Hiába születik sok gyerek Vásárhelyen, mégis csökken a városlakók száma

Mélyebb okai vannak a lélekszám csökkenésének, mint elsőre gondolnánk. A vásárhelyi anyukák kedvét (is) a második, vagy többedik gyermek vállalásától leginkább a munkáltatók hozzáállása veszi el – panaszolták az érintettek. A népességfogyásban ugyanakkor jelentős szerepet játszik az elvándorlás is.

Legutóbb éppen tíz gyermek születéséről adtunk hírt a családi események között, ahogy ezt hetente megtesszük az anyakönyvi hivatal adatai alapján, melyek közé csak azok kerülnek be, akik hozzájárulnak a nevük és a családi esemény nyilvánosságra hozásához (ezt általában kérik). Bár a hír örömteli, ha valaki nemcsak a címet, hanem a részleteket is elolvassa, jól láthatja: a legutóbbi tíz kisbaba közül mindössze három volt vásárhelyi, a többiek szülei nem a városban élnek.

A Vásárhelyen anyakönyvezett újszülöttek számát főként az növeli, hogy a makói kórház – amely a vásárhelyi tagintézménye – szülészete 2020 óta „szünetel”, mivel az orvosok nyugdíjba mentek. Így a makói, vagy a környékbeli 16 település kismamái Szegeden, vagy Vásárhelyen hozzák világra gyermekeiket.

Míg a babák többsége tehát vidéki családhoz tartozik, addig az elhunytak döntő hányada vásárhelyi. A múlt héten a tíz újszülöttből három volt helyi, ugyanakkor az anyakönyvbe hét vásárhelyi és egy székkutasi halálesetet jegyeztek fel. Az is jellemző, hogy Vásárhely – csakúgy, mint szinte minden magyar és európai település, talán a balti államok kivételével – hosszú ideje fogyatkozik.

Az utóbbi hónapokban számos vásárhelyi édesanyával beszéltünk, akik elmondták, miért álltak meg egy, vagy legfeljebb két gyermeknél.

– Zoé születése nagy élmény volt, de a kórházi körülmények közel sem voltak ideálisak. Például estére már nem volt meleg víz a zuhanyzóban. Az igazi sokk azonban akkor ért, amikor vissza akartam menni dolgozni. A főnökség azzal fogadott, hogy akarok-e még gyereket, majd közölték: a kisgyerekek állandóan betegek, így biztosan sokat leszek velük otthon. Ezért rám nem lehet majd mindig számítani, a táppénzt pedig nekik kell fizetniük. Leforrázva jöttem el. A második gyermek után végül a férjem váltotta ki a vállalkozói igazolványt, hogy én is vállalkozhassak, de ne kelljen az első perctől fogva tb-járulékot fizetnem. A kormány akkor lenne igazán családbarát, ha nemcsak különféle támogatásokkal, vagy kedvezményes hitelekkel segítene – bár ezek is fontosak –, hanem például azzal, ha nem a vállalkozásokra terhelné a gyerekek miatti táppénzek költségét – mondta Dóra, közgazdász végzettségű édesanya, aki az átlagnál jobban ismeri a vállalkozási szférát.

Hasonló tapasztalatokat sok más anyuka is megosztott, különböző végzettséggel és szakmával: a munkaerőpiacra való visszatérés nehézségei nagyban befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. Többen hangsúlyozták: nem szeretnék, ha úgy elszegényednének, hogy a gyerekeknek csak cukros-zsíros kenyeret tudnának adni, ahogyan a nagyszüleik idejében még gyakran előfordult.

Kovács Zoltán szegedi demográfus már az 1970-es években írt tanulmányában statisztikai módszerekkel mutatta ki, hogy 2050-re a korabeli majdnem 11 millió magyar helyett csupán 9 millióan élhetnek az ország határain belül. A tanulmány megjelenése után a szerzőt az akkori hatalom publikálási tilalommal sújtotta, ám úgy tűnik, igaza volt.

A születések és halálozások aránytalanságát fokozza, hogy sok fiatal külföldön talál munkát és megélhetést, gyermekeik pedig ott születnek, s talán sosem térnek vissza.

A város lakossága a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az 1910-es népszámláláskor volt a legmagasabb: 60 ezren éltek Vásárhelyen. Az 1980-as években még 54 ezren, részben a Ratkó-korszak születéspolitikai intézkedései, majd az 1966. szeptember 1-jén bevezetett gyes miatt. Ma körülbelül 41 ezren lakják a várost, ami 2024. január elsején még ezer fővel több volt.

Országos adatok szerint idén júliusban összesen 6696 gyermek született, míg a halálozások száma 8782 volt – közölte a KSH az előzetes adatokat ismertetve. Bár a születésszám tavaly szeptember óta nem látott csúcsot ért el, még így is 2 százalékkal elmaradt az előző év júliusitól. A halálozási mutató kedvezően alakult: a tavaly júniust leszámítva évek óta nem volt 9000 alatt az egy hónapban elhunytak száma. Júliusban a halálozások száma 18 százalékkal kevesebb volt, mint egy évvel korábban. A természetes fogyás így a tavalyi júliusi 3920 fő helyett 2086 fő volt. Összességében az év első hét hónapjában 32 ezerrel csökkent Magyarország lakossága, ami azért is figyelemre méltó, mert tavaly egész évben 45 ezres volt a népességfogyás – igaz, abba a be- és elvándorlás különbsége is beleszámít.

Magyarország lakossága évtizedek óta csökken, amelynek több, egymással összefüggő oka van:

• Kevés gyermek születik: a termékenységi arányszám tartósan a népesség újratermeléséhez szükséges szint (2,1) alatt van.
• Későbbre tolódik a gyermekvállalás: a nők többsége 30 év felett szül, így összességében kevesebb gyerek születik.
• Magas a halálozások száma: a várható élettartam alacsonyabb az uniós átlagnál, a szív- és érrendszeri, daganatos betegségek, valamint az egészségtelen életmód miatt.
• Külföldre költözés: sok fiatal Nyugat-Európában vállal munkát, gyermekeik ott születnek, és gyakran nem térnek vissza.
• Anyagi és munkaerőpiaci nehézségek: a lakhatás drága, a kisgyermekes szülők nehezen térnek vissza a munkába, sokan anyagi bizonytalanság miatt nem vállalnak több gyermeket.
• Korlátozott hatású családpolitika: bár vannak támogatások (CSOK, babaváró, adókedvezmények), ezek főleg a biztos jövedelmű középosztály számára elérhetők.

Összességében a népességfogyást az alacsony születésszám, a magas halálozási arány és a fiatalok elvándorlása együtt okozza.