Lebukott magyar kémtörténet Brüsszelben: így épített hálózatot a hírszerzés Lázár János idején

Egy nemzetközi tényfeltáró együttműködés leplezte le, hogyan próbáltak magyar hírszerzők brüsszeli uniós tisztviselőket beszervezni. A hálózat az Információs Hivatal (IH) égisze alatt működött, akkor, amikor Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterként felügyelte a szervezetet még 2018 előtt. A Direkt36 több külföldi szerkesztőséggel – köztük a német Paper Trail Media, a Der Spiegel, az osztrák Der Standard, a belga De Tijd és a Le Soir – közösen tárta fel a magyar szolgálatok titkos brüsszeli műveleteit. Az érintett tevékenységek zöme 2012 és 2018 között zajlott, a legsűrűbb évek 2015 és 2017 voltak. Cikkünk publikálása előtt jött a hír: az Európai Bizottság vizsgálatot indít az ügyben.

A szakmaiatlanság és az óvatlanság buktatta le azt a magyar hírszerző hálózatot, amely a 2010-es években az Európai Unió szervezeteiben dolgozó magyarokat próbált beszervezni a magyar hírszerzésbe – írta meg csütörtökön a Direkt36. A hálózat egyik sajátossága az volt, hogy kizárólag magyar állampolgárokat próbáltak beszervezni. Olyan magyarokat akartak elérni, akik az uniós intézményekben dolgoznak, hozzáférésük van belső információkhoz, és hosszabb távon befolyást tudnak gyakorolni az uniós döntéshozatalra. A végső céljuk az volt, hogy egy új, lojalitásában kipróbált „brüsszeli magyar elit”-et neveljenek ki, amely képes képviselni és védelmezni az Orbán-kormány politikai érdekeit az EU szívében.

A magyar hírszerzők és célpontjaik

A brüsszeli hálózatot „V.”, az IH egyik tapasztalt hírszerzője vezette, aki diplomáciai fedésben dolgozott a brüsszeli magyar Állandó Képviseleten (ÁK). Ő volt a brüsszeli „rezidens”, aki konkrét beszervezési akciókat irányított. Munkáját segítette „E.”, szintén az ÁK-n dolgozó magyar diplomata, aki kevésbé konfrontatívan, ismeretségeken és kávézásokon keresztül próbált kapcsolatokat építeni. Egyes esetekben „D.” nevű magyar tisztviselő is részt vett a hálózat működtetésében, „G.” pedig az egyik célpont volt: az Európai Bizottságnál dolgozó magyar, akit a magyar hírszerzés információszolgáltatásra próbált rávenni.

A magyar hírszerzők célzottan kértek információkat a Bizottság belső ügyeiről – például jelentéstervezetekről, amelyek a magyar jogállamiságot, sajtószabadságot vagy a költségvetési fegyelmet kritizálták. Előfordult, hogy egy magyar EU-s tisztviselőt arra próbálták rávenni: „írja át” vagy „vegyen ki” egy-egy kormánykritikus passzust a szövegből.

Miért volt ez veszélyes?

Az uniós intézményrendszer működésének alapja a tagállamok közti bizalom, valamint a hivatalnokok pártatlansága. Ezért az Európai Unió szempontjából nemcsak etikátlan, hanem kifejezetten veszélyes precedens is, ami történt. A magyar hírszerzés akciói aláásták ezt a bizalmat, és felvetették a kérdést: mennyire függetlenek az EU-ban dolgozó magyar tisztviselők, ha ilyen befolyásolási kísérletek célpontjaivá válhatnak?

Fontos, hogy önmagában az, hogy egy magyar diplomata vagy hírszerző informális beszélgetések során információkhoz jut, nem minősül szabálytalanságnak. A probléma akkor kezdődik, ha ezekért az információkért cserébe az illető pénzt, pozíciót vagy bármilyen más előnyt ajánl – vagyis ha az együttműködésért kompenzációt kínálnak. Ez már súlyos jogsértés, és akár kémkedésként is értelmezhető.

Hogyan buktak le?

A hálózat működése egyre több gyanút keltett a brüsszeli magyar közösségen belül is. Többen is észlelték, hogy „furcsán viselkedő magyar diplomaták” próbálják őket kávézni hívni, barátkozni, majd konkrét információkat kérni. A célponttá vált magyar tisztviselők egy része jelentette is a történteket a belga, vagy uniós biztonsági szerveknek.

A fordulópont 2017-ben jött el, amikor „V.” tevékenysége lebukott: a belga hírszerzés és az EU biztonsági apparátusa is felfigyelt rá, hogy nem csupán diplomataként, hanem fedett hírszerzőként működik. A lebukás után a teljes brüsszeli IH-hálózat széthullott.

Az esetek abban a 2012–2018 közti időszakban zajlottak, amikor az Információs Hivatalt az akkoriban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János felügyelte, aki egyben az EU-s ügyek felelőse is volt a kormányban.

Visszaemlékezések szerint a brüsszeli magyar kémtevékenység különösen Várhelyi Olivér jelenlegi EU-biztos 2015 és 2019 közötti EU-nagyköveti időszaka alatt vált igazán agresszívvá – fogalmaz a HVG szemléje. Bár a bizonyítékok szerint ő nem vett részt aktívan a hírszerzési műveletekben, több forrás szerint tudomása volt róla, és politikai vezetőként elsődleges haszonélvezője lehetett a begyűjtött információknak.

A 2018-as kormányalakítást követően razziát tartottak az IH budapesti központjában, és ezzel egy időben Lázár János is kikerült a kormányból. A hírszerzés irányítása átszerveződött: előbb a Külügyminisztériumhoz, majd a Miniszterelnöki Kabinetirodához került. Bár a brüsszeli hálózat már korábban összeomlott, az események azt sugallták, hogy a kormány belső felelősséget is megállapított, legalább informálisan.

Kékből lila: a magyar státusz Brüsszelben

Magyarország korábban „kék országként” szerepelt a belga hírszerzés listáján, azaz megbízható, partneri státuszban. A brüsszeli kémbotrány után azonban a státusz de facto „lilára” változott: ez nem hivatalos besorolás, de azt jelzi, hogy a belga szolgálatok azóta nagyfokú óvatossággal kezelik a magyar jelenlétet, mivel nem lehetnek biztosak abban, hogy a diplomáciai fedés mögött nem működik-e ismét hírszerzés.

A brüsszeli magyar diplomácia egyik fontos bázisa, a Magyar Ház is gyanússá vált a belgák számára, amely pont a belga miniszterelnöki hivatallal szemben van. Ez az intézmény formálisan kulturális és diplomáciai célokat szolgál, a belga szolgálatok azonban kockázatként tekintenek rá.

---

Cikkünk publikálása előtt vált nyilvánossá, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot indít Magyarország most feltárt uniós hírszerző-tevékenysége miatt.  Az Európai Bizottság csütörtöki sajtótájékoztatóján Balázs Ujvári szóvivő kijelentette: „A Bizottság, mint mindig, ezeket a vádakat is nagyon komolyan veszi, és elkötelezett amellett, hogy megvédje a bizottsági tisztviselőket és hálózatokat az illegális kémkedéstől.” Ezért az uniós végrehajtó testület belső munkacsoportot fog felállítani, hogy megvizsgálják a vádakat.