Jónéhány magyar település már élt a törvény adta lehetőséggel, és olyan helyi rendeleteket hozott az ingatlanvásárlásról, hogy az első zsidótörvény idején miniszterelnöklő Imrédy Béla vagy a második elfogadásáért kardoskodó – öngyilkossága miatt utóbb mártírként emlegetett – Teleki Pál is elégedetten csettinthetett volna.
Persze, a mostani, a „helyi önazonosság védelméről” szóló törvény alapján hozott rendeletek nem azonosak a történelmi példákkal, de a párhuzam így is hátborzongató. Annak is, aki legalább nyolc osztályt végzett, és figyelt történelemórán – nem csak a legyeket fogdosta, hogy aztán azok szárnyát kitépkedve üsse el az időt.
Mert ezek a rendeletek valójában nem szólnak másról, mint a kirekesztésről. Ez olyan nyilvánvaló, hogy csak a nagyon naivak vagy a nagyon ostobák nem látják át.
Pilis városába például nem költözködhetnek be azok, akiket emberölés, emberrablás, emberkereskedelem, kényszermunka, szexuális bűncselekmény, illetve kábítószer-kereskedelem vagy -birtoklás miatt jogerősen elítéltek. A betelepülni vágyóknak ráadásul egyéves társadalombiztosítási jogviszonyt és munkaviszonyt kell igazolniuk, legalább a minimálbért keresniük, és nem tartozhatnak a NAV-nak sem. Magyarán: a pilisi önkormányzat egyszerűen kizárta mindazokat, akik nem felelnek meg a feltételeknek.
Taktaharkányban még szigorúbb a szabály: oda csak azok költözhetnek, akik legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek, és fejenként 50 ezer forintos betelepülési hozzájárulást fizetnek.
Csongrád-Csanádban Nagymágocs lépett hasonló útra: helyi önazonossági rendeletük szerint a faluban nem látnák szívesen azokat, akik csupán spekulációs céllal vásárolnának ingatlant.
Az aggodalom érthető: senki sem szeretne bűnözők vagy lumpen elemek szomszédságában élni, és az sem vonzó, ha befektetők vásárolják fel a házakat. A nagyobb városokban is látszik, hogy a lakások jelentős részét nem a tulajdonos lakja, hanem üresen marad vagy kiadják albérletbe, így hajtva fel az árakat – ezt a falvak és kisvárosok el akarják kerülni.
Csakhogy a gond a rendészeti megközelítéssel van. Ha valahol megtiltják a „nemkívánatos” személyek letelepedését, akkor mit kezdenek azokkal, akik helybéliek, de ugyanilyen életmódot folytatnak? Vagy mert nem a helyi tájszólással beszélnek, urambocsá más nyelven is tudnak? Innen már csak egy lépés, hogy a helyi „erős emberek” vegyék kézbe az ügyet. Amúgy a maguk módján…
Hozzászólások lezárva.