos hazug ígérgetése mellett lejáratókampányokat folytattak a párt ellenségével szemben”.
Az ’56-os „sokszínű összefogást„, az akkori eszméket, álmokat, vágyakat „végül csak 1989 váltotta valóra […], nem volt tökéletes azonban az a rendszerváltás, elmaradt az elszámoltatás, és ennek köszönhető az is, hogy itt maradt mind a mai napig nyakunkon a következmények nélküli ország szerep” – mondta. Ezután egy ismerősének szavait idézte, aki évekig Görögországban élt, és egy ottani tüntetésen hallotta Magyarországot negatív példaként megemlíteni, mint olyan országot, ahol „mindent eltűrnek a vezetőiknek”.
Márki-Zay Péter szerint azonban
Csak mirajtunk múlik, hogy milyen világban akarunk élni. Csak rajtunk múlik az, hogy mi mit tűrünk el.
Hangsúlyozta, „Magyarország önként mondott le a kivívott szabadságról, és ment vissza a keleti zsarnokságba, az orosz és kínai gyarmati státuszba, […] a görög barátaink által jogosan kifogásolt gyengeségünk az, ami azt okozta, hogy Magyarország nem csatlakozott, nem élt azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a szomszéd országok igenis éltek.”
Párhuzamot vonva az ’56-os célok, és a mai magyar helyzet között elmondta: ami ellen akkor lázadtunk, az újra itt van a nyakunkon, „a központosítás, az önkormányzatok felszámolása, a korrupció, a luxuselit és a nyomorgó tömeg, a pártkinevezettek […] És ezúttal nem az orosz tankok, hanem saját korrupt vezetésünk következtében.„
A polgármester szerint ma az a feladatunk – a kötelezettségünk – hogy a jólétet és a szabadságot, amiért 1956-ban harcoltak, ma újra kivívjuk:
Ahogy 69 évvel ezelőtt példát mutattak nekünk az akkori fegyvertelen fiatalok, akik megfutamították a világ legerősebb hadseregét, akkor ne mondja nekem senki, hogy mi ma, 2025-ben nem tudjuk kivívni a saját szabadságunkat, a saját korrupt vezetőink, a hazaáruló, aberrált rendszerrel szemben.
Felhívta a figyelmet az összefogás fontosságára , hiszen a magyarság egyik legnagyobb problémája az, hogy nem tudunk összefogni. „Mindig azt nézzük, ami elválaszt, és nem azt nézzük, ami összeköt bennünket. Pedig higgyék el, hogy csak így lehet ez az ország egyszer végre gazdag és szabad. Kéz a kézben” – fogalmazott.
Sok veszteségünk azért történt, mert muszkavezetőink voltak, akik most is megvannak: „Miért van, hogy ennek a nemzetnek mindig vannak muszkavezetői, hogy mindig van, aki az orosz elnyomást választja a magyar nemzet, a saját hazájával szemben” – tette fel a kérdést, majd hozzátette: „Ezen kell változtatni, hogy ne legyünk többé következmények nélküli ország.
Mindannyiunk felelőssége az, hogy hogyan fog ránk emlékezni a történelem.
Majd a jövő áprilisban esedékes választások kapcsán felidézte Jordán Tamás színművész négy évvel ezelőtti szavait, aki a gyűlöletkeltés ellentételeként azt mondta, hogy a közéleti szereplők, a politikusok felelőssége a „szeretetkeltés„, „hogy mutassanak jó példát, jó példát kultúrából, mások elfogadásából, nem a különbségkereséséből, felelősségből, tisztességből, becsületből, magyarságból – Márki-Zay szerint ez mindannyiunk, és nem csak a politikusok feladata.
Majd újra a jövő évi választásokra térve elmondta:
„Ma egyetlen egy ilyen szereplő van a magyar közélet egén, akiben bízunk, vagy bízhatunk. A magyar nemzet szabadsága érdekében most félre kell tenni minden különbözőséget, és nem azt kell nézni, ami elválaszt.„
Majd az ellenzék mai vezetőjére utalva, de annak nevét nem kimondva kiemelte: Nagy Imre sem az egész élete példájával, hanem „azzal írta be magát a történelembe, hogy akkor, amikor a történelem őrá ruházta azt a felelősséget, hogy a magyar nemzet becsületét megmentse, akkor ő vállalta ezt a kihívást.„
Szerinte „ma mindenki, aki a mai pártállam ellen föl mer szólalni, az állását, a nyugalmát, a lelki nyugalmát kockáztatja”, mégis „106 körzetben kell majd egy-egy olyan hőst találniuk, aki vállalja azt, hogy őket le fogják támadni”. A feladatunk tehát az, hogy ezeket a hősöket támogassuk: „Ugyanúgy ki kell állni mellettük, mint ahogy 56-ban, amikor nagyon különböző emberek kiálltak egymás mellett”.
„Az ellopott földek, gyárak, üzemek, magyar nemzeti bank vagyona, Vásárhely pénze, mindezt csak harcos kiállással tudjuk visszaszerezni” – fogalmazott.
Ha 1956-ban fegyvertelen fiatalok képesek voltak a világ legerősebb hadseregét megfutamítani, higgyék el, hogy mi is le fogjuk tudni győzni a mai vöröseket, a mai Szovjetunió által támogatott vezetőket
– zárta szavait.
Az ünnepség részeként három szavalatot is hallhattunk, Devecseri Gábor Láttam hamuszín arcotok című versét Bús Marcell, Nemes Nagy Ágnes Flotta című versét Marton Melinda, Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét pedig Pletka Levente Attila adta elő.
Az ünnepség végén az önkormányzat, a rendvédelmi és a civil szervezetek, olvasókörök képviselői, valamint a jelenlévő megemlékezők helyezték el koszorúikat, és egy-egy szál virágot.
Hozzászólások lezárva.