Az előző évek hagyományához hasonlóan a veterán kerékpárok és a népi kultúra állt a szombaton megrendezett Őszelő középpontjában. A program ötletgazdája és szervezője, Juhász István ezúttal is a hagyományos hangszerek, a népzene és a régi tárgyak világából válogatott. A gyönyörű, nyugodt, napos őszi idő ellenére a rendezvény kisebb, de érdeklődő közönséget vonzott.
Az Őszelő délelőtt veteránkerékpár-kiállítással és -találkozóval kezdődött, délután pedig egymást követték a mesék, a citeraszó, a tekerőlant, a duda és a doromb hangjai. A programban többek között Kis László Dávid hangfestő, Pityó bácsi, a vándor mesemondó, Balla Tibor, Cseke Attila, a Rúzsa Sándor Citera és Népdalkör, a Révülés Doromb Trió, a Széljáró Balladás és a Pereputty zenekar szerepelt. Az estét moldvai táncház zárta.
A rendezvény két különálló területet kapcsolt össze, a veterán kerékpárok világát, valamint a népi kultúra bemutatását az ősi hangszereken keresztül.
A kerékpáros kiállításnak már többéves előzménye van. Juhász István dorombművész, a rendezvény ötletgazdája Béres Benedekkel korábban is szervezett hasonló bemutatókat. A mostani helyszín, a tájház, szerinte különösen illik a régi kerékpárokhoz.
– A kerékpárok nagyon jól mutatnak a tájház hangulatában, a nádtető és a téglás bejáró mellett – fogalmazott.
A kiállított darabok között egy 1899-es kerékpár is szerepel, de különösen érdekes az a körülbelül 1914-ben készült férfikerékpár, amelyet a vásárhelyi Oracsek László készített. A vázba bele is maratták a készítő nevét. Juhász István és Béres Benedek korabeli újságokban és levéltári anyagokban is találtak adatokat Oracsek munkájáról.
– Ezek „időkapszulák” – mondta a régi biciklikről. Mint elmondta, Hódmezővásárhelynek komoly kerékpáripari múltja van. István már egy nagyobb kiállítás gondolatával is játszik, amely a helyi kerékpárkészítés történetét, az ehhez kapcsolódó dokumentumokat és a különböző gyártók munkáit mutatná be.
A dorombtól az Őszelőig
Az Őszelő zenei programjának is megvan a maga története. Juhász István korábban dorombtalálkozókat szervezett, amelyek célja elsősorban a különleges hangszer megismertetése és népszerűsítése volt. Később a program fokozatosan nyitott a népzene és más hagyományos hangszerek felé.
– A doromb mindig megmaradt, ezért mindig jönnek dorombon játszó zenekarok is – mondta.
István szerint a doromb különlegessége abban is rejlik, hogy számos nép kultúrájában megtalálható, és hidat képezhet különböző népek és zenei hagyományok között.
A doromb egy híd a sokféle nemzet között, meg az ősi hangszerek között is
– fogalmazott.
Juhász István a későbbiekben nagyobb, önálló dorombos rendezvényt is szeretne létrehozni. 2022-ben „50 doromb” címmel már szervezett egy ilyen programot, ahol egy csángó zenész is fellépett, aki még az édesapjától tanulta a dorombozást, de egy német születésű, de Magyarországon élő torokénekest is elhívott – őt a következő dorombos rendezvényére, a “55 doromb”-ra is meghívná.
Az Őszelő azonban egy ennél szélesebb zenei világot mutatott be. A szervező szándéka az volt, hogy a magyar nyelvterület jellegzetes hangszerei és zenei hagyományai is megszólaljanak a Tájházban. A délutáni programból mi is belekóstolhattunk a Rúzsa Sándor Citera és Népdalkör, valamint a Révülés Doromb Trió előadásába.
A zenei program mellett a mesemondásnak is helye volt az eseményen. Pityó bácsi, a vándor mesemondó délután fél háromkor lépett közönség elé. Róla Juhász István elárulta, hogy az elhozott történetei soha nem ugyanúgy hangzanak, hanem folyamatosan alakítja, improvizációval dúsítja, színesíti őket.
Bár az Őszelőn a legtöbb zenekar ingyenesen lépett fel, ez alól idén a nagyobb ismertségnek örvendő Széljáró Balladás kivétel volt. Az együttes 18:30-tól játszott, fellépésükhöz a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ nyújtott anyagi támogatást. A BFMK a helyszínt és a technikai hátteret is biztosította, amiért Juhász István külön köszönetét fejezte ki.
Az idei Őszelő a szép idő ellenére is inkább családias hangulatban telt, aki viszont eljött, annak igazi ajándék lehetett ez a langyos, napos őszi délután: a doromb, a citera, a tekerőlant és más különleges hangszerek dallamaiba merülve, az autentikus környezet nyugalmában kiszakadhatott egy időre a mindennapok rohanásából és stresszéből.
A nap végén pedig a kilátogatók maguk is aktivizálódhattak: a Pereputty zenekar moldvai muzsikájára Nagy-György Panni tanította a táncokat.