Úgy tűnik, betalált a vásárhelyiek szívébe az idei nyáron már harmadik alkalommal megrendezett Mozipiknik a Somogyi-dombnál, amely szombat este ismét megtelt helyiekkel és környékbeliekkel. A közönség ezúttal a Zootropolis című animációs gyerekfilmet, valamint a Véletlenül írtam egy könyvet című magyar filmet követhette végig a szabadtéri mozin.
Tíz perccel hat óra előtt, amikor családommal megérkeztem a dombhoz, már jócskán megtelt a Tisza István utcai helyszín családokkal, gyerekekkel, párokkal és baráti társaságokkal. Most először látogattam ki az önkormányzat által szervezett Mozipiknikre – legalábbis ide a Somogyi-dombhoz – melynek sajátos hangulata rögtön megfogott. Az emberek minden elképzelhető ülőalkalmatosággal érkeztek, nemcsak pokróccal, voltak, akik felfújható matracot, és voltak, akik kempingszéket hoztak- ennek sem csak az egyszerű változatát, hanem hiperkényelmeset -, de volt olyan is, aki beérte egy kissámlival.
Egyszóval látszott, a körülményekhez alkalmazkodva igyekszik kényelmesen berendezkedni mindenki, saját ízlése szerint, és egy igazi mozival ellentétben itt nem a popcorn meg a nacho ropogása töltötte meg a teret. Ahány csoport és család, annyiféle különböző „nasival” érkeztek, amit azért teszek itt idézőjelbe, mert többen egyenesen a vacsorájukat helyezték ki erre a helyszínre – volt aki szendvicset hozott, volt, aki pizzát rendelt ide, másnak pedig még kecses borospohár és eperbor is kikandikált a piknikkosarából. A színtér pedig, mondhatni, tökéletesen gyerekbarát, hiszen az izgő-mozgó csemeték bármikor felkelhetnek helyükről, lecsúszhatnak a csúszdán, vagy kipróbálhatják a néhány méterrel arrébb lévő kondieszközöket -mindezt úgy, hogy senkit sem zavarnak közben.
Elnézve ezt a színes és derűs gyülekezetet, akaratlanul is beugrott egy régebben látott filmrészlet – már nem tudom, honnan – ami arról szól, milyen lenne a világ okoseszközök nélkül. Hogyan mennének ki az emberek újra az utcára, találnának újra egymásra, és sok-sok más „retro” elfoglaltságra – egy a kütyük simogatásán túli, már-már idilli világban.
„Múlt héten nem voltunk itt, de azelőtt igen” – meséli ismerősöm, Ági, akivel itt futok össze. A kislányával érkezett. „Szeretünk a természetben lenni, és mozizni is, régi álom nekünk, hogy szabadtérben tudjunk mozizni”– teszi hozzá, majd elmesélni, annak idején másfél A4-es lapon küldte el ötleteit az önkormányzatnak, az is köztük volt, hogy lehetne kertmozit csinálni. Azt is elmondta, tetszenek neki a vetített filmek, de időnként nyitna a kevésbé populáris műfaj felé is, egy-egy magyar rajzfilmet, művészfilmet is szívesen látna itt.
Vivien, és kislánya, Zselyke, pont mögöttünk ülnek, a Facebook-ról értesültek a szabadtéri mozizás lehetőségéről. Azért is vannak most itt, mert Zselyke egyik kedvenc filmje a Zootropolis – tudtam meg az anyukájától.
Vannak akik messzebbről érkeztek, egyenesen Svédországból jöttek, most vannak itt először – igaz Vásárhelyről származtak el, csak az idős édesanya él még mindig itt, a Somogyi utcában – meséli Éva, aki áradozva hozzáteszi: „Nagyon jó ötlet, nagyon örülök a lehetőségnek. Ez annyira különleges élmény.” Személy szerint a magyar filmeket részesítené előnyben, ha lehetne ilyet kérni, mondja. „Az olyanoknak, mint nekünk, akik külföldön élnek, ritkán járnak haza, ez különösen sokat jelentene”.
Két fiatal lány, Brenda és Dorina Szegedről jöttek át a kertmozira. „Ez volt az egyetlen értelmes program, ahová úgy láttuk, hogy érdemes jönni, kikapcsolódni, piknikezni. Nagyon örültünk neki, amikor láttuk, hogy lesz”– mesélik. Azt is megtudtam tőlük, hogy először vannak itt, nem is tudták, „hogy van itt ez a domb„. „A következőre is jönni fogunk, ha tudunk„. Még elárulom nekik, hogy telente ugyanitt szánkózni is lehet.
Ahogy már a feliratok peregnek a gyerekfilm végén, lassan cserélődik a társaság. Még mindig sokan érkeznek, most már inkább felnőttek, párok, és most már a nagyobb domb melletti kisebb is megtelik emberekkel. Emese és párja, István is most érnek ide, őket azért is szólítom meg, mert elsőre úgy tűnik, sátorral érkeznek. Csakhamar kiderül persze, hogy csak összecsukható kempingszékekről van szó, csak éppen annak szuperkényelmes, kipárnázott változatáról. „A múlt héten már csak a második film végére értünk ide, de most már tudatosan készültünk” – mondja Emese, miközben párja szépen berendezi kettőjüknek a terepet. A filmet nem ismerik, „csak úgy kijöttek”. „Nagyon jó ötlet itt rendezni a mozit, sokkal többen el is férnek, mint a Kossuth téren” – értékeli, és még azt is elárulja, olyan régi klasszikus magyar filmeket, mint például a Csapd le csacsi, az Indul a bakterház, vagy a Sose halunk meg is szívesen látna itt.
Miközben mi már szedelőzködünk, a második film, a Véletlenül írtam egy könyvet, már el is kezdődött. Éppen az a jelenet megy, amikor a tinilány Ninát és testvérét – anyuka hiányában – a nagynéni okítja, hogy a TV előtt, a kanapén, bizony nem szabad enni. Magamban még mosolygok ezen egyet, ahogy végignézek a több száz piknikező, közben filmet néző emberseregen….
Jövő héten Szikáncson folytatódik a Kultúr-Tér, Mozipiknikre legközelebb két hét múlva számíthatunk újra:
Hozzászólások lezárva.