Győrött beszóltak a kényes kérdéseket feszegető kormánypárti riporternek – mi lesz akkor, ha a sajátjainktól sem fogadunk el kérdéseket?

A legvérmesebb szavazók még akkor is beszólnak, hogyha elvileg a saját oldalukon álló személy kérdez valami kritikusat. Ez pedig igencsak megnehezíti, mit megnehezíti, lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet.

Orbán Viktor győri Háborúellenes gyűlésen beszélgetett a TV2 riporterével Váczi Gergellyel. És ő olyan kérdéseket is feltett, amire előre talán senki sem számított, függetlenül attól, hogy milyen szimpatizáns.

– Megkérdezte például, hogy miért mondják azt, hogy ,,Aki békét akar, velünk tart”, amikor ő ismer több olyan, nem a Fideszre szavazó embert is, akik békét akarnak? És ők nem is feltétlenül Tiszások, lehet hogy bizonytalanok. Nem gondolja-e Orbán, hogy kisajátította a Fidesz a béke szót?

– Vagy hogy az amerikai védőpajzs növeli-e a magyar államadósságot? Mit várnak ezért cserébe az amerikaiak?

Mire a közönségből többen felhördültek és bekiabáltak, hogy Váczi hülyeségeket kérdez, és ezektől a kérdésektől először Orbán is meghőkölt, legalábbis látszatra. Majd, hogy mi is megírtuk, a nemrég még poloskázós miniszterelnök azt fejtegette, a komcsi időkből itt maradt megbélyegzéses, kirekesztéses, rossz játék, „így nem lehet nemzeti egységet építeni”. Ráadásul azért nem felejtette el ismét idegen zsoldból élőknek bélygezni a nem kormánypárti hírportálok újságíróit.

Pedig egy igazi változás, és most ezalatt beszéljünk csak arról, hogy tudunk kulturáltan vitatkozni közös ügyeinkről, belülről kezdődik. Bármelyik oldalnak, ha onnan jön a kritika, talán hatványozottabban kellene figyelembe venni és megfontolni.

Mert ha az sincs meg, akkor menthetetlenül száguldani fogunk a szakadék felé, mindegy hogy politikáról beszélünk-e, és ha igen, akkor melyik politikai oldalról. Legyünk okosabbak, mint politikusaink. Egy boldogabb ország felé vezető út igazából velünk, átlagemberekkel kezdődik. Például hogy elvárjuk a politikusainktól, hogy válaszoljanak a kritikus kérdésekre. Pláne ha állami vezető az illető. Az elvakultság sosem vezetett jó irányba, sem a történelemben, sem a jelenben.