Interaktív és játékos bemutatókon keresztül fedezhették fel az agrárium, a genetika, a modern technológiák és a fenntarthatóság világát a drónbemutatóktól a mesterséges intelligenciáig a Szegedi Tudományegyetem vásárhelyi Mezőgazdasági Karának Kutatók Éjszakája programján.
Az eseményen minden résztvevő megtalálta az őt érdeklő programokat, miközben laboratóriumi kísérletekben, éjszakai botanikai túrákon, állatorvosi vizsgálaton, sőt vadhús- és sajtkóstolón is részt vehetett.
A kar udvarán nagyon sok gyereket vonzott a drónbemutató, ráadásul készült a finom vaddisznópörkölt is.
Igazi vadász fújta meg az érdeklődőknek a kürtjét a kar trófeaterménél, lábánál a vizslájával, de persze mindenhol másféle érdekesség várta azokat, akiket a vidéki értékek vagy a batáta, azaz az édesburgonya érdekelt, vagy arra voltak kíváncsiak, mitől lesz igazán finom a paprikás krumpli. Akadt, aki növényvédelmi detektívnek akart állni, más pedig a középkori mágikus növényvédelmi módszerekre volt kíváncsi.
– Hogy mi a jó sajt titka, azt derítjük ki most az érdeklődőkkel együtt, azaz azt, hogy miként válik a tej kész sajttá. Megmutatjuk a sajtkészítés apró mozzanatait, azt, hogy az egyes fűszerek és hozzávalók miként hatnak a tejre, milyen folyamatokat hoznak létre, illetve azt is, hogy milyen előírásoknak kell megfelelni, milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor egy sajtot megvásárolunk – mondta a Nyomozás Bociországban – A sajt nyomában program előadója, Dallos Szilágyi Szabina.
A doktorandusz hallgató hozzátette:
– Néhány tehénnel dolgozunk, kistermelői keretek között, de ugyanakkor nagy odafigyeléssel, nagy szeretettel készítjük a termékeket. Mindenki azt mondja, hogy a jó alapanyag, a jó tej a titka, illetve az odafigyelés és a gondos munka. Aki eljön most ezt meghallgatni, az mindent meg fog tudni a sajtról, minden titkot megismerhet.
A népi értékek között néhány, ma már meglehetősen szokatlan tárgyat is bemutatott, illetve mesélt róluk Kérdőné Kovács Eszter mesteroktató.
– Ezek azért kerültek ide, mert a régi kor és a jelen között talán mi vagyunk a kohézió, akik próbáljuk ezeket a mindennapokba is visszacsempészni, illetve itt is bemutatni. A régi használati tárgyak, a vidéki élet szépségei, hagyományai és jellegzetességei is megjelennek, úgyhogy ezért került ide, hogy egy kicsi kóstolót adjunk a régmúlt világából, de a mai korra ráhangolva. Megmutatjuk, mennyire praktikus és kézzel használható tárgyakkal könnyítették, oldották meg a mindennapi dolgokat, illetve mennyire evidens volt az, hogy minden háznál volt például pesztra, amit akár Katinak is hívtak, de nem feltétlenül kisgyermekről volt szó. Ez egy olyan kisszék, amelynek nyílásába beleállították a gyerekeket, így azok biztonságban voltak benne. Voltak mindenféle olyan használati tárgyak, amelyekkel nemcsak dolgoztak, hanem el is tudták készíteni ezeket, majd folyamatosan javították, újra és újra használatba vették őket. Valószínűleg nem volt olyan, hogy valamit egyszerűen kidobtak, mert minden tárgynak megvolt a maga helye és szerepe – mondta.
Így láthatták az érdeklődők a héhölőt, azaz a gerebent, a rokkát, a vájlingot vagy a csikmákszűrőt, amelyeket kézbe lehetett venni, meg lehetett nézni. Így a látogatók visszatekinthettek a múltba, a hagyományokba, arra, hogy gyerekkorukban miről meséltek a nagyszülők, vagy hogyan oldották meg a háztáji állattartásban a különböző, akár közösségi jellegű munkákat.
