Elsírta magát a gyermekotthonból induló asztalosművész, amikor átvette a Bogdán László-díjat

Márki-Zay Péter negyedik alkalommal adta át a Bogdán László-díjat, amit ő maga alapított az egykori cserdi polgármester emlékére. A díjat minden évben annak adják át, aki a Magyarországon kiemelkedő szerepet játszik a cigányság életében. 2025-ben Rostás Árpád asztalosművész vehette át.

A díjátadó egy gála keretében történt, amelyről már rögtön az első percekben sejteni lehetett, hogy nem akármilyen élmény lesz. A kezdetén ugyanis a Lakatos Mónika Folk Trió előadta a cigány himnuszt. A Kossuth-díjas Lakatos Mónika elképesztő hangja, amely hol karcol, hol simogat, és az az őserő, ami kísérőinek, Rostás Mihály Mazsinak és Kovács A. Máténak köszönhetően zenéjükből árad, mindenkinek szavát elvette. Az általuk játszott zenével az est folyamán többször találkozhattak a résztvevők.

Az idei Bogdán László-díjat az egyre bővülő kuratórium Rostás Árpád restaurátornak, művésznek, asztalosnak ítélte oda. Rostás Árpád vándorasztalos, restaurátor, a magyar kézművesség és faipari hagyományok elkötelezett őrzője, aki több mint négy évtizede dolgozik a szakmában. Munkásságát a hagyományos mesterség iránti mély tisztelet, a fa szeretete és a közösségért végzett szolgálat határozza meg. Vallásos, alázatos szemléletét gyakran kíséri jelmondata: „Áldás, békesség!”

Rostás Árpád gyermekotthonban nőtt fel, ma pedig elmondhatja, hogy otthagyta keze nyomát a Karmelita kolostorban, Schönbrunnban, a Louvre-ban, a versailles-i kastélyban, de készített bölcsőt Katalin hercegné lányának is. Részt vett a leégett Notre-Dame bútorainak restaurálási munkálataiban is.

43 éve foglalkozik asztalossággal, bútorrestaurálással, intarziakészítéssel és műemléki tárgyak megmentésével. A faanyagvédelem területén saját módszereket, találmányokat dolgozott ki, amelyek segítségével számos értékes műtárgyat és régi bútort sikerült megóvnia az utókor számára. Munkái között megtalálhatók restaurált ablakok, ajtók, antik bútorok és teljes enteriőrök is. Szívesen vállal új darabok tervezését és kivitelezését, valamint faragott és intarziás címereket, logókat is készít.

Rostás Árpád különösen fontosnak tartja a fiatalok szakmai támogatását. Meggyőződése szerint a jövőt a mesterségek tisztelete és a tanulás viszi előre, ezért a hozzá forduló gyerekeket és fiatalokat örömmel tanítja, segíti. Hitvallása szerint „amíg a kezemet fel tudom emelni, tudok tanítani, faragni, alkotni”.

Munkásságát több helyen is bemutatták, YouTube-videók, dokumentumfilmek és riportok tucatjai foglalkoznak vele és szakmai elhivatottságával. A magyar közönség a vándorasztalosként ismeri, aki országot járva segíti a szegény, hátrányos helyzetű családokat és közösségeket. Többször hangsúlyozta, hogy a magyar társadalom minden tagjáért, „a 15 millió magyar emberért” dolgozik.

Rostás Árpád céljai között szerepel, hogy 2026-ban nemzetközi asztalos konferenciát szervezzen, ahol a szakma mesterei találkozhatnak, tudást cserélhetnek, és közösen őrizhetik a több évszázados asztalos hagyományokat.

Rosztás Árpád életének középpontjában a hit, a hivatás és a szolgálat áll.

A díjat Márki-Zay Péter adta át, aki beszédében hansúlyozta, hogy „Küldetésünk van! Küldetésünk van, hogy ne legyen előítéletesség, hogy soha senkinek ne legyen az az egyetlen bűne, hogy cigány!” Méltatta Bogdán Lászlót, akinek emlékére a díjat alapította, és felsorolta az eddigi díjazottakat is, akikről elismerően beszélt. Eddig Varga Gusztáv, L. Ritók Nóra és Oláh Borbála vehették át az elismerést.

Rostás Árpád vándorasztalos, művész a díj átvételekor elsírta magát, a meghatottságtól többször elcsukló hangon beszélt. Különösen, mikor gyermekeiről beszélt. Elmondta, hogy asztalos lévén nem a szavak embere, majd köszönetet mondott a közönségnek: „szeretném Önöknek megköszönni, hogy az Önök pénzén tanulhattam”. Köszönetet mondott továbbá a díj alapítójának, Istennek és Szűzmáriának, hogy eljutott eddig.

Rostás Árpád nem üres kézzel érkezett a díjátadóra. Intarziákat készített a Vásárhelyi Médiacentrumnak, Tóth Istvánnak a roma-magyar barátság jegyében, a Kalyi Jag iskolának és Hódmezővásárhely városának is.

A gála során, a díjátadás előtt sokan mondtak beszédet.

Orsós Lajos, aki cigánytelepről indult és ma nagyvállalati környezetben dolgozik, a társadalmi esélyegyenlőségről beszélt úgy, ahogyan kevesen teszik ezt. Kimondta, hogy tévhit az, hogy mindenkinek lehet, csak akarni kell. Szemléletesen bizonyította, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, akik segítség nélkül nem tudnak változtatni életükön. Az is elhangzott, hogy az állam és a civil szféra felelőssége óriási a felzárkóztatásban, de okos szociálpolitikával nem lehetetlen.

Rácz-Káté Mónika, akit Vásárhelyen elsősorban a Petra modellprogram révén ismerünk a roma érzelmi- és zenei érzékenység gyógyító erejéről mondta el gondolatait. Beszédében saját példákon keresztül szemléltette milyen rejtett rasszizmussal kellett megküzdeni az egyetemen, vagy később, mikor vezető beosztásban dolgozott. Felhívta a figyelmet, hogy a romák érzékenysége és érezni tudó képessége erőforrás is lehet, és ahogyan az est bizonyította, a zene és a roma ézékenység találkozása valóban gyógyító lehet.

Beszédet mondott dr. Markócs-Mezei Tímea is, aki arról a láthatatlan lendületről beszélt, ami segít a mindennapi kihívásokat leküzdeni. Ebben eszközök a társaink, a közösség, az apró gesztusok.

Az est folyamán fellépett a vásárhelyi fiatal zenészekből és táncosokból álló Luma Beat csoport is, akik szintén nagy tapsot kaptak produkciójukért.

Az eseményt itt tudják újranézni: