Boszorkánykonyha is működött a kutatók vásárhelyi éjszakáján

Boszorkányok, bébizöldségek, virágvizek csodálatos világa, drónbemutató, a postagalambok titkos élete, és igazi szarvaspaprikás is várta az érdeklődőket pénteken az SZTE Mezőgazdasági Karának Kutatók Éjszakája rendezvényén, ahol még a banánból is kivonták a résztvevők a DNS-t.

Nem véletlen, hogy rengetegen ellátogattak a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának péntek esti programjára, hiszen aki csak hallott róla, tudta: izgalmas, érdekes, közérthető és közvetlen hangvételű bemutatók várják az érdeklődőket. A legkisebbeket különösen meglepte, hogy a Boszorkánykonyhák titkait két „igazi” boszorkány mutatta be.

– Nem a gyógy-, hanem inkább a mérgező növények világába kalauzoljuk el az érdeklődőket. Hogy jönnek ehhez a boszorkányok? A mesékből tudjuk, hogy ők általában idős asszonyok voltak, akik jól ismerték a növényeket, és főzeteikkel gyógyítani, de akár ártani is tudtak, attól függően, milyen szándék vezette őket. Míg az ókorban gyógyítóként tisztelték őket, a középkorban már boszorkányoknak nevezték, s az 1300-as évektől kezdődő üldözések idején sokszor elég volt egy mendemonda, vagy akár az, ha valakinél gyógynövényeket, főzeteket találtak – mondta dr. Szirmai Orsolya egyetemi docens, az egyik „boszorkány”. Hozzátette: a vásárhelyi karon több tantárgy is foglalkozik a mérgező növényekkel, hiszen ezek ismerete nemcsak azért fontos, hogy a gyerekek kirándulásokon ne kóstoljanak meg ilyesmit, hanem azért is, mert az állatok takarmányozásában is veszélyt jelenthetnek. Egyes mérgek ugyanis átjuthatnak a tejbe vagy a húsba, így az emberi szervezetbe is bekerülhetnek.

A boszorkánykonyhák titkait kutatva sokan megdöbbentek azon, hogy a réteken, sőt a házak udvarában is előforduló, tetszetős virágokkal vagy termésekkel rendelkező növények közül némelyik akár érintésre vagy kóstolása is (élet)veszélyes lehet.

Akinek ez távol állt az érdeklődésétől, az maga is kísérletezhetett: dr. Albert Réka főiskolai docens irányításával banán DNS-ét nyerhették ki a résztvevők, amelyet hurkapálcára is feltekerhettek. Ez vonzotta a legtöbb kisgyereket: először kézzel lehámozták a banánt, majd zacskóban elmorzsolták, és némi háztartási segédanyag hozzáadásával máris megjelent a fehér szálas anyag – a banán DNS-e, azaz örökítő anyaga.

– Ehhez nincs másra szükség, mint konyhasóra, mosogatószerre, banánra és egy kis izopropil-alkoholra – de ezt otthon fagyállóval is lehet helyettesíteni. Egy-két percen belül akár gyerekek, akár felnőttek fel tudják tekerni fogpiszkálóra a banán DNS-ét. Ez olyan kézzel fogható, látványos kísérlet, amely közelebb hozza a tudományt az emberekhez – magyarázta dr. Albert Réka, hozzátéve: ugyanez a kísérlet szamócával vagy avokádóval is elvégezhető.

Muladi Enikő elsős unokaöccsével, Déri Alexszel együtt végezte el a kísérletet. – Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire egyszerű, és háztartási eszközökkel is kinyerhető a banán DNS-e – mondta Enikő, aki megígérte, hogy otthon is kipróbálják. Alex közben alig várta, hogy a drónbemutatón is részt vehessen.

A drón nemcsak magasra emelkedett, hanem egy tévéképernyőre vissza is sugározta, mit lát a levegőből. Madártávlatból izgalmasnak mutatta a város ezen részét, így sokak figyelmét lekötötte.

– Huszonkét programmal készültünk idén. Nagyon sok látogatóra számítunk, és tavalyhoz képest rengeteg új bemutatónk van. Az ismétlődő programoknak köszönhetően, ha valaki lemarad egy előadás kezdetéről, a következőn bepótolhatja – árulta el dr. Szarvas Adrienn főiskolai docens, a rendezvény főszervezője.

A hangulatról már a regisztrációnál kapott zsíros kenyér gondoskodott, de a „Tejút – tehéntől az asztalig” programban baby zöldségeket, sajtot és joghurtot is lehetett kóstolni. Újdonság volt az idén először megszervezett Vadgasztró – Az erdőtől az asztalig elnevezésű bemutató, amelyen az udvaron készült szarvaspörköltet ízlelhették meg a látogatók. Aki pedig az orrát is kényeztetni akarta, az hasznos tanácsolat kapott az Illóolajok kinyerésének módjairól.