Márai sem idehaza, sem az emigrációban nem engedett szilárd értékrendjéből
A Németh László Városi Könyvtár Márai 125 előadássorozata első vendége Mészáros Tibor irodalomtörténész, az Egy 20. századi Odüsszeia: Márai Sándor élete című kötet szerzője volt csütörtök este.
Az irodalomtörténész, kutató szerint a 125 éve született Márai Sándor – az Egy polgár vallomásai és A gyertyák csonkig égnek írója – rendkívül színvonalas, kiváló nyelvérzékkel megáldott alkotó, akinek műveit önmagukban is érdemes olvasni.
– Nagyon elcsépelt már, hogy „ humanista”, de szerintem ezt újra fel kellene fedeznünk – fogalmazott Mészáros Tibor. – Nem az elhasznált „polgár” fogalmát, hanem azt, amit ez Márai számára jelentett. Azt, hogy ki kell állni az értékek mellett, nem szabad behódolni, vállalni kell valamit akkor is, ha az kellemetlen, és néha hallgatni is tudni kell. – Ma, amikor mindenki kifejtheti a véleményét blogokban és kommentekben, és mindenki azt mond, amit akar, talán érdemes volna ezekből „megtizedelni” néhányat – akkor talán csak a lényeg maradna. Most a megszólalások kilencven százaléka lényegtelen – mondta az irodalomtörténész. – Márai ezzel szemben mindig a lényegre koncentrált, és nyelvi szempontból is rendkívül precízen fogalmazott, még ha a regényeire nem is a tömörség volt jellemző.

– Ha csak egy művét említem, Az egy polgár vallomásait: amit abban felmutat, ma is érvényes. Nem kellene újra felfedeznünk a szülőhelyhez való kötődést, a családi kötelékek fontosságát – még ha Márai ezt olykor ironikusan is ábrázolta –, vagy éppen a hivatástudatot és elhivatottságot, amely áthatja műveit – tette hozzá.
Mészáros Tibor elárulta, hogy 37 éve foglalkozik Márai Sándor életművével. Könyvét azért írta meg, mert szerette volna összefoglalni mindazt, amit az íróról tud, hiszen a korábbi monográfiák főként Márai műveire koncentráltak, miközben Márai, az ember háttérbe szorult. Pedig volt egy szilárd értékrendje, amelyből a vérzivataros 20. században sem engedett – sem idehaza, sem az emigrációban.


Hozzászólások lezárva.