Dupla jubileumot ünnepeltek a vásárhelyi gazdabál résztvevői – videóval

Kétszeresen is jubileumi gazdabált rendezett a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület szombaton este a Fekete Sasban, ahol 120 éve, 1906-ban az elsőt tartották, és fél évszázados kényszerszünet után éppen húsz évvel ezelőtt újították fel ezt a hagyományt.

A 120 éves jubileumot a Tornyai Múzeum kiállításával nyitották, majd gazdanapot rendeztek, szombaton délelőtt pedig gazdanapi fórumot tartottak a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Petőfi utca 6. szám alatti előadótermében. Kora délután a lovas bandérium és a fogatos felvonulás látványát élvezhették a vásárhelyiek.

Az este 7-kor a Fekete Sas báltermében kezdődő gazdabált Benkő Zsolt, a Gazdasági Egyesület elnöke nyitotta meg, majd ő és Perényi János, az egyesület ügyvezető alelnöke adták át az idei tanulói 100-100 ezer forintos támogatási díjakat, amelyeket Kotormán Bence, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara hallgatója, és Rácz Balázs, a Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum diákja vehetett át.

– Ma este a Fekete Sasban először megrendezett gazdabál 120. évfordulóját ünnepeljük. 1906-ban, az akkori új Fekete Sasban a gazdák nyitották meg a báli szezont, majd 2006-ban a Hódmezővásárhelyi Gazdaság Egyesület ezt a hagyományt újította meg itt. Ennek a megújításnak idén a 20. évfordulóját ünnepeljük – mondta portálunknak Benkő Zsolt. A Gazdasági Egyesület elnöke hozzátette, hogy ez fontos számukra, mert az Egyesület és talán a gazdák számára is ez az este az előző gazdasági év lezárását jelenti. A báli szezon elején, farsang idején egy jót szórakozunk, mulatunk, majd új lendülettel vágunk neki az idei gazdálkodási évnek.

– Ami a következő évet illeti, a gazdák szerencsére számos támogatásra számíthatnak. A várható támogatások közül több kifejezetten a fiatal gazdákat érinti, illetve a gazdaságátadással és -átvétellel kapcsolatos lehetőségeket. Lesz például olyan fejlesztési pályázat, amely nem termelő beruházások keretében vizes élőhelyek létrehozását célozza, de megvalósul a rövid ellátási láncok és a termelői csoportok támogatása is. A generációváltás kérdése ma különösen aktuális. A gazdabál közönségén talán nem látszik, hogy idősödik a gazdatársadalom – hiszen évről évre sok fiatal, család és kisgyermek érkezik hozzánk mulatni –, de a valóság az, hogy a gazdálkodók átlagéletkora emelkedik. Nagyon fontos, hogy ahol van utód, és az szeretné átvenni a gazdaságot, ott ehhez megfelelő támogatást kapjon. Ezt jelenleg a közös agrárpolitika is segíti, és úgy gondolom, az Európai Unióban is kiemelkedőek ezek a felhívások és támogatási lehetőségek. A fiatal gazdák számára fejlesztések megvalósítására is adott a lehetőség. Amiben tudok, segítek azoknak, akik hozzánk fordulnak. Bízom benne, hogy nemcsak Vásárhelyen, hanem országosan is sok fiatal jut olyan támogatáshoz, amely révén gazdaságuk több lábon állhat, és megmaradhat a nehéz, egyre szélsőségesebb klimatikus viszonyok között is – tette hozzá az egyesület elnöke.

A bálon résztvevő ifjú gazdák egyike, Nánai Attila, egyéni családi gazdálkodó, 40 hektáron gazdálkodik. – Elsősorban a felvásárlási árak alakulása és az időjárás jelenti a legnagyobb kihívást. Az árak kiszámíthatatlansága és az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények komoly bizonytalanságot okoznak a tervezésben. Talán furcsán hangzik, de gyakorlatilag teljesen egyedül végzem a munkát ekkora területen. Az aratás idején a szomszéd gazdaságból ketten besegítenek, illetve a kapáskultúrák vetésénél is van segítség, de összességében a gazdaság működtetését egyedül látom el. A gazdálkodásban mindig van kihívás: minden év hoz valami újat, amiből lehet tanulni. Számomra az is külön öröm, hogy látom az eredményét annak, amit hozzáteszek a munkához. Amit mi, gazdák beleteszünk – a gondoskodást, a szakértelmet, a kétkezi munkát –, az láthatóvá válik a termésben. A növénytermesztés a saját kezem munkája, és ez mind az állatokban, mind a növényekben felbecsülhetetlen értéket jelent számomra. Ez adja a gazdálkodás igazi szépségét és személyes értelmét – mondta, a vásárhelyi Mezőgazdasági Karon végzett mezőgazda.

Máshogy folytatta, ráadásul majd négy évtizednyi kényszerű kihagyás után a gazdálkodást a most 92 esztendős Török Jánosné Tárkány-Szűcs Margit Rozália, akinek saját birtokkal rendelkező édesapját az erőszakos TSZ-szesítés során annyira megdolgozták, hogy abba 1950-ben belehalt. Gyerekként élte át a családi gazdaság széthullását. – Ekkor még csak 15 éves gimnazista voltam, de édesapám halála után otthagytam az iskolát, és édesanyámmal együtt próbáltuk továbbvinni a gazdaságot. Erre azonban nem sokáig volt lehetőségünk: 1952-ben a földeket betagosították a közeli rabgazdaságba, a birtok szétesett, majd 1958-ra a tanyát is lebontották. Pedig korábban jelentős gazdaság működött ott, artézi kúttal és darálómalommal – sorolta a történteket.

Margit néni a családi gazdaság megszűnése után édesanyjával beköltözött Vásárhelyre a nagyszülőkhöz. Munkát keresett, később továbbtanult, és hosszú éveken át a Hódikötben dolgozott. A rendszerváltás idején még az édesanyja is élt, de eleinte el sem hitték, hogy valóban változás jöhet, és lehetőség nyílhat a földek visszaszerzésére. Végül az unokatestvére biztatására mégis belevágott a kárpótlási folyamatba – erősen ösztönözte, hogy nem szabad veszni hagyni a földet. Ráadásul akkor ment nyugdíjba. Végül sikerült visszaszerezniük területeket.

– Újra munkához láttunk: művelni kezdtük a földet, felújítottuk a kárpótlás során visszakapott, rossz állapotú tanyát, gépeket vásároltunk – két traktort, kombájnt –, gazdasági épületeket és magtárakat hoztunk rendbe. Ebben a fiam is nagy segítségére volt. Így a családi gazdaság – sok nehézség és évtizedes kényszerszünet után – újjáépült – sorolta az újrakezdés eredményeit.

Azt mondta, hogy a gazdabál, a gazdák ünnepe számára ezért különösen megható, mert gyermekkori emlékeket, egy letűnt életformát idéz, amelyet nem lehet elfelejteni. – Az, hogy ma újra művelt földeket és megújult tanyákat látok, számomra szinte csodaszámba megy; ez egy beteljesült, nehezen elhitt újrakezdés története – tette hozzá.

A hagyományőrző Pálffy-huszárok bevonulását követően a bál résztvevői a szegedi Pavane Táncegyüttes palotásában gyönyörködhettek, majd este 11-kor a Kankalin Néptáncegyüttes lépett fel.

A vacsora után a bálteremben az Útközband zenekar húzta a talpalávalót, míg a Vörös Szalonban Horváth Béla cigányzenekara játszott.