Bemutatták a vásárhelyi Bíró Rudolf első verseskötetét

Metaforák mögé rejtőzik Bíró Rudolf, akinek „Láss a szavak mögé” című verseskötetét hétfőn délután mutatták be a Németh László Városi Könyvtárban. A költő maga is meglepődött az érdeklődők számán.

Édesapja hatására kezdett verseket írni, elsősorban negatív érzelmekből táplálkozva. Feleségéhez számos szerelmes verset írt, de sok költemény született a gyerekkori élményeiből is. Önkitárulkozó, sokrétű költeményi újraolvasva mindig új jelentéseket hordoznak.

– Úgy érzem, ez egy nagyon fontos mérföldkő számomra, ugyanis lassan kilenc-tíz éve írok verseket, és ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy válogatott kötetet ki tudjak adni. Számomra ez majdnem azzal ér fel, mintha a gyermekem született volna meg. Így is éreztem, amikor az első könyvemet elhoztam a nyomdából, és a kezembe vettem – mintha a saját gyermekemet tartottam volna – mondta a költő, aki hozzátette: a kötet címét tudatosan úgy választotta meg, hogy egyszerre több jelentésre is utaljon, és egyfajta metaforaként is értelmezhető legyen.

– Úgy írok verseket, hogy nem elég egyszer elolvasni őket. Nem lineárisak, idő kell ahhoz, hogy az olvasó befogadja és értelmezze őket – érzelmileg is. A cím is erre reflektál: arra próbálom invitálni az olvasót, hogy többször olvassa el a verseket, értelmezze, és akár „átlényegüljön” általuk. Ha azt az érzést, amellyel én írtam, egy kicsit magára tudja venni – mint egy kabátot –, és az „jó rá”, akkor már megérte verset írni.

A borítóterv is ezt az értelmezési játékot erősíti: többféle olvasat lehetséges, a címben például a „vak” szó is elkülönül, így az is külön jelentésréteget kap.

Bíró Rudolfhoz még a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, tanítószakos tanulmányai utolsó szemeszterében ment oda irodalomtanára, Sánta Gábor, aki megkérdezte tőle, nem szeretne-e verseket írni.

– Addig egyáltalán nem foglalkoztam ezzel, sőt az irodalom sem állt közel hozzám. Ő azonban látott bennem valamit, és megkért, hogy írjak neki verseket. Írtam néhányat – utána is néztem, hogyan is kell verset írni –, végül ötöt küldtem el neki. Erre csak annyit mondott: jelentkezzek egy vers- és prózaíró pályázatra. Jelentkeztem, és megnyertem. Ez akkora lendületet adott, hogy onnantól kezdve komolyabban foglalkoztam a versírással.

Hozzátette: nagyon belelendült, és kereste a saját hangját. Emlékszik, amikor Nagy-Horváth Ilona főszerkesztő azt mondta neki: „Rudi, megtaláltad a hangodat, és büszke lehetsz rá, mert tízezer közül is megismerem, ha te írtad.” Ez óriási visszajelzés volt számára.

Ezután folyamatosan írt, és e-mailben küldte verseit Sánta Gábornak, aki egy idő után nem válaszolt. Később a felesége írt, hogy a tanára elhunyt. Ez nagyon megviselte, és el is bizonytalanította, hiszen elveszítette mentorát.

Bíró Rudolf számára – aki pedagógiai asszisztensként dolgozik, és lassan három éve hivatásos labdarúgóedző is -, ezért egy időre háttérbe szorult a versírás. Az óvodában azonban a gyerekek újra inspirálták, ezért gyerekversek írásába kezdett.

– Egyik kolléganőm javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot egy költő ismerősével. Így kerültem kapcsolatba Jagos István Róberttel, aki mentorom és barátom lett, és segített elindulni ezen az úton. Szeretek „elbújni” a szavak mögé. Fontosak számomra az egyedi költői képek, amelyek többféle értelmezést nyitnak meg az olvasó előtt. Sokszor úgy adok át mély érzéseket, hogy elsőre talán nem is teljesen érthető, csak érezhető – mondta.

Gyakran kapott olyan visszajelzéseket, hogy versei egyszerre hatnak mélyen és felemelően: fájdalmas témákról szólnak – például veszteségről vagy édesanyja haláláról –, mégis adnak valami pluszt az olvasónak. Alanyi költőnek vallja magát: saját élményeiből és érzéseiből táplálkozik, nem ír általános témákról. Ha mégis, azokat is személyes élményekkel tölti meg. Verseinek nagy része negatív érzelmekből táplálkozik: veszteségből, elengedésből, gyerekkori élményekből. Ugyanakkor családja is fontos inspirációs forrás számára: felesége és három gyermeke sok erőt ad neki.

– Olyan számomra az írás, mintha minden verssel kiszakítanék egy darabot a lelkemből, és egyfajta „sebtapaszt” tennék rá. A seb persze megmarad, de talán könnyebb vele együtt élni. Ma már nemcsak a feldolgozás miatt írok, hanem azért is, mert pozitív visszajelzéseket kapok, és úgy érzem, másoknak is adhat valamit – mondta.

Az esten a szerzővel Ditrói Zoltán beszélgetett, és a kötet néhány versét is elszavalta. Bíró Rudolf első kötete a Czirbusz Piroska Emlékére a Hódmezővásárhelyi Művészetekért Közalapítvány pályázati támogatásával jelenhetett meg.