Cigány történetekről nyílik kiállítás szerdán délután a Tornyai János Múzeumban

Erdős Kamill cigánykutató alig egy évtized alatt összegyűjtött, fotóanyagából, hangfelvételeiből és jegyzeteiből a Néprajzi Múzeum készített egy vándorkiállítást, amely szerdán mutatkozik be a Tornyai János Múzeumban.

Devlesa arakhavtu, phrala! – e cigány köszönést használta Erdős Kamill (1924–1962) cigánykutató levelezésében, valamint akkor is, amikor egy-egy elzárt, alföldi cigány közösségbe megérkezett a múlt század ötvenes éveiben. A több roma dialektusban is beszélő etnográfus alig egy évtized alatt összegyűjtött, rendkívül értékes fotóanyagából, hangfelvételeiből és jegyzeteiből a Néprajzi Múzeum készített egy vándorkiállítást, amely április 8-án mutatkozik be Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban.

A hadapródiskolát végzett Erdős Kamill 1924-ben született Budapesten, majd a második világháborúban francia fogságba került; az itt szerzett tüdőbetegsége élete végéig elkísérte. A cigány nyelvvel gyógykezelése alatt került kapcsolatba, elsajátította, és jól beszélte mind a kárpáti, mind az oláh nyelvjárást. Sajátos kutatómódszerrel, „álruhát” öltve – nyaranta bajuszt növesztett, és önmagát lengyel cigány grófnak vagy kitalált cigány törzs tagjának adta ki – térképezte fel az 1950-es évek Békés megyei, alföldi és más magyarországi cigány közösségeit. Életében mindössze három magyar nyelvű tanulmánya jelent meg, azonban publikált angolul és franciául is. Magnószalagokon és kézírásos jegyzeteken, valamint félezer fényképfelvételen örökítette meg 1962-ben bekövetkezett haláláig a cigányság mindennapjait, kultúráját, szokás- és hiedelemvilágát.

A hazai néprajzkutatás nagy becsben tartotta Erdős Kamill munkásságát, annak ellenére, hogy az Erkel Ferenc Múzeumban őrzött hagyatéka évtizedeken keresztül feldolgozatlan maradt. Az anyagot a Néprajzi Múzeum és a gyulai közgyűjtemény egy közös projekt keretében hatvan évvel később digitalizálta, majd kapcsolt kutatásként felkeresték azokat a településeket, valamint az adatközlők leszármazottjait is, akik egykor Erdős fényképezőgépe vagy magnója előtt álltak. Az ebből összeállított kiállítás így nemcsak az ötvenes–hatvanas évek társadalmának perifériáján, elzártságban és kirekesztettségben élő cigány közösségeit mutatja be, hanem a jelenbe vezeti át, és folytatja a lezárt kutatói életművet.

Hódmezővásárhelyen, a roma kultúra napján nyílik meg az Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek című vándorkiállítás szerdán délután fél 5-kor a Tornyai János Múzeumban. Az egyben a Roma kincsek hónapja elnevezésű rendezvénysorozat nyitóeseményén köszöntőt mond Márki-Zay Péter, polgármester, Ferkovics Menyhért, a helyi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, valamint Tóth István nemzetiségi referens.

A szerdai megnyitón a kiállítást – amely számos néprajzi témát és tárgyat vonultat fel, középpontjában mégis az emberi kapcsolatok sokfélesége áll – Schleicher Vera kurátor, a Néprajzi Múzeum főosztályvezetője és Rézműves-Balogh Benjamin Dániel kurátorasszisztens mutatja be. A vernisszázs házigazdája a kiállítást befogadó és a programsorozat eseményeinek otthont adó kulturális intézmény vezetője, Gál Boglárka, a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatója lesz. A megnyitón fellép az autentikus roma népzenét balkáni, latin és jazz elemekkel ötvöző világzenét játszó Kucu Banda.

Az Istennel talállak, testvérem! vándorkiállításon tíz olyan hódmezővásárhelyi fotót is megismerhet a közönség, amelyek a helyi cigányság 20. századi mindennapjaiból mutatnak be pillanatokat: a húszas évek roma családjait és/vagy cigányzenészeit, a hetvenes évek ún. „cigány” KTSZ-ét, illetve az újvárosi, Pálma utcai putrisort.

A tárlat május 3-ig látogatható a Tornyai-múzeum emeletén.