Ifjú keramikusok dolgoznak a vásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központban

Nemcsak a kerámiakészítés fortélyait sajátíthatják el, hanem azt is megtapasztalhatják a fiatalok, hogyan zajlik egy valódi művésztelepi alkotómunka a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központban. Az intézmény idén először ad otthont olyan többnapos szakmai gyakorlatnak, amelyen egyszerre több művészeti iskola diákjai dolgoznak együtt.

A központ korábban is fogadott már tanulókat, néhány évvel ezelőtt például a Tömörkény István Művészeti Szakgimnázium több évfolyama is itt töltött néhány napot. A mostani kezdeményezés azonban új mérföldkő, hiszen több intézmény diákjai alkotnak közösen, szinte ugyanúgy, ahogyan a felnőtt keramikusok nemzetközi szimpóziumain történik.

– Bár a program hivatalosan szakmai gyakorlat, hangulatában és működésében sokkal inkább egy diákszimpóziumra emlékeztet. A résztvevők önállóan dolgozhatnak, szabadon választhatják meg alkotásaik témáját, miközben folyamatosan megosztják egymással tapasztalataikat. A szakmai munka mellett a közösségi élmények is meghatározó szerepet kapnak – mondta Feketű Boglárka keramikusművész, a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány kuratóriumi tagja.

A gyakorlat egyik legnagyobb előnye, hogy a diákok több egymást követő napon, akár napi nyolc órán át dolgozhatnak a műhelyben, amire az iskolai keretek között ritkán nyílik lehetőség. A tanulók többsége már két-három éve sajátítja el a szakmát, így képes önállóan megtervezni és elkészíteni munkáit. A mesterek természetesen folyamatosan figyelemmel kísérik az alkotófolyamatot, tanácsot adnak, ha szükséges, de a hangsúly ezúttal az önállóságon és a szabad alkotáson van. Egyetlen igazán fontos szempontot kell figyelembe venni: a tárgyaknak időben ki kell száradniuk, hogy sor kerülhessen az égetésükre.

– A program egyben betekintést is nyújt a fiataloknak a vásárhelyi kerámiaközpont életébe. Bár a művésztelepekről és a szimpóziumokról már tanulnak az iskolában, ezek eddig leginkább elméleti ismeretek voltak számukra. A többnapos gyakorlat során azonban személyesen is megtapasztalhatják, milyen egy alkotóközösség tagjaként dolgozni, és mennyire más érzés hosszabb időn keresztül elmélyülni egy-egy mű elkészítésében. A diákok ezúttal nemcsak a formázás és a szárítás folyamatát követhetik végig, hanem az égetés különböző fázisait is. Az első lépés a hagyományos előégetés elektromos kemencében, ezt követi pedig a rakúégetés, amelyben már maguk is aktív szerepet vállalnak – tette hozzá.

A rakú a 16. századi Japánból származó égetési technika, amelynek során a csaknem ezer Celsius-fokos, izzó kerámiákat kiveszik a kemencéből, majd éghető anyagok – például faforgács – közé helyezik, illetve homokkal takarják be. Az így kialakuló oxigénszegény környezet különleges kémiai folyamatokat indít el: a mázak színe és felülete megváltozik, gyakran fémes csillogást vagy jellegzetes repedezett mintázatot kapnak.

– Az egyik legnagyobb különlegessége, hogy a végeredmény soha nem tervezhető meg teljes pontossággal. A keramikusok ugyan ismerik az egyes mázak várható viselkedését, de az égetés során számos apró körülmény befolyásolja a végső hatást. Éppen ez teszi izgalmassá ezt a technikát: minden kemencenyitás egy kis felfedezés, hiszen csak ekkor derül ki, milyen színeket, felületeket és mintázatokat kaptak az elkészült alkotások. A kiszámíthatatlanság ugyanakkor az egyik legnagyobb kihívása is. Nem minden tárgy sikerül úgy, ahogyan azt az alkotó előzetesen elképzelte, ezért a keramikusok rendszerint több változatot is készítenek ugyanabból az ötletből. A meglepetés azonban éppen ettől válik a kerámiaművészet egyik legizgalmasabb részévé – árulta el a speciális részleteket Feketű Boglárka.

