Egy éve nyílt meg a vásárhelyi Zrínyi utcán a Robinson Retro Múzeum, amely az első időszakban hetente volt nyitva, most azonban havonta egy alkalommal, minden hónap második vasárnapján várja a látogatókat. Egy év alatt két-háromezren merültek el itt a múlt relikviái között, idézték fel egyben önmaguk fiatalságát is.
– A gyerekeknek borzasztóan tetszik minden amit itt látnak. A nyitás óta jött több autó, motor is, műszaki cikkek, dísztárgyak is kikerült ide. Azaz folyamatosan próbáljuk bővíteni a gyűjteményt – mondta Konyecsni Sándor, akinek évtizedes gyűjtőmunkájának és elhivatottságának köszönhető a különleges kiállítás megléte. A retro múzeumban több száz híradástechnikai, számító- és háztartási gép, üveg, porcelán, két- és négykerekű jármű, valamint használati tárgy idézi fel a huszadik század mindennapjait.
Azt nehéz megmondani, melyik tárgy a látogatók kedvence, hiszen mindenkinek más ragadja meg a figyelmét. Van, akinek a régi pénzek tetszenek, másnak a dísztárgyak, megint másokat pedig a motorok nyűgöznek le, de azért a legtöbben vasárnap a PlayStation 1 ősrégi játékaival, a Marióval és a Star Wars-szal játszva idézték fel a régmúlt hangulatát, illetve kisgyerekként élvezték apáik első konzolos játékait.
– Volt, aki fél napig a motorok között nézelődött, mert azt mondta, hogy annyira szépek. Az első évben különösen sokan keresték fel a múzeumot, azóta pedig alkalmanként 50–100-an jönnek el ide. Külön öröm, hogy sok gyermek érkezik, akik folyamatosan kérdeznek a kiállított tárgyakról – tette hozzá a gyűjtő, aki azt is elárulta, hogy a kollekciója folyamatosan gyarapodik. A gyűjtés pedig annak idején egészen egyszerű okból indult: sok olyan régi terméket, műszaki eszközt kaptak vagy szereztek be, amelyek egyébként könnyen a kukában végezhették volna.
– Nagyon sok mindent úgy vettünk, vagy kaptunk, hogy azt mondta, aki felajánlotta, hogy ha nem kell, akkor kihajítja. Így volt ez egy ősöreg Duna tévével. Így lett, hogy először volt öt , tíz , aztán száz tévékészülékünk is. De majdnem mindenből ugyanez van – tette hozzá azzal, hogy a gyűjtőmunkája intenzíven mintegy 30 éve zajlik. A múzeum megnyitása előtt körülbelül öt évig dolgoztak azon a Zrínyi utcai ingatlanon, ahol a kiállítás helyet kapott: kialakították a tereket, berakták a polcokat és kiválogatták a bemutatásra szánt tárgyakat. A gyűjtemény jelentős része pedig itt nem is van, mert – hely híján – egy raktárban várja, hogy láthatóvá váljon.
A múzeum különleges tárgyai közül három régi készüléket is kiemelt. Az egyik egy a második világháború idején készült, nagy dobozos Terta rádió, érdekes még egy Unitra szalagos magnó, illetve egy Tesla lemezjátszó. A rádió az 1940-es években készült, míg az Unitra magnó és a Tesla készülék az 1970-es években. Ezek ugyan önmagukban nem feltétlenül számítanak ritkaságnak, de egy gyűjtemény elindításához kiváló alapot jelenthetnek.
Konyecsni Sándornak nincs egyetlen kiemelt kedvence, hiszen nagyon sok tárgy áll közel a szívéhez. Az egyik első olyan darab azonban, amelyről tudatosan elhatározta, hogy nem adja el, egy elemmel működő, hordozható lemezjátszó volt. Ez alapozta meg a gyűjteményét. Emellett számos ritka és különleges tárgy is található a múzeumban. Ilyen a Hódgép által gyártott kisautó, a Puli, amelynek áráról ma is érdeklődött egy férfi, csakhogy az és a többi tárgy sem eladó.
A ritkaságok között több különleges műszaki eszköz is akad. Van például egy orosz gyártmányú szalagos magnó, amely a hetvenes években készült, és érdekessége, hogy lemezjátszóként és szalagos magnóként is használható. Egy adaptert kell a lemezjátszó korongjára helyezni, így a készülék szalagos magnóként is működik. Szintén különleges darab a Vörös Szikra szalagos magnó, amely a háború után készült. Annak idején magánszemélyek nem is vásárolhatták meg, mert attól tartottak, hogy kémkedésre használhatják, ezért csak cégek számára értékesítették. A gyűjteményben egy nagyon régi ITT projektor is található, amely szintén ritkaságnak számít.
A játékoknak is fontos szerepük van a múzeumban. A PlayStation-sorozatból szinte minden generáció megtalálható, az elsőtől a negyedikig, de Xboxok és Nintendók is vannak. A régi játékok és játéklemezek iránt a gyűjtők körében is jelentős az érdeklődés, ami az árakon is meglátszik: a piacon egy-egy régebbi PlayStation 2-es játékért akár 50 ezer forintot is elkérhetnek.
Tényleg érdekli még a tizenéveseket is a kiállítás. Rácz Barnabás és Rác Balázs, akik nem testvérek, de mindketten a szegedi Vasvári Pál Gazdasági és Informatikai Technikum ugyanazon osztályának diákjai, csöppet sem meglepő módon más-más dolgokra csodálkoztak rá.
– Nekem a lemezjátszók tetszettek a legjobban, nagyon szeretem a régi zenét, van CD-lejátszóm, vannak CD-im, így ezek is nagyon tetszettek, ahogy a régi hangtechnika is, a kazetták pedig nagyon bejöttek. De szépek voltak a pénzérmék, a szovjet korszak jelvényei. És a motorok is nagyon megfogtak. Visszahozták a régi időket, ugyanis az apukámnak is volt robogója, és ez is nagyon emlékeztetett arra a korszakra – mondta Balázs, aki elárulta, hogy a közelben laknak, és egy ideje látják, hogy havonta van nyitva ez a kiállítás, amelyre most végül eljöttek.
– Nekem a pénzérmék tetszettek. Meglepődtem, hogy régebben milyen sokféle létezett. Még Ulászló korából, az 1500-as évekből is láthatók itt nagyon szép replikák, melyek nekem tetszettek. A kazetták és a kazettalejátszók pedig nagyon-nagyon visszahozták a régi idők érzését. A PlayStation 1 és a legelső Mario-játékok is nagyon jók voltak. Most is játszottunk velük, kipróbáltuk, és sokkal másabbak, mint a mai játékok – fűzte hozzá Barnabás.
Nemcsak a fiatalok, de sok, már érettebb korban lévő látogató is megnézte a retró tárgyakat, köztük a vásárhelyi Szabó János. – Első alkalommal járok itt, és amikor bejöttem, nem gondoltam, hogy ilyen lesz. Az elektronikai cuccoktól kezdve a videók, magnók, régi rádiók, régi tévék mind nagyon megfogtak. Ahogy emlékszem, a régi tévék közül a nagymamámnak is volt egy Dunája. A Duna tévén kívül nekem az Akai DX szalagos magnó volt a másik, ami nagyon megérintett. Nekem is volt egy ilyen, vagy legalábbis nagyon hasonló, és azt eladtam, lehet, hogy éppen a Robinsonnak. Fiatal voltam, és nagyon szerettem különben. Nagyon fájó szívvel adtam el, de akkor kellett a kis pénz. Úgyhogy ez volt a másik, ami nagyon megérintett engem. Annak idején még az egész család összegyűlt, hogy megnézzük, úgyhogy egyszerűen elállt a szavam, amikor megláttam. De a régi, a ’70-es, ’60-as, meg az ’50-es évekből származó Csepelek, Pannóniák, meg a régifajta mopedek is nagyon tetszettek – mondta. Az, amit látott, számára a ’70-es, ’80-as éveket idézte vissza.
– A ’70-es években ezek az itt látható autók gurultak az utakon itt Vásárhelyen is: a Trabant, a Polski Fiat, a Zastava, a Volga. Nekünk is volt egy fekete, cápaorrú Volgánk. Most a kis Polski tetszett a legjobban. Meg talán a TS 2650-es, vagy valami hasonló volt a száma, ami a 80-as éveket idézte – világított rá a múzeum közlekedési eszközei varázsára. – Nem is tudtam szóhoz jutni, annyira meghatott, amit láttam. A dédmamámnak is voltak olyan dolgai, amelyek itt most visszaköszöntek. Amúgy is szerettem ezeket a régi tárgyakat, én is gyűjtöm ezeket, de amim van, az semmi ahhoz képest, amit itt látok – tette hozzá.
A retro múzeum egyébként nemcsak a vásárhelyieket és a környékbelieket érdekli, de száz kilométeres távolságból, de még messzebbről is vonzza a látogatókat. Olyan is akadt közöttük, aki a Nyírségből utazott el ide, hogy megnézze.
A Robinson Retro Múzeum az idén már csak két napon lesz látogatható, október 11-én és november 8-án.
