Gumicsontok, propaganda és az olvasók elvárásai – a 444 újságírói a Penna Klubban

A 444 alapító újságíróját, Uj Pétert, valamint kollégáját, Szily Lászlót, a magyar gonzó újságírás két karakteres képviselőjét látta vendégül hétfőn este a Hódvilág TISZA Sziget a Penna Klubban. A beszélgetésben nemcsak a független újságírás mai helyzetéről, de aktuális közéleti kérdésekről is beszélgettek a meghívott vendégek.

Megteltek a Penna Klub széksorai hétfőn este, hiszen izgalmas vendégek érkeztek a Hódvilág TISZA Sziget meghívására: Uj Péter, a 444.hu alapítója, és Szily László, a kegyelmi ügyet kirobbantó portál egyik legmarkánsabb hangú – tollú – újságírója, akikkel Csirák Dalma, a Vásárhelyi Médiacentrum munkatársa (félreértések elkerülése végett nem munkaidőben) beszélgetett az újságírás alapvető és a közélet néhány fontos kérdésről. De ott ült a színpadon, és néhány kérdéssel gazdagította az eszmecserét a szintén vásárhelyi Tóth Gábor nyugdíjas, informatikus Tiszasziget-tag is, akit mindkét 444-es médiamunkáshoz évtizedes barátság fűz.

Mennyire lehet független az újságírás ma Magyarországon, és az olvasók mennyire tolerálják, ha egy portál valóban független, azaz pártatlan akar maradni – ennek mentén folyt a beszélgetés egyik fő fonala. Az ellenzéki közvélemény benyomása a 444-ről az lehet, hogy függetlenek, de vajon ezt az újságíróik hogyan érzékelik? Mindenki az ideális szabadság állapotában él a 444-en? Szily László szerint náluk „olyan emberek maradnak meg, akiket doppingol, ha csesztetik őket”, hiszen a közéleti újságíró egyik alapvető élménye – manapság különösen – az, hogy a propaganda szétszedi őket, ha beleállnak az ügyekbe.

Mindenesetre, mint mesélték, a függetlenség felé vezető úton nagy lépés volt, amikor a portál váltott a hirdetéses rendszerről az előfizetésesre, „megszűnt az az absztrakt kontroll is, ami a hirdetőktől jöhetett volna”. Bár hirdetési bevételeik még vannak, „az ember úgy érzi, hogy csak az olvasóknak felel”.

Mivel a hatalom által befolyásolt média óriási anyagi fölényben van az országban, az olvasók felől tapasztalható egyfajta igény, hogy minél több ellenzéki tartalmat gyártsunk – mesélt saját, önkormányzati portálnál megélt tapasztalatairól Csirák Dalma, a Hódpress újságírója, aki moderátorként mindvégig profin terelte a szakmabeliek eszmecseréjét. Adódik a kérdés, hogyan lehet mindennek fényében függetlennek maradni? Uj Péter elismerte, sokszor követelik rajtuk a még radikálisabb hangot, Szily László pedig elmondta: ha olyat írnak, ami nem tetszik, előfordul, hogy lefideszügynöközik őket. Kollégái kevésbé, de ő örömmel vette azt, amikor „óriási verbális rakétákat” kaptak Magyar Pétertől is. Mindenesetre ez legalább bizonyította, hogy középen állnak. Számukra az is sértés, ha „ellenzéki újságírónak” titulálják őket – fogalmaz Szily -, majdnem annyira, mintha kormánypártinak neveznék őket.

De hogyan kezelik az úgynevezett „gumicsontokat„? Lehet ezek mellett elmenni? „Hírlapként követni kell, amiről szó van” – véli a 444-alapító, akinek hatalmas szakmai múlt van a háta mögött, dolgozott a Népszabadságnak, még anno, de az Index és az Origo korábbi csapataiban is. Szerinte azonban mindent lehet gumicsontnak nevezni, ezért a szerkesztőségen belül is sokszor nagy vitáik vannak, mi az, amit megírnak, és mi az amit inkább nem. A semjénezésbe például nem mentek bele. Általános igazságként leszűrhető, hogy

aki hangosabban tud nagyobb baromságot kiabálni, az nyer. Nehéz ennek ellenállni.

Az újságírás tapasztalt „nagyöregje” nem túl optimista a rendszerváltást illetően, Orbánról például, sokak véleményével ellentétben azt gondolja, hogy „őt soha nem lehet komolyan venni”, „soha nem őszinte” és „orruknál fogva vezeti az embereket”. Ő maga biztos benne, hogy a miniszterelnök mindent el fog követni, hogy megnyerje a választásokat, nem fogja feladni soha. Ebben a rendszerben pedig Magyar Péter sem kikezdhetetlen, ahogy fogalmazott, „MZP-t is egy pillanat alatt gyalulták le” – nem azért, mert hibázott, hanem azért, mert a hatalomnak megvannak hozzá a manipulációs eszközei.

Ennél jóval optimistább álláspontot osztott meg Szily, aki szerint

bármennyire manipuláltak az emberek, azért fel tudnak ébredni, amikor kitisztulnak a fejek.

Ami a régóta beígért, és most Magyar Péter által is hangoztatott elszámoltatást illeti, nem sok reménnyel kecsegtettek a közélet régi krónikásai. Szily szerint ilyesmi nemcsak Magyarországon, de külföldön sem igen valósul meg, mert bár „elvileg lehetne, de a gyakorlatban képtelenség„. Uj Péter ehhez magyarázatként tömören hozzáfűzte:

Jogállami alapon nehéz visszakövetelni

a vagyonokat, hiszen a jogszabályokat úgy alakították, hogy minden megfeleljen a törvényi előírásoknak – akkor is, ha az emberek erkölcsi mércéjébe beleütközik. De gondoljuk csak el, mi lenne a munkavállalók tömegeivel, ha az ország egyik legnagyobb munkaadójától egyszer csak visszakövetelnék a vagyona jó részét? Illetve el kell majd dönteni, hogy a rendelkezésre álló humán erőforrást mire használja majd az új államapparátus: a kétes múltbéli ügyek felgöngyölítésére, vagy arra, hogy megoldják az előttünk tornyosuló, a jelen és a jövő szempontjából fontos feladatokat? – tette fel a jogos és gyakorlatias kérdéseket Szily.

A beszélgetés végén Tóth Gábor még behozta az AI – mesterséges intelligencia – rendkívül tág témakörét, és a filozófia határait ezen a ponton már-már súroló beszélgetésben végül valamiféle konszenzusféle is kialakult az újságírók között és a hallgatóság soraiban arról, hogy az internet, a közösségi média, és az információs technológia legmodernebb vívmányai drogként is tudnak hatni, és nem feltétlenül tették jobbá az életünket.

A Hódvilág TISZA Sziget most megkezdett közéleti beszélgetés-sorozata hamarosan újabb meghívott vendégekkel fog folytatódni.