Az egyik diák, Havasréti Anna elárulta, hogy már egészen kisgyermekként is szeretett gyurmázni és különféle tárgyakat készíteni, ezért amikor a budapesti Kisképzőbe készült felvételizni, még előtte részt vett egy nyári kerámiatáborban. Ott annyira megtetszett neki ez a műfaj, hogy amikor megtudta, az iskolában kerámia szak is indul, egy pillanatig sem volt kérdés számára, hogy azt választja.

– Az akkori döntésemet azóta sem bántam meg. Nagyon szeretem ezt csinálni, tényleg úgy érzem, hogy ez az én világom. Mindig is szerettem a két kezemmel alkotni, ezért nagyon örültem, amikor felvettek a szakra.

A kerámiában leginkább magát az alkotás örömét találja meg.

– Szeretek létrehozni valamit. Az a legjobb érzés, amikor elkezdek egy munkát, befejezem, és utána visszanézhetek rá, hogy ezt én készítettem – fogalmazott azzal, hogy nem tesz különbséget a funkcionális és a művészi, absztrakt alkotások között, mindkettőt szívesen készíti. Úgy véli, jó érzés olyan tárgyakat létrehozni, amelyeket később használni is lehet, de számára önmagában az alkotás folyamata jelenti az igazi örömet. A mostani szakmai gyakorlat idején éppen egy teáskészleten dolgozik, épp egy teáskannát készít, amelyre a fül kerül fel, a készlethez pedig még négy csészét is tervez.

A munka egy különleges csere része: – Megbeszéltem egy barátommal, hogy készítek neki egy teáskészletet, ő pedig cserébe kovácsol nekem egy fokost – mesélte.

A Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ különösen inspiráló környezetet jelent számára. Nagy hatással vannak rá azoknak a művészeknek a munkái, akik korábban itt alkottak, és amelyek ma is láthatók a kertben.

– Nagyon szép ez a hely, és minden adott ahhoz, hogy nyugodtan lehessen dolgozni. Ahogy sétálok a kertben, folyamatosan látom a korábbi alkotásokat, ami nagyon inspiráló. Nagyon jól érzem itt magam – tette hozzá.

Nagy Viktória, a Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum kerámia szakos diákja egy fedeles tálon dolgozik, amelynek különlegessége, hogy a tetején egy mitológiai lény, egy sellőfarokkal ábrázolt ló, vagyis egy hippokampusz kap helyet. Szerinte éppen az ilyen szakmai gyakorlatok adják meg a lehetőséget arra, hogy szabadon engedjék a fantáziájukat.

– Ez az agyag nem sokban különbözik attól, amit az iskolában használunk, csak samottszemcsék vannak benne. A kevésbé samottos változattal még lehet korongozni, bár jobban igénybe veszi a kezet. A nagyobb szemcséjű, világosabb agyag viszont már annyira érdes, hogy korongozni nem igazán lehet vele, cserébe sokkal jobban bírja a rakúégetést, és kevésbé hajlamos a repedésre – magyarázta Viktória, aki már a továbbtanulás előtt biztos volt benne, hogy a művészet irányába szeretne elindulni. – Tudtam, hogy a Tömörkénybe szeretnék járni, mert a művészet mindig közel állt hozzám. Mind a négy szakot megjelöltem a jelentkezéskor, csak az volt a fontos, hogy felvegyenek az iskolába. Végül a kerámia szakra kerültem, amit egyáltalán nem bántam meg – mondta.

Azt is elárulta, hogy először jár a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központban, amelynek környezete már az első napon nagy hatást gyakorolt rá.

– Nagyon szimpatikus ez a hely. Természetközeli, és szinte mindenhol művészeti alkotások vesznek körül bennünket, ami önmagában is inspiráló – fogalmazott.

Úgy érzi, az alkotóközösség és a kötetlen munkarend is sokat hozzátesz a szakmai fejlődéshez. A kilencnapos gyakorlat során a résztvevők szabadon oszthatják be az idejüket, bármikor dolgozhatnak, pihenhetnek vagy akár elmehetnek ebédelni, majd folytathatják a munkát.

– Ez teljesen más, mint az iskolai napirend. Ott megvan a kötött órarend, itt viszont nincs rajtunk ilyen nyomás. Sokkal felszabadultabban lehet alkotni, emiatt szerintem sokkal inspirálóbb is ez a környezet – tette hozzá Viktória.