Szombaton nemcsak ismét megnyíltak a Rákóczi utcai házak kapui Mártélyon, de érdekes és sokszor feledhetetlen élményeket is nyújtottak a programok és a kiállító kézművesek. Ráadásul a jövőjét is megtudhatta, aki a jövendőmondóhoz bemerészkedett.
A Nyitott Kapuk rendezvény 2014-ben indult Időutazás néven, majd később alakult át jelenlegi formájára. A kezdeményezésből hamar közösségépítő esemény lett, amelyen a szomszédok, ismerősök, barátok és az addig egymást nem ismerő emberek is találkozhatnak, kapcsolatokat építhetnek. A mai rendezvény résztvevőit kézművesek, népzenei előadások, bábszínház, gyermekjátékok, lovas kocsikázás, élő festészet, néptánc, népi játékok, szélmalom-látogatás és solymászat varázsolta el. A 3. szám alatt pedig zenei programokon vehettek részt a nézők.
– Ez egy jó alkalom arra is, hogy az udvarokban olyan kollégák és alkotók mutatkozzanak be, akik egyébként ritkábban jelennek meg kiállításokon, vagy nagyobb rendezvényeken. Itt megmutathatjuk, mivel foglalkozunk, milyen dolgokat készítünk, és azt is, hogy mi sem vagyunk különbek másoknál. Ugyanolyan emberek vagyunk, csak más területen tevékenykedünk – mondta B. Kovács Emőke, a rendezvény főszervezője. – Elsősorban valóban a helyi kézműveseknek szeretnénk bemutatkozási lehetőséget biztosítani, hiszen ma már nincs olyan sok alkotó, aki például szobrászként, keramikusként vagy festőként dolgozik. Rajtuk kívül azonban a szomszédság és az ismeretségi kör révén borászok, különleges ételeket készítő emberek és más tehetséges alkotók is bemutatkozhatnak. Zenészek is részt vesznek a programban, például az egyik szomszédunknál gyönyörű népi muzsikákkal varázsolják el a közönséget. Emellett táncosok, néptáncosok is megjelennek, így egy kicsit a néphagyományok és a népi művészet továbbéltetésére is hangsúlyt helyezünk – tette hozzá.
A rendezvény egyik különlegessége, hogy azzal, hogy kinyitották a Rákóczi utcaiak a kapuikat, minden kis udvarba be lehet térni, mindenkit külön meg lehet ismerni. Nem egy zsúfolt eseményről van szó, hanem egy mozgalmas, mégis családias hangulatú találkozóról, ahol a közönség megtapasztalhatja azt a páratlan vendégszeretetet is, amely az itt élőket jellemzi.
– A mai világban különösen fontos, hogy beengedjük az embereket a saját tereinkbe. A példamutatás nemcsak a rossz, hanem a jó példák megmutatásával is működik. Ezzel mások szemléletét is formálhatjuk. Számomra ez természetes dolog. Úgy érzem, hogy azok is, akikkel együtt szervezzük ezt a programot, hasonló gondolkodású emberek. Hiszünk abban, hogy ha kedvesen fordulunk a másikhoz, akkor hasonló hozzáállást kapunk vissza. Ahogy mondani szokták: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A kezdetekhez képest a közösség is bővült, hiszen sokan látták, hogy ez egy jó kezdeményezés, és ők is csatlakoztak hozzá. Az udvaromban például mindig vannak új alkotótársak, akiket be tudunk kapcsolni ebbe a lehetőségbe, hiszen számukra is fontos egy ilyen bemutatkozási alkalom. Talán feltűnő lehet, hogy sok női alkotó vesz részt a programban. Ennek az az oka, hogy a nők gyakran háttérbe szorulnak ezen a területen. Bennünk is ugyanúgy megvan az alkotás szeretete, azonban sokszor az anyai és családi feladatok, az ezekkel járó elhivatottság kevesebb időt hagynak arra, hogy kiteljesedjünk abban, amit szeretünk. Szerencsére egyre többen felismerik, hogy a nőkben is ott van az alkotás iránti vágy és a tehetség. Sokszor azonban a háztartási és családi feladatok mellett nehéz időt találni arra, ami igazán közel áll a szívünkhöz. Számomra az alkotás már nem egyszerű munka, hanem elhivatottság. Amikor ezzel foglalkozom, teljesen bele tudok feledkezni, sokszor még enni-inni is elfelejtek. Annyira magával ragad, hogy számomra ez egy olyan tevékenység, amely örömet ad, és nagyon közel áll a szívemhez – mondta B. Kovács Emőke, aki egyébként annak idején kitalálta ezt a rendezvényt, melyet most a mártélyi önkormányzat, a „Hogy Életünk Legyen” Alapítvány, a Mártélyi ÁMK és a Mártélyi Tűzoltó és Polgárőr Egyesület támogatásával rendeztek meg.
– Remek programok ezek, és a mézkóstolás után bizony éhesek is lettünk – mondta Szépvölgyi Ilona, aki a fővárosból érkezett. Már hallott a barátaitól erről a programról, és a lánya annak idején részt is vett a Mártélyi Szabadiskola (akkor képzőművész tábor) munkájában.
Biztos nem maradtak éhesek, hiszen számos étel főtt, vagy sült az udvarokon. Volt, ahol vaslemezen, máshol kondérban, és persze idén is készült ennivaló még köcsögökben is.
– Mi megnéztük a bábszínházat, a gyerekek festettek egyet az egyik udvarban, vettünk gyömbérszörpöt, most a gyerekeket felültetjük a lovas kocsira, én pedig megyek, megjósoltatom a jövőmet – nevetett a Jósda láttán Kis Irma, aki azt mondta, hogy ugyan székesfehérvári, de úttörőkorában nagyon jót nyaralt a helyi úttörőtáborban, ahová középiskola után már a képzőművész táborba tért vissza. – Aztán egyetemre mentem, majd férjhez, aztán megszülettek a gyerekeim, és dolgoztam, így semmire sem értem rá. Most már egy ideje nyugdíjas vagyok, s egyszer arra ébredtem, hogy végig kell még járnom, mielőtt meghalok, azokat a helyeket, amelyekhez gyönyörű emlékek fűznek. És Mártély volt ezek közül az első – mondta, azzal, hogy a Facebookon találta meg a mai programot, s tudta, hogy itt a helye.
Mások is így voltak ezzel, hiszen számos helyről érkeztek a látogatók. A legtöbben persze Vásárhelyről, de volt, aki Franciaországból jött, és akadt egy Vásárhelyen élő orosz kislány is, aki arabul is beszélt, és persze magyarul is megtanult.
Nemcsak a Rákóczi utcai házak, de a Fő utcai Döme-ház is részt vett a rendezvényen. Itt az érdeklődők zenészek műsorát hallhatták, szabadtéri tárlaton csodálhatták meg Kovács Mária szegedi festő, a mártélyi tájat ábrázoló alkotásait, és persze beszélgethettek, cseveghettek is egymással.
– A témák egyszerűen kiapadhatatlanok, mindig újabb és újabb inspirációt adnak a művészeknek. Ahogy az ember csak néhány lépést tesz, máris egészen mást lát. Akár egy egész napot is el lehet tölteni úgy, hogy itt öt percig festünk, ott tíz percig rajzolunk, és mindenhol új élmények érnek bennünket. Ráadásul minden évszakban, minden napszakban más arcát mutatja a táj. Teljesen más reggel, délben vagy este, ezért mindig lehet benne valami újat felfedezni. Ezt a gazdagságot és varázslatot mutatják a kiállított képek is – árulta el Kovács Mária, akinek Mártély a szerelme, ahová 1998 óta jár, s már nemcsak festeni, de horgászni is.
– Ami Mártélyt különlegessé teszi, az nemcsak maga a táj, hanem az emberek, a társaság, az alkotók közössége és a falu különleges hangulata is. Teljesen más itt a légkör, mint máshol. A nyugalom az egyik legfontosabb része ennek a helynek. Azért jövünk ide, hogy egy kicsit megnyugtassuk a lelkünket – tette hozzá.
Kiállított képei plein air alkotások, vagyis a helyszínen, a természetben készülnek. Az alkotó úgy tartja, hogy a helyszín személyes megtapasztalása nagyon fontos. Aki nem éli át a táj hangulatát, nincs vele kapcsolata, az nem tud igazán tájképet festeni róla. Egy fotó, vagy egy másik ember élménye alapján készült kép egészen más, mert abból hiányzik a saját élmény, a lélek és az érzelem.
– Nagyon örülök annak, hogy sokan érdeklődnek a munkáink iránt, megállnak, megnézik a képeket, és rácsodálkoznak arra, milyen szépségeket lehet felfedezni ezen a vidéken. Ősszel, amikor a táborunkat rendezzük, a Kerítéskiállításon is sok visszajelzést kapunk. Általában igyekszünk úgy szervezni, hogy valamilyen falusi rendezvényhez kapcsolódjon a bemutató, így nagyon sokan végignézik a műveket és a táborban készült alkotásokat – összegezte.
Hozzászólások lezárva.