Szombat reggel a vásárhelyi II. világháborús emlékműnél emlékeztek meg az 1943. január 12-i doni áttörés áldozatairól, majd elindult az emlékmenet Maroslelére, ahol megkoszorúzták a háború áldozatainak emlékművét. A menet legidősebb tagja egy 63 éves vásárhelyi tanár volt.
Immár harmadik alkalommal rendezte meg Doni emlékmenetét az Alföldi Szabadidő Egyesület Hód Baranta szakosztálya és az MH 4. TVE, 46. Területvédelmi Zászlóalja. Az emlékmenet résztvevőinek Kovács Ferenc idézte fel az 1943. január 12-én kezdődött doni áttörés történetét, melyben végül megsemmisült a 2. magyar hadsereg, amely az első napokban ugyan jelentős veszteségeket okozott a szovjet csapatoknak, ám megfelelő hadfelszerelés, ruházat és élelem nélkül érkezett a térségbe.
Az emlékezők ezt követően koszorút és mécsest helyeztek el az emlékműnél, majd az emlékmenet elindult, hogy mintegy húsz kilométert megtéve megérkezzen Maroslelére, ahol szintén megkoszorúzták a Magyarok Nagyasszonya templom kertjében álló emlékművet.
– A 4-es területvédelmi, 1046-os területvédelmi zászlóaljjal immár harmadik alkalommal szervezzük a Doni emlékmenetet az Alföldi Szabadidő Egyesület Hód Baranta szakosztályával közösen. Az első alkalommal Székkutason voltunk, a másodikon Mindszenten, most pedig Maroslelére indul a menet. A megemlékezésünk célja, hogy a közeli, kisebb településeken élő lakosok is méltó módon meg tudjanak emlékezni a második világháborúban, illetve a Don-kanyarban elesett magyar katonákról – mondta Bereczky Bence, az Alföldi Szabadidő Egyesület elnöke, az MH 4. TVE, 46. Területvédelmi Zászlóalj főhadnagya.
– A Don innen körülbelül 2000 kilométerre van, ahol 1943. január 24-ére gyakorlatilag megsemmisült a 2. magyar hadsereg. Azok a katonák, akik életben maradtak, gyalog tudtak eljutni a visszavonási körletig, mínusz 40 fokos hidegben. Nekünk szerencsére nem mínusz 40 fokban kell gyalogolnunk, de erre emlékezve mi is megtesszük azt a néhány lépést, amely ezek között a települések között van. Fontos része ennek az emlékmenetnek, hogy két helyen is megemlékezést tartunk. Vásárhely azért különösen fontos számunkra, mert kutatásaim alapján a Donnál 133 vásárhelyi vesztette életét. Nincs tudomásunk arról, hogy marosleleiek elhunytak volna a Don-kanyar harcaiban, de emléktáblájuk őrzi azoknak a nevét, akik a második világháborúban hősi halált haltak – mondta Kovács Ferenc tartalékos főhadnagy.
Hozzátette, hogy Vásárhelyen már a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején is tartottak megemlékezéseket a Trianon Társasággal közösen. – Akkor még volt szerencsénk beszélgetni olyanokkal, akik megjárták a Don-kanyart, akik ténylegesen mínusz 40 fokban gyalogmeneteltek egészen a kivonási körletig. Ők elmondták, milyen volt az a néhány nap, néhány hét, amíg ezt a több száz kilométert gyalog, hóban, német szövetségben, az orosz ostromgyűrű szorításában meg tudták tenni – emlékezett vissza.
A zömében fiatalokból álló emlékmenet legidősebb tagja egy – névtelenséget kérő – vásárhelyi tanár volt, aki elárulta, hogy nagyapja megjárta a Don-kanyart, ahonnan vissza is tért, s akinek emlékét és egykori tárgyait pedig ma is kegyelettel őrzi a család.
Hozzászólások lezárva.