Az SZTE kutatói által mért értékek nem közelítették meg a folyókra vonatkozó hazai határértéket

A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói hallgatók bevonásával követték a hétvégén a Korond-patak felől érkező sós víz levonulását a Maros magyarországi, illetve a Tisza szegedi szakaszán.

A parajdi sóbánya térségében történt környezeti katasztrófa új fejezethez érkezett, miután a betörő víz feltöltötte a tárnákat, így a sós víz immár visszajuthat a Korond-patak völgyébe és nemcsak a patak, de a Küküllők és a Maros élővilágát is veszélyezteti.

A múlt héten értesítették a román vízügyi hatóságok a magyar társszervezeteket, hogy nagyobb mennyiségű, magas sókoncentrációval rendelkező víz indult meg a Maros-folyó irányába, melyet a mellékfolyókon elhelyezkedő tározók vizével hígítanak. A megemelkedett sótartalmú víz Magyarországra érkezését péntek este 21 órára becsülték a román szakemberek. A hír péntek reggel gyorsan terjedt, és az SZTE IKIKK Akkreditált Laboratóriumi Műszerközpontja keretében működő Talaj- és Vízvizsgálati Laboratórium szakemberei a lehetőségekhez mérten igyekeztek minél hamarabb reagálni a kialakult helyzetre.

„Mivel a laboratóriumnak nem feladata a folyamatos monitoring, azt a vízügyi igazgatóságok látják el, ezért humánerőforrás hiányában a mintavétel megvalósításához Maros menti településekről származó hallgatókat is bevontunk. A hallgatók szerencsére laborgyakorlatokon korábban már elsajátították a vízmintagyűjtés menetét, illetve a tanultak felfrissítése érdekében kis videókat is készítettünk számukra. A gyors tervezést és szervezést követően hat ponton indultak meg a mérések, az első mintagyűjtés péntek este hatkor történt. Szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal gyűjtöttünk mintákat” – foglalta össze az indulást Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője és a Műszerközpont szakmai vezetője.

Megfigyelték azt is, hogy a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon még mindvégig magas volt a sótartalom, lejjebb ugyan érezhetően csökkent a sós víz hatása, de itt is kismértékű emelkedést tapasztaltak. „Fontos még kiemelni, hogy a Maros-torkolat felett gyűjtött tápéi minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Tiszába jelentős mennyiségű termálvíz és tisztított szennyvíz kerül bevezetésre, így a „szőke folyó” esetében is a természetesnél magasabb értéket látunk” – tette hozzá Sipos György.

Az adatok láttán – a szombati csökkenést követően több mérési pontban újból emelkedni kezdtek az értékek – illetve a Romániából érkező hírek hallatán a továbbiakban is szeretnék nyomonkövetni a sókoncentráció változását. A sótartalom mérése mellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek, illetve nemcsak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is gyűjtöttek mintát, ezek elemzése azonban több időt vesz igénybe.