A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva két részes irodalmi est indult a városi könyvtárban, amelynek középpontjában Krasznahorkai László életműve és személyisége áll. Az előadássorozat nem csupán az író műveinek értelmezésére vállalkozik, hanem arra is, hogy közelebb hozza az érdeklődőkhöz azt az alkotót, akit sokan a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartanak számon.
Fiatal kora óta elkötelezett olvasója Krasznahorkai Lászlónak Cserjés Katalin, aki a könyvtár felkérésére örömmel vállalta az előadások összeállítását. Mint elmondta, számára az író nemcsak szakmai, hanem személyes értelemben is meghatározó: olvasmányélményei mellett szerény, ám annál értékesebb személyes ismeretség is köti hozzá. A rendezvénysorozat ötlete a Nobel-díj hírének nyilvánosságra kerülése után fogalmazódott meg, amikor a városvezetés javaslatára a könyvtár olyan eseményt kívánt létrehozni, amely méltó módon reflektál Krasznahorkai nemzetközi elismerésére.
Az est során szó esett az író pályakezdéséről is. Krasznahorkai László felsőfokú tanulmányait a József Attila Tudományegyetem jogi karán kezdte, ám végül nem ezen az úton haladt tovább: diplomáját Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte magyar–népművelő szakon. Szeged azonban fontos állomás maradt az életében, ide több alkalommal is visszatért, s itt találkozott vele először Erdélyi Ágnes is, aki személyes emlékein keresztül rajzolt finom portrét az alkotóról.
Erdélyi Ágnes felidézése szerint az akkor még fiatal író rendkívül visszafogott, szinte félénk benyomást keltett. Szerénysége olyannyira mély volt, hogy a Sátántangó megjelenése után – amikor a regényt már a magyar irodalmi élet legnagyobbjai méltatták, egyetemi szemináriumok és sorra megjelenő kritikák foglalkoztak vele – maga az alkotó azt fontolgatta, hogy nevét sem tünteti fel a könyv borítóján, mert személyét jelentéktelennek tartotta a műhöz képest. Későbbi találkozásaik során is következetesen empatikus, érdeklődő, a környezetére nyitott emberként mutatkozott meg: fontos volt számára, hogy értse, hol van, kik veszik körül, milyen közegbe érkezik.
Az életmű értelmezéséhez Szabó Gábor irodalomtörténész nyújtott átfogóbb szempontrendszert, aki a Kilátás az utolsó hajóról című monográfia szerzőjeként a pályakezdéstől követi végig Krasznahorkai alkotói útját. Szabó hangsúlyozta: már a legkorábbi szövegekben világosan kirajzolódik az a kérdéskör, amely az egész életművet meghatározza. Az ember, a létezés és a nyelv viszonya, illetve az, hogy a nyelv miként képes – vagy épp képtelen – közvetíteni a létezés tapasztalatát, kezdettől fogva központi szerepet kap. A szövegek egyszerre olvashatók pusztulástörténetként és a megváltás lehetőségét felvillantó kísérletként: Krasznahorkai nyelve sosem dönt végérvényesen, hanem feszültségben tartja e két értelmezési irányt.
Szabó Gábor szerint az íróval való ismerkedést érdemes a rövidebb prózák felől kezdeni. Az első novelláskötet, a Kegyelmi viszonyok már magában hordozza mindazt, ami a későbbi nagyregényeket is jellemzi: a rendkívül hosszú, ám gondosan kimunkált mondatokat, amelyek ritmusa az élőbeszédhez, a légzés természetes rendjéhez igazodik. Ezek a szövegek mintegy felkészítik az olvasót a nagyobb lélegzetű művek befogadására.
Amennyiben kíváncsi az irodalmi est sorozatának első alkalmára, online megnézheti a Németh László Városi Könyvtár Youtube-csatornáján:
Az irodalmi est nem lezárt esemény, hanem párbeszédre hívás: az előadássorozat január 29-én, csütörtökön folytatódik a városi könyvtárban, újabb nézőpontokkal és értelmezési lehetőségekkel gazdagítva Krasznahorkai László sokrétegű, nyugtalanító és kivételesen következetes életművének megértését.
A Vásárhelyi Televízióban Vas Ramóna anyagát az estről itt nézhetik meg:
Hozzászólások lezárva.