De mik is azok a Beneš-dekrétumot, melyek miatt áll a bál?

Tüntettek ellene nemrégiben, és szerdán az Európai Parlamentben is vita támadt belőle, miután Szlovákiában büntethetővé vált, ha valaki nyilvánosan tagadja a második világháború utáni rendezés következményeit. De mik is azok a Beneš-dekrétumok, melyekkel kollektív jogfosztottá váltak a magyarok és a németeket, elkobozva minden vagyontárgyukat a II. világháború után?

A jogállamiság szlovákiai helyzetéről vitáztak szerdán az Európai Parlamentben (EP), ahol már az első felszólaló képviselő felhozta a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezésének kriminalizálását. Szlovákiában egy tavalyi jogszabály-módosítás tette büntethetővé, ha valaki nyilvánosan tagadja a második világháború utáni rendezés következményeit.

A Beneš-dekrétumok tágabb értelemben a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó 143 elnöki rendelet összefoglaló neve. Gyakrabban azonban csak azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével. A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette sérthetetlenségüket.

2025 decemberében a szlovák parlament olyan törvényjavaslatot fogadott el, amely alapján aki megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat, akár hat hónap börtönbüntetéssel is sújtható.

Edvard Beneš, a csehszlovák állam elnöke 1945. május 14. és október 17. között összesen 143 elnöki rendeletet adott ki, amelyekkel a második világháború utáni csehszlovák államiságot kívánta megalapozni. Ebből 13 a német és magyar kisebbség kollektív bűnösségét mondta ki. Benes arra hivatkozott, hogy a két világháború közötti Csehszlovákia végét jelentette, amikor az ország területén élő szudétanémetek lakta területet Hitler 1938-ban visszakövetelte és bekebelezte a Harmadik Birodalomba, illetve amikor ugyanabban az évben a szlovák és a magyar fél által felkért két döntőbíró, Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter az első bécsi döntéssel visszaadta a Magyar Királyságnak a Felvidék egy részét.

Az augusztus 2-án kiadott 33. dekrétum megfosztotta a felvidéki magyarokat állampolgárságuktól, ami magával hozta a nyugdíjak és más állami juttatások megvonását, valamint az állami alkalmazásból való elbocsátásukat. A közéletben betiltották a magyar nyelv használatát, kizárták a magyar diákokat az egyetemekről, bezárták a nemzetiségi iskolákat, és feloszlatták kulturális egyesületeiket. Befagyasztották a magyarok bankbetéteit, majd szabályozták a magyarok és a németek földjeinek elkobzását, amelyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.

Az 1945. szeptember 19-én kiadott 71. dekrétum jogot adott az államhatalomnak a jogfosztottak munkakötelezettségének bevezetésére.

A Beneš-dekrétumok hatályban tartása – amely miatt az Orbán-kormány egyszer sem tiltakozott – az egykor a magyaroktól és németektől elvett vagyon miatti kártérítési és jóvátételi perek jogi lehetőségét kívánja kizárni.