Jókai imádta az egytálételeket, de nem ismerte a Jókai-bablevest

Az egytálételeket szerette, a Jókai-bablevest pedig csak jóval a halála után nevezték el róla – derült ki a vásárhelyi levéltárban ma rendezett 48. Csongrád Megyei Levéltári Napon, ahol a 200 éve született és 150 éve Hódmezővásárhely országgyűlési képviselőjévé választott Jókai Mórra emlékeztek.

– 1848 októberében Kossuth Lajos kíséretének tagjaként járt először Hódmezővásárhelyen, és ha minden igaz, megfordult a róla később elnevezett utca egy részén is, hiszen Mártély felől érkeztek a városba. Akkor a főtéren (a mai Kossuth téren) tartott Kossuth egy beszédet, amelynek hatására rengetegen csatlakoztak Vásárhelyről és a környező településekről a magyar honvédséghez – mondta Presztóczki Zoltán, a vásárhelyi levéltár vezetője, aki a város és az író kapcsolatairól tartott előadást. – Másodjára úgy került kapcsolatba a várossal, hogy az 1870-es években Hódmezővásárhely tiszti főügyésze, Matók Béla azt javasolta, küldjenek egy háromfős küldöttséget Jókaihoz, és kérjék fel, hogy a Szabadelvű Párt színeiben induljon Vásárhelyen az országgyűlési képviselő-választáson. Végül a Szabadelvű Párt ötfős küldöttsége kereste fel az írót. A küldöttek – köztük Matók Béla, Jenei pártelnök és Kovács Ferenc – addig győzködték Jókait, míg elvállalta a jelöltséget, és az 1875-ös választáson 111 szavazattal el is nyerte a mandátumot. Indult jelöltként Szentesen is (ahol alulmaradt), valamint a Józsefvárosban. A vásárhelyi mandátumot végül megköszönte a városnak, de nem fogadta el, ami hidegzuhanyként érte a városi tanácsot – tette hozzá a levéltár vezetője.

Jókai egyébként Az egy magyar nábob és az Emléksorok 1848/49-ből című műveiben egy-egy szóval megemlíti Vásárhelyt. 1899-ben pedig levelet írt a városnak, amelyben gyűjtést indított egy segesvári megemlékezésen rosszul lett, majd elhunyt E. Kovács Gyula kolozsvári színész özvegye és árvái javára. A város azonban – bár 150 korona állt a rendelkezésére – mindössze 5 forintot adományozott, nem feledve, hogy az író korábban nem fogadta el a mandátumát.

A levéltári napon Nóbik Attila egyetemi docens „Az iskolai nevelés Jókai korában” címmel tartott előadást, melyben a korabeli közoktatásról osztott meg érdekességeket a hallgatósággal. Marjanucz László történész, egyetemi docens pedig „Jókai Mór a Dualizmusért – kormánypárti korteskedés a ’48-as Vásárhelyen (1872–1875)” címmel engedett bepillantást a korabeli választási küzdelmekbe.

– Jókai nagy gourmand volt, szerette a mai szóval mondott egytálételeket, de a ma ismert Jókai-bablevest nem ismerte: azt Gundelék csak az 1920-as években találták ki, és nevezték el róla – árulta el Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató-helyettes, történész, aki Jókairól és a magyar ételekről tartott előadást. – Ő valójában egy babos, füstölt malaclábas ételt kedvelt, ez volt az ő „bablevese”. Egyébként mindent szeretett, nagy ínyenc volt. Sokszor elmondta, hogy rengeteg ételt kedvel, és fel is sorolta a magyar fogásokat, de azt is leírta, hogy nem tud receptet írni: „Az asszonyainkra hagyom, akik ebben úgyis jobbak” – írta, majd fel is szólította a hölgyeket, hogy küldjenek recepteket a Vasárnapi Újság számára, ő pedig egy ékes előszóval látja el azokat, és kiadja Igazi magyar ínyenc receptek címen. Valószínű, hogy ez így is történt, hiszen ebből az időszakból való egy korabeli magyar szakácskönyv – tette hozzá.

Jókai azt vallotta, hogy olyan nincs, hogy halászlé, mert „a halásznak nincs leve”, de 1862-ben a magyar ételek között már felsorolja a komáromi halászlevelet. Szegeden a paprikás halról – azaz a halpaprikásról – és a tarhonyáról ír, de kedvelte az erdélyi ételeket, például a lucskos káposztát is. Nemcsak enni szeretett, hanem az élet apró örömeit is élvezni – többek között saját szőlőjét és az abból készült borát.