Bagita Gábor és egykori diáktársai 50 éves osztálytalálkozójuk alkalmából Vásárhelyre látogattak és a Cseresnyés Kollégiumba is betértek, hogy felidézzék a régi időket. Visszaemlékezéseik a hetvenes évek kollégiumi életének színes, pezsgő világába kalauzolják az olvasót.
Bagita Gábor szerint legtöbben vidéki, falusi kisdiákként érkeztek a kollégiumba, sokan közülük ekkor kerültek először hosszabb időre távol a családjuktól. Hamar megtapasztalták azonban, hogy a kollégium jóval több egy egyszerű diákszállásnál. A hetvenes évek lehetőségeihez képest korszerű, jól felszerelt, programokban gazdag intézményként ismerték meg, ahol a tanulás mellett a közösségi élet, a sport, a zene és a szórakozás is fontos szerepet kapott.
A hétvégi rendezvények, a diákbálok és a saját zenekar fellépései különleges élményt jelentettek. A fiúk és lányok együtt táncolhattak, zenét hallgathattak és ismerkedhettek. A korszak népszerű rockzenéi – többek között a Deep Purple és a Doors dalai – éppúgy hozzátartoztak a kollégiumi hangulathoz, mint a könyvtár, a zenehallgatás, az irodalmi estek vagy az esti filmnézések. A fontos futballmérkőzéseket is gyakran együtt nézték, a tanárok pedig ilyenkor a tanulószoba rendjét is igyekeztek ehhez igazítani.
A diákévek természetesen kalandok nélkül sem múltak el. Különösen emlékezetes maradt a „cseresznyeszedés” története. 1975-ben négyen, két motorral indultak a kishomoki kertekbe, hogy cseresznyét „szedjenek”. A kaland azonban hamar véget ért, amikor egy nyugdíjas rendőr telkén lebuktak. A férfi felírta adataikat és a motorok rendszámát, majd feljelentést tett. Ráadásul azt hitte, hogy végre sikerült elkapnia a környékbeli kertek notórius fosztogatóit.
A fiúknak így egyenként a rendőrségen is meg kellett jelenniük. Szerencsére a kihallgató tiszt és a kollégium vezetése is a helyén kezelte a történteket, így az ügynek nem lett komolyabb következménye. A történet azonban hamar elterjedt a kollégiumban: volt, aki sajnálta őket, mások inkább jót nevettek a kalandon. Így született meg a „cseresznyés kollégisták” története. „De természetesen 1991-ben nem rólunk nevezték el a kollégiumot” – mondja nevetve.
A közösség összetartását jól mutatta a „Képzelt riport egy magyar kollégiumról” című színdarab is, amellyel különdíjat nyertek. Az előadás a kollégiumi életet mutatta be saját, a Popfesztiválból átírt dalbetétekkel, és még a tanárokat is meglepte.
Az 1996-os kollégiumi találkozó pedig bizonyította, hogy az együtt töltött évek emléke milyen erős kapocs maradt. Több mint száz egykori kollégista gyűlt össze, hogy két évtized után újra találkozzanak, felidézzék a régi történeteket, és örömmel ismerjenek egymásra.
Ötven év elteltével ezek az emlékek tovább élnek. A közös élmények, a barátságok, a zenés esték és a diákcsínyek máig összekötik az egykori kossuthos kollégistákat, akik most újra visszatértek egykori „koleszukba” – számolt be róla a Cseresnyés Kollégium Médiaszakköre.