Márai Sándor már majd száz éve is a nemzet igavonóinak látta a tanárokat

Gárdonyi még lámpásnak nevezte őket, Márai majd évszázada a nemzet gebéinek, de voltak a nemzet napszámosai is a magyar pedagógusok. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész szerda esti, a Németh László Városi Könyvtárban tartott előadásán Márai korai regényében ábrázolt tanárképét járta körül.

A vásárhelyi könyvtár Márai Sándor-előadássorozatának első két részében az író életútját ismerhették meg az érdeklődők, míg szerdán este Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, egyetemi tanár A „nemzet gebéi”: tanárok Márai Sándor Bébi vagy az első szerelem című regényében és a 20. század első felének magyar irodalmában című előadását hallgathatták meg.

– Egy meglehetősen ismeretlen Márai-regényről van szó, a Bébi vagy az első szerelem, tulajdonképpen az író első „igazi”, 1928-ban megjelent regénye. Engem egyébként is foglalkoztat a pályakezdő írók problémája, az az időszak, amikor még „nincsenek készen”. Írtam egy könyvet az éretlen Kosztolányi Dezsőről is, amely szintén ezt a korai korszakot vizsgálja – mondta Szilágyi Zsófia. Az 1920–30-as években megszaporodnak a tanárregények, részben azért, mert válságban volt az oktatás – mint a magyar történelem során nem egyszer –, részben pedig azért, mert az írók ekkorra jutnak el oda, hogy visszatekintsenek saját iskolai tapasztalataikra. Ez nem önéletrajzi regény Márai részéről, de az iskolához való viszonya mégis benne van – tette hozzá.

Márai Sándor zaklatott korszakban volt iskolás: 1917-ben hadiérettségivel végzett, tehát gimnáziumi évei az első világháború idejére estek. Sok iskolába járt. Kezdetben polgári nevelést kapott a családjában, később azonban konfliktusai is akadtak. Egy alkalommal például álnéven jelent meg egy novellája, amit az iskola rossz néven vett – itt már az írói ambíció ütközött az intézményi elvárásokkal. Bár sok nevelője volt, nem nagyon tudott közülük olyat kiemelni, aki igazán nagy hatást gyakorolt volna rá; nem voltak jó iskolai élményei. A regény naplóformában íródott. Egy ötvenen túli tanárról szól, aki – mai szóval élve – kapuzárási pánikba kerül, és naplót ír. Az iskolába új társadalmi jelenség érkezik: a koedukáció. Egy fiúgimnáziumba hat lány növendék kerül, és a tanár beleszeret az egyikükbe – viszonzatlanul. Létrejön egy szerelmi háromszög a lány, egy diák és a tanár között, ám a tanár szerelme valójában csak az ő fejében és a naplójában létezik.

– Márai keveredett ugyan szerelmi háromszögekbe, de nem volt tanár. A korszakban azonban több olyan szerző is írt tanárregényt, aki maga is tanított. Például Babits Mihály a Tímár Virgil fia című művében tanárként és egykori diákként is megszólal. Ugyanígy említhetjük Németh Lászlót, Kaffka Margitot vagy Szabó Dezsőt. Márai regényében egy keserű tanárképet látunk: a főhős magányos, saját pályájába belefulladt figura, aki semmi szépet nem lát maga körül. A nevét sem tudjuk; a diákok „Rozmár” gúnynéven emlegetik. A címben szereplő „nemzet gebéi” kifejezést egy fiatal, lázadó tanár mondja, aki elhagyja az iskolát. Azt állítja: mindannyian a nemzet gebéi vagyunk – nem versenylovak, csupán igavonók. Ez a korszak egyik nagy konfliktusára utal: a „kényszertanárság” problémájára, vagyis arra, hogyan ütközik össze a tudományos vagy írói ambíció a tanári pályával. Bár sok minden megváltozott – például ma már nem okoz pánikot a koedukáció –, az elmagányosodás és a kiégés kérdése továbbra is aktuális. Márai pontosan megfogalmazta, milyen érzés ugyanazokat a mondatokat ismételni évről évre, csak mindig más osztály előtt. Tanárként olvasva ez különösen elgondolkodtató: talán segít kívülről rálátni önmagunkra – mondta az irodalomtörténész.

A Bébi vagy az első szerelem naplóformája mindenképpen előrevetíti a későbbi életművet. Bár Márai 28 évesen még nem vezetett rendszeresen naplót, az emigráció éveiben született monumentális naplófolyam később meghatározóvá vált pályáján. Mintha már itt megjelenne annak a sejtése, hogy az írás – különösen a napló – az elmagányosodás egyik formája és egyben menedéke lehet.

– A regény 1928-ban jelent meg, tehát a 20-as évek végének terméke. Összevethetjük például az Aranysárkány című regénnyel, amely néhány évvel korábban, 1924-ben látott napvilágot. Márai 1900-ban született, így a művet huszonnyolc évesen írta – ez is mutatja, hogy egy pályakezdő, útkereső alkotó fontos kísérletéről van szó – világított rá Szilágyi Zsófia irodalomtörténész a regény Márai életművében betöltött helyére.