Sóti Zselyke Enikő a vásárhelyi Cseresnyés kollégium legfiatalabb lakója. A 13 éves Veszprém megyei diáklány minden tekintetben beilleszkedett a kollégium közösségébe, és a médiaszakkör tagjai arra voltak kíváncsiak, hogyan telnek a mindennapjai.
– Miért döntöttetek úgy, hogy 13 évesen kollégista leszel?
Azért döntöttünk a kollégium mellett, mert a választott iskolám messze van az otthonunktól. Emellett jó lehetőségnek láttuk, hogy önállóbb legyek, és új embereket ismerjek meg. Édesanyám különösen támogatta ezt, hiszen ő is 13 évesen került kollégiumba.
– Hol lakik a családod, és milyen gyakran tudsz hazamenni?
A családom egy Veszprém melletti kisebb településen, Felsőörsön él, ahonnan nehéz lenne mindennap iskolába járni. Szeretnék minden hétvégén hazamenni, de néha a műkorcsolyaedzéseim miatt ez nem kivitelezhető.
– Melyik iskolába jársz?
A Németh László Gimnázium és Általános Iskola gimnáziumi 7. osztályába járok, természettudományi tagozatra. Az iskolában is gyorsan megtaláltam a helyemet, sok osztálytársammal jó kapcsolatot alakítottam ki.
– Van olyan tantárgy, amit kifejezetten szeretsz? Miért pont azt?
A kedvenc tantárgyaim a biológia és a német nyelv. A korábbi iskolám nemzetiségi iskola volt, ahol a németet kiemelten tanultuk, és a nyelv szeretete megmaradt. A biológiát pedig a jelenlegi tanárnőm kedveltette meg velem.
– Mi a legfontosabb szempont számodra egy középiskolában?
A legfontosabb számomra az, hogy jó legyen a tanítás színvonala, és olyan tantárgyakat tanulhassak, amelyek érdekelnek. Emellett az is számít, hogy jó legyen a közösség.
– Gondolkodtál már azon, hogy melyik középiskolába mennél?
Ezen már nem kell gondolkodnom, mert terveim szerint ebben az iskolában fogok érettségizni is. Úgy érzem, a gimnázium megadja számomra azt a tudást, amely az egyetemi továbbtanuláshoz szükséges lesz.
– Milyen volt az első pár hónapod a kollégiumban? Mi volt a legfurcsább vagy a legjobb élmény?
Az első pár hónap kicsit szokatlan volt, mert hiányzott a családom, és meg kellett szoknom az új szabályokat. Jó érzés volt viszont, hogy mivel én vagyok a legfiatalabb a kollégiumban, külön odafigyeltek rám. A legjobb élmény az volt, amikor új barátokat szereztem, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.
– Jársz valamilyen szakkörre vagy külön foglalkozásra?
Járok sportszakkörre, mégpedig röplabdára, mert korábban már három évig röplabdáztam, és szeretek mozogni. Jó érzés csapatban lenni és együtt fejlődni.
– Mit csinálsz legszívesebben a koliban iskola után?
Iskola után legszívesebben beszélgetek a többiekkel, vagy néha együtt tanulunk. Olyan is előfordul, hogy a gyakorlottabb kollégisták biliárdozni tanítanak.
– Mit szeretsz a legjobban a kollégiumi életben vagy a közösségben?
Azt szeretem a legjobban, hogy mindig van kivel beszélgetni, és nagyon sok közös program van. A kollégiumi bemutatkozó estre készülő közös tánc például nagyon összekovácsolta a társaságot. A kollégiumi közösség összetartó, és sok élményt ad.
– Mit üzennél annak, aki gondolkodik azon, hogy – akár általános iskolásként is – kollégista legyen?
Azt üzenném neki, hogy ne féljen tőle, mert bár eleinte nehéz lehet, a közösségek nagyon befogadóak, és sokat lehet egymástól tanulni. A kollégium segít önállóbbá válni, barátokat szerezni, és sok szép emléket is ad.
Hozzászólások lezárva.