– Mindezek a tárgyak a paraszti életmódhoz, a mezőgazdasághoz kapcsolódnak, teljes mértékben lefedték a hétköznapi életet és a munkát. Minden nap arról szólt hajnaltól estig, hogy be volt osztva a munka felnőttnek és gyereknek egyaránt – tette hozzá.
Ugyanitt mutatták be a jelenkor hazai geológiai értékeit, azokat a földtani érdekességeket, amelyeket eleink is megcsodálhattak, és amelyek bizonyítják, mennyire izgalmas helyek vannak Magyarországon. Sőt, aki akart, az vizsgázhatott is, vizsgadrukk nélkül, válaszolva egy feladatsor kérdéseire.
– Ez a vidékekkel kapcsolatos program érdekelt nagyon, több szempontból is. Az az igazság, hogy bizonyos fokú vásárhelyi kötődésem is van a családom révén, ráadásul szeretek ilyen helyekre járni, és ha csak lehet, például a Szegedi Kutatóközpontba is el szoktam menni. Ha jól emlékszem, a programban egy emlékülés is van, oda is szeretnék elmenni – mondta Koromné Seri Anikó, aki Szentesről érkezett a Kutatók Éjszakájára.
Azt mondta, hogy nyugdíjas, de családi kötődése is van a mezőgazdasághoz.
– Olyan hatéves körül lehettem, amikor például az egyik nagymamámnál, az ukrán határ melletti Lónyán egy óriási nagy háztáji gazdaság volt. Akkoriban a gyerekeket is próbálták bevonni a családi tevékenységekbe, a családi munkákba. „Na, lányom, akkor gyere, reggel hat órakor menjünk a kukoricát kapálni!” – mondta a nagymamám. Be kell valljam, nem ment túl jól… A föld szeretete azért bennem van, ha újrakezdhetném az életem, akkor biztosan őstermelő lennék. Ahogy utazom az országban, vonaton vagy közúton, mindig szoktam nézni a tájat: most mit terem, milyen az éghajlat, milyenek a növények – sorolta.
– Huszonkét szinte új programmal készültünk, minden korosztály meg fogja találni a hozzá illő programot, egészen a laborlátogatástól a botanikai kerten és az éjszakai látogatásokon keresztül a drónbemutatóig és a precíziós mezőgazdaságig. Például ilyen a „Készíts mikrosilót!” program. Az ide látogatók megnézhetik, hogy a különböző élelmiszeripari melléktermékekből hogyan lehet állati takarmányt előállítani. Vagy például lesz egy olyan programunk is, hogy „Növényvédelmi detektívek”, amelyen betekintést nyerhetnek a növényorvos munkájába, illetve az ide látogatók akár át is vehetik egy növényorvos szerepét – mondta Szarvas Adrienn főiskolai docens. A Kutatók Éjszakájának fő szervezője azt is elárulta, hogy a céljuk az, hogy az érdeklődők betekintést nyerjenek abba, hogy a kar kutatói és oktatói mivel foglalkoznak. Vannak olyan oktatók-kutatók is, akik hobbiként űzik ezeket a feladatokat.
– Az is fontos számunkra, hogy az országos Kutatók Éjszakájához is csatlakoztunk, és itt, a Mezőgazdasági Karon tényleg mindenféle kutatási területbe be tudnak kapcsolódni a látogatók. Lehet, hogy később ide jönnek tanulni, majd valamelyik oktató mellé bekapcsolódhatnak egy-egy kutatási programba. Próbáltunk úgy is készülni, hogy a kisebb gyerekeknek is legyenek olyan feladatok, amelyek számukra érdekesek. Például szemeket rakhatnak a magokra, illetve képeket készíthetnek magokból, miközben betekintést nyernek abba is, hogy melyiket mire használják fel, és milyen célra hasznosítják például a mezőgazdaságban – tette hozzá.
Érdeklődőkben pedig az idén sem volt hiány